A koreai popzene gyárakban nagy arányban alkalmaznak külföldi zeneszerzőket. Nem meglepő, hogy a nyugati egyen ízlés irányába mentek el. Ráadásul Korea nem elég nagy piac ahhoz, hogy ennyi futószalagon gyártott együttest elbírjon. Kína és Japán pedig kemény dió a számukra.
De ez sajnos igaz a japán együttesekre is. Mert valaki vagy Japánban népszerű, vagy külföldön.
Japán a slágerlista elején bérelt helyük van az AKB48 és klónjai, Nogizaka46 és klónjai, valamint a hasonló kawaii pop csapatoknak. Márpedig ezek nem az egyedi hangzásvilágról, jó énekhangokról, vagy tánctudásról, élvezetes koreográfiákról híresek, hanem csak aranyos, szép és rendkívül hamvas kislányok végeláthatatlan sorát szállítják a némileg pedofil beütésű húspiacra. Emellett tarolnak a zenés animékben futószalagon gyártott dalok. Mellettük az érdekesebb együttesek nem sűrűn rúgnak labdába.
Persze a japánok szeretnek kísérletezni és egymással össze nem illő dolgokat vegyíteni. Ezek a próbálkozások sokszor külföldön népszerűbbek, mint Japánban. Így el is mennek sok esetben az Amerikából diktált "nyugati" ízlés kielégítése irányába.
Az általad kedvelt Wagakki Band a rockot hagyományos hangszerekkel vegyíti.
A Babymetal 2016-ig volt jó, mert egy még nehezebb feladatot feladatot oldottak meg. A kemény metált élvezhető módon összehozták a csillámpóni cukorszirup kawaii poppal. És ők nem viccet csináltak belőle, mint mondjuk a Ladybaby, hanem komolyan vették. De Japánban nem tudták elérni a kawaii pop csapatok népszerűségét. Főleg nyugaton szerették őket. El is mentek a nyugati metál felé, meg Yui is kilépett és elvesztették a varázsukat.
Van jó néhány rock lány csapat egyedi, vagy legalábbis érdekes hangzással, például a Stereopony, vagy a BiSH. De nekik is valamilyen fogyasztói réteget ki kell szolgálni. Ha Japánban nem tudnak feltörni, akkor nem marad más választás, mit az Amerikai piacot is megcélozni. Mert a kínai piac nagyon zárt, elszigetelt és eléggé eltérő hangzásvilág. Sokkal líraibb, dallamosabb. Oda nehéz bejutni. Azon kívül viszont kellően nagy piacot főleg az USA és Nyugat-Európa jelent.
Hasonló példa, csak nem lánycsapatban a Sekai No Owari. Összehoztak néhány érdekes és élvezetes, furcsa számot. Külföldön jobban futottak, mint Japánban. A következmény az lett, hogy teljesen elmentek nyugati pop irányba és legalább annyit énekelnek angolul, mint japánul.
Meg azért a japán pop dalszövegek is ugyanúgy tele vannak angol szavakkal, félmondatokkal, mint a koreaiak. Néha fizikai fájdalom hallgatni, ahogy kerékbe törik a nyelvüket. Meg persze az angolt is.
Sok volt a szöveg. Legyen néhány szép ázsiai lány a Dreamcatcher és az Oh My Girl nevű koreai csapatokból: