https://www.rt.com/news/467904-syri...edium=aplication_firefox&utm_campaign=firefox
Robbangatás meg drónok Khmeinimben.
Robbangatás meg drónok Khmeinimben.
Most akkor mennyi szíriai hadsereg van Szíriában?
Véleményem szerint a jelenleg katonailag megszerezhető területük kb. 90%-át szabadították fel a kormány erők. A 10% kemény dió, mert bonyolult keresztezéseket tartalmaznak. Az ezen felüli területeket CSAK! politikai csatározások, játszmák, egyezkedések után szerezhetik vissza.
Véleményem szerint a jelenleg katonailag megszerezhető területük kb. 90%-át szabadították fel a kormány erők. A 10% kemény dió, mert bonyolult keresztezéseket tartalmaznak. Az ezen felüli területeket CSAK! politikai csatározások, játszmák, egyezkedések után szerezhetik vissza.
"A Szíriai Légierő támaszpontja bővítés alatt áll"
Nincs most időm, de linken a helyszín képek, videók.
https://en.muraselon.com/2019/09/wa...rds-moment-of-his-obliteration-during-selfie/
Nincs most időm, de linken a helyszín képek, videók.
https://en.muraselon.com/2019/09/wa...rds-moment-of-his-obliteration-during-selfie/
Fagyival kínálta Erdogan török elnököt Vlagyimir Putyin a moszkvai repüléstechnikai kiállításon, ám elképzelhető, hogy Erdogan mégis keserű szájízzel távozott. Ankara szíriai pozíciói egyre gyengülnek, a Kremltől évek óta csak üres ígéreteket kapnak valódi támogatás helyett, hiába vásárolnak orosz fegyvereket és távolodnak amerikai szövetségüktől.
Törökország két és fél éve alakított ki együttműködést Oroszországgal és Iránnal azzal a céllal, hogy megakadályozza a szíriai kurd erők térnyerését és biztosítsa az észak-szíriai Idlib tartományban meglévő ellenzéki területek feletti befolyását.
A bonyolult helyzetet jól jellemzi, hogy Ankara azt akarja elérni Moszkvánál, hagyjon fel ezeknek a területeknek a visszafoglalásával, és erre bírja rá iráni és szíriai partnereit is. Az Aszad-rezsim természetesen nem hajlandó lemondani az ország területének egyetlen négyzetméteréről sem, főleg úgy, hogy az Idlib tartományban levő városokban nagyrészt az al-Káida utódszervezetének tartott Hajat Tahrír as-Sám nevű szervezet az úr.
Az, hogy a szíriai kormány és Ankara is Moszkvától várja érdekeinek védelmét, kivételes helyzetbe hozza az orosz vezetést, és – mint az lenni szokott – a Kreml nem is tudja mindkét oldal igényeit kielégíteni.
Ki lesz akkor a vesztes?
Erősen úgy tűnik, hogy Törökország. Másfél évvel ezelőtt Moszkva és Ankara megegyezett abban, hogy az ellenzék és a kormányerők közötti frontvonalon demilitarizált ütközőzónát hoznak létre, ahova csak török és orosz megfigyelők mehetnek be. A két ország katonái megfigyelőpontokat alakítottak ki egymással szemben, amitől azt remélte a török vezetés, hogy a szíriai kormányerők támadásait vissza lehet fogni, hiszen azok csak az orosz megfigyelők tudtával és a területükön keresztül valósulhatnának meg.
Idén tavaszra kiderült, hogy ezek az elképzelések vágyak maradt. Áprilisban Damaszkusz támadást indított a Hajat Tahrír as-Sám és más ellenzéki erők ellen, az orosz légierő támogatásával. Hónapokon keresztül ment a bombázás, majd nyáron megindult a szárazföldi offenzíva is.
Augusztus 20-án Szíriában jelentős győzelmet arattak a kormányerők az ellenzék egyik legfontosabb városánál, Han Sejkúnnál. A település addigra romhalmazzá vált, a lakosság nagy része elmenekült Idlib tartomány még békés városaiba. Han Sejkún elvesztése azért volt fontos fordulópont, mert így megnyílt az út a további idlibi városok felé, az ellenzék harci morálja összeomlott, a lakosságban kisebb pánik tört ki. A török határátkelőknél máris tömegek jelentek meg, hogy átjussanak. A tavasz óta tartó harcok hatására Idlib tartományban újabb 400 ezer belső menekült lett, miközben Törökországban már 3,4 millió szíriai menekült él. Sokan újabb migrációs válságtól tartanak.
A szíriai-orosz erők a várostól délre levő, a támadás útjába eső török megfigyelőpontot egyszerűen bekerítették és megkerülték. A török katonákat békén hagyták, de azok tehetetlen célpontokká váltak, nem kevés megaláztatást okozva a török hadseregnek, amely nem tudott beavatkozni. Napokkal korábban elindítottak ugyan egy harckocsikkal megerősített konvojt a megfigyelőpontnak otthont adó Morek város felé, de azt légitámadás érte. Még vitatkoznak azon, hogy a szíriai vagy az orosz légierő bombázott-e, de a precíziós jellegből adódóan valószínűleg az utóbbi. Amikor a konvoj meg akarta kerülni az első bombatölcsért, még egy figyelmeztető bombát kapott, világosan jelezve, hogy sem Damaszkusz, sem Moszkva nem akarja, hogy a török kontingens időben elérje a moreki megfigyelőpontot.
Putyin már fel sem veszi a telefont Erdogannak?
Törökország két és fél éve alakított ki együttműködést Oroszországgal és Iránnal azzal a céllal, hogy megakadályozza a szíriai kurd erők térnyerését és biztosítsa az észak-szíriai Idlib tartományban meglévő ellenzéki területek feletti befolyását.
A bonyolult helyzetet jól jellemzi, hogy Ankara azt akarja elérni Moszkvánál, hagyjon fel ezeknek a területeknek a visszafoglalásával, és erre bírja rá iráni és szíriai partnereit is. Az Aszad-rezsim természetesen nem hajlandó lemondani az ország területének egyetlen négyzetméteréről sem, főleg úgy, hogy az Idlib tartományban levő városokban nagyrészt az al-Káida utódszervezetének tartott Hajat Tahrír as-Sám nevű szervezet az úr.
Az, hogy a szíriai kormány és Ankara is Moszkvától várja érdekeinek védelmét, kivételes helyzetbe hozza az orosz vezetést, és – mint az lenni szokott – a Kreml nem is tudja mindkét oldal igényeit kielégíteni.
Ki lesz akkor a vesztes?
Erősen úgy tűnik, hogy Törökország. Másfél évvel ezelőtt Moszkva és Ankara megegyezett abban, hogy az ellenzék és a kormányerők közötti frontvonalon demilitarizált ütközőzónát hoznak létre, ahova csak török és orosz megfigyelők mehetnek be. A két ország katonái megfigyelőpontokat alakítottak ki egymással szemben, amitől azt remélte a török vezetés, hogy a szíriai kormányerők támadásait vissza lehet fogni, hiszen azok csak az orosz megfigyelők tudtával és a területükön keresztül valósulhatnának meg.
Idén tavaszra kiderült, hogy ezek az elképzelések vágyak maradt. Áprilisban Damaszkusz támadást indított a Hajat Tahrír as-Sám és más ellenzéki erők ellen, az orosz légierő támogatásával. Hónapokon keresztül ment a bombázás, majd nyáron megindult a szárazföldi offenzíva is.
Augusztus 20-án Szíriában jelentős győzelmet arattak a kormányerők az ellenzék egyik legfontosabb városánál, Han Sejkúnnál. A település addigra romhalmazzá vált, a lakosság nagy része elmenekült Idlib tartomány még békés városaiba. Han Sejkún elvesztése azért volt fontos fordulópont, mert így megnyílt az út a további idlibi városok felé, az ellenzék harci morálja összeomlott, a lakosságban kisebb pánik tört ki. A török határátkelőknél máris tömegek jelentek meg, hogy átjussanak. A tavasz óta tartó harcok hatására Idlib tartományban újabb 400 ezer belső menekült lett, miközben Törökországban már 3,4 millió szíriai menekült él. Sokan újabb migrációs válságtól tartanak.
A szíriai-orosz erők a várostól délre levő, a támadás útjába eső török megfigyelőpontot egyszerűen bekerítették és megkerülték. A török katonákat békén hagyták, de azok tehetetlen célpontokká váltak, nem kevés megaláztatást okozva a török hadseregnek, amely nem tudott beavatkozni. Napokkal korábban elindítottak ugyan egy harckocsikkal megerősített konvojt a megfigyelőpontnak otthont adó Morek város felé, de azt légitámadás érte. Még vitatkoznak azon, hogy a szíriai vagy az orosz légierő bombázott-e, de a precíziós jellegből adódóan valószínűleg az utóbbi. Amikor a konvoj meg akarta kerülni az első bombatölcsért, még egy figyelmeztető bombát kapott, világosan jelezve, hogy sem Damaszkusz, sem Moszkva nem akarja, hogy a török kontingens időben elérje a moreki megfigyelőpontot.
Putyin már fel sem veszi a telefont Erdogannak?
Nem CSAK ebben egyeztek meg. Ez a hazugságnak az a módja, amikor a dolgok egy részét elhallgatják. A hangadó média bevált fogása.
Bár az astanai megállapodás titkos, annyi kiszivárgott, hogy az iszlamistáknak ki kellett volna vonnia a nehézfegyvereiket a DMZ zónából, békén kellett volna hagyniuk a hmeimimi támaszpontot és Erdogannak fel kellett volna számolnia a terrorista csoportokat, HTS-t-t és társait. Nem tette meg.
Ő tudja mire játszik.
A témakörben érintett twitter fiókok meg arról értekeznek - térképekkel - hogy mi lesz a következő támadási tengely, Idlib keleti vagy nyugati oldalán lesz, netán északon, Aleppo városánál. Még szavazás is volt róla.
Miért szerepeltek olyan rosszul a török Leo 2A4 tankok az IÁ elleni Al-Bab-i harcokban?
https://nationalinterest.org/blog/b...-tank-syria-was-beaten-badly-battle-why-78441
https://nationalinterest.org/blog/b...-tank-syria-was-beaten-badly-battle-why-78441