Pont a töltet az ami tétel, főleg anyagilag, mert ezekben már nem hagyományos fekete lőpor van, hanem vegyi robbanóanyagok. Ezek meg 10-20 évnél tovább nem tárolhatók, elkezdődik bennük a kristályosodás meg ki tudja milyen vegyi folyamatok, idővel ütésre is robbannak, ezért is veszélyesek a földben/vizekben talált régi robbanótestek. Ez ellen egyetlen védelem van: a raktározási idő lejártakor ki kell üríteni a fémtestből a robbanótöltetet és újra kell azt tölteni. Ez fokozottan veszélyes művelet/munkakör, egyetlen cég se csinálja olcsón (csak a MH tűzszerészei?!!), szóval egy ilyen lőszerben pont a fémtest ami "örök életű, nem tétel", ami a BUMM-ot csinálja az sokkal drágább, főleg ha ellövés nélkül hosszan tárolják és fel kell újítani, ráadásul esetleg többször is.
Csatahajók - múltja, jelene és esetleges jövője
- Téma indítója fip7
- Indítva
Ráadásul ezekbe a robbanóanyagot öntik a köpenybe(szó szerint)így valószínüleg cserekor is kiöntik a köpenyből.
Jaja. Amikor még sorkatona voltam, pakoltunk is olyan lőszert/tüzérségi lövedéket, aminek "lejárt a szavatossági ideje". Akkor tartottak nekünk egy rögtönzött fejtágítást, hogy X év után a lövedékben lévő robbanóanyag kikristályosodik, és érzékeny lesz az ütésre, rázkódásra.
Igen, és még az edzéshez hasonlóan előírt a hűtési sebesség is, szóval van hőn-tartási idő is, az se mindegy. Az iraki háború idején kiselejtezett ágyúcsövekből lóhalálában gyártott spec nagy földmélységbe hatoló bunker-romboló bombáról írták, hogy több nap volt a szabályozott kihűtési ideje. Szóval eléggé energia-igényes is a technológia.
M
molnibalage
Guest
Ha megadod a címét simán, meg Zolit is, a Hét Tenger blog szerzőjét is bevonom majd.
Pontosan. Vagy ezekre nem hat az idő? Mert az összes régi talált lőszernél a baj az, hogy a kémia miatt megváltoznak. Vagy a jenki gránátokra nem hat a kémi?
F-111 írásomban erről érintőlegesen szó esik, de nem több nap volt, de még meleg volt a bomba, amikor a szállítógépbe tették.
Itt a Facebook oldal, itt eléred.
https://m.facebook.com/csatahajos/?refsrc=http://warshipprojects.wordpress.com/
M
molnibalage
Guest
Írom, de komolyan dekoncentrálttá tesz az a tömény marhaság, amit leírt és a csapongás a témák között. Hihetetlen erőfeszítést kíván, hogy egyáltalán értelmesen lehessen cáfolni az általam elvárt színvonalon, mert összevissza vagdalkozik a szerencsétlenje...
M
molnibalage
Guest
Ki ő itt? Melyik nick a sok közül? Eleve igen furcsán kinéző FB kép töltődik be....Itt a Facebook oldal, itt eléred.
https://m.facebook.com/csatahajos/?refsrc=http://warshipprojects.wordpress.com/
ui. 10 oldal felett lesz idézetekkel. Röptében. Sokáig hússzor számolva...
Wow, bocsi, telefonon emeltem be, lehet, hogy az zavart be valamit. Be linkelem még egyszer, jobb oldalon kicsit legörgetve, Csapattagok fülnél Akos Gergely.
https://www.facebook.com/csatahajos/
M
molnibalage
Guest
Köszi.
Nem hittem volna, hogy sikerült az a P blogot alulmúlni, de ez valami iszonyat, borzalom, katvány.
M
molnibalage
Guest
Lektorálásra elküldve. 14 oldalas lett az anyag az idézetekkel...
Végig olvastam a cikket. Gratulálok hozzá!
Nekem a II. VH tengeri ütközeteinek a nagy tanulsága az volt, hogy a torpedó hihetetlenül hatékony fegyver.
A repülők jelentősége annyi volt, hogy gyorsan és messzire voltak képesek torpedókat cipelni.
A tirpitzen kívül nem nagyon tudok olyan nagyméretű hajóról amit pusztán bombázással sikerült volna elsüllyeszteni.
(És a német hajót se nyeszlett rephordozós gépek bombázták le, hanem nehéz bombázók, brutál nagy bombákkal, kikötőkben)
Szerintem a második VH-s hajóépítő mérnökök és megrendelők nagy hibája az volt, hogy nem tartották eléggé fontosnak a teljes torpedó védelmet.
Talán a Bismarck osztály torpedó védelme volt elégségesnek nevezhető, (meg talán az IOWA), a többi hajó ilyen jellegű védelme lényegében csak jelképes volt.
Nekem a II. VH tengeri ütközeteinek a nagy tanulsága az volt, hogy a torpedó hihetetlenül hatékony fegyver.
A repülők jelentősége annyi volt, hogy gyorsan és messzire voltak képesek torpedókat cipelni.
A tirpitzen kívül nem nagyon tudok olyan nagyméretű hajóról amit pusztán bombázással sikerült volna elsüllyeszteni.
(És a német hajót se nyeszlett rephordozós gépek bombázták le, hanem nehéz bombázók, brutál nagy bombákkal, kikötőkben)
Szerintem a második VH-s hajóépítő mérnökök és megrendelők nagy hibája az volt, hogy nem tartották eléggé fontosnak a teljes torpedó védelmet.
Talán a Bismarck osztály torpedó védelme volt elégségesnek nevezhető, (meg talán az IOWA), a többi hajó ilyen jellegű védelme lényegében csak jelképes volt.
Ezzel nem értek egyet. Mindenki tisztában volt a torpedók jelentette óriási fenyegetéssel, igyekeztek is ennek megfelelni, több-kevesebb sikerrel. A britek már a Hood tervezésekor 350 kg-os robbanófej hatásának kivédésére tervezték meg a védelmet, ez aztán szabvány is lett, a 30-as évek közepén, végén tervezett osztályoknál sokszor már 450 kg volt a mérce. Amiben probléma volt (utólag főleg egyértelműek ezek), azok a koncepcióbeli hibák (pl az olasz Pugliese-rendszer, vagy a francia és brit hajókon használt négy löveges tornyok igényelte túl sok hely, ami megkötötte a védelem mélységének maxumimát), a gyártási, kivitelezési minőség (legkiválóbb példa a Yamato-osztály, ahol hiába volt kivételesen mély a rendszer, a gyengén kivitelezett torpedóvédő válaszfalak rendre átszakadtak), de magát a fenyegetést nem vették félvállról. Nézd meg, hogy csatahajók és hordozók hányszor élték túl a torpedó találatokat.
Remek összefoglaló! Külön érdeme, hogy nem csak csatahajóőrültek számára érthető, és a gazdag forrásanyag segít, ha valakiben felébredne az érdeklődés a téma iránt. Grat!
Igazából a mágneses torpedók megjelenése után semmilyen védelem nem segített egy hajón. A mágneses torpedó érzékeli, hogy közelít a célhoz, ott a cél alá merül és a cél alatt robban fel, így a robbanás ereje sokkal nagyobb, mintha egy jukat ütött volna a hajón, a hajó alatt robbanó torpedó szinte széttépi a hajótestet. (Persze lehet demagnetizálni, amit a mágneses aknák ellen amúgy is célszerű megtenni).
Igazad van, a háború második felére, végére meg is jelentek az ilyen torpedók (ezek még nem a hajó alatt robbantak, hanem mellette, az így keletkező lökéshullám viszont sokkal nagyobb rombolást okozott, mint a hagyományos érintő gyújtós torpedók). Ilyen fegyverek viszont a csatahajók tervezésekor még nem léteztek, így próbálkozni sem tudtak a felkészülésre ellenük.
arbalest
" Mindenki tisztában volt a torpedók jelentette óriási fenyegetéssel, igyekeztek is ennek megfelelni, több-kevesebb sikerrel. "
"Amiben probléma volt (utólag főleg egyértelműek ezek), azok a koncepcióbeli hibák (pl az olasz Pugliese-rendszer, vagy a francia és brit hajókon használt négy löveges tornyok igényelte túl sok hely, ami megkötötte a védelem mélységének maxumimát), a gyártási, kivitelezési minőség (legkiválóbb példa a Yamato-osztály, ahol hiába volt kivételesen mély a rendszer, a gyengén kivitelezett torpedóvédő válaszfalak rendre átszakadtak), "
Akkor most melyik?
Mert ha valóban a valós súlyának megfelelően kezelték volna a torpedó védelmet, akkor olyan hajót építenek, amely mélyebb védelemmel bír, a lehető legnagyobb hosszon. E helyet 4 ágyús tornyot csináltak , amit te is említettél.
Szegecselt hajótesttel szintén nem lehet jó torpedó védelmet csinálni.
Több válaszfalas , kellő mélységű vízzáró kamrák nélkül szintén nem lehetséges.
Egy akkori rombolón vagy cirkálón nem lehetett érdemi torpedó védelemről beszélni a méret beli korlátok miatt, de egy csatahajón (vagy repülőgép hordozón) erre minden hely meg lett volna. Mégis más jellegű fenyegetéseket tartottak prioritásnak. (Elsősorban nagy távon, ágyúkkal vívott csatákra készültek)
Valóban hatékony torpedó védelemmel talán a Bismarck osztály rendelkezett, az angol hajók ilyen jellegű védelme (szerintem) nevetséges volt.
Az olasz hajók "Pugliese-rendszer,"-e meg elég hibás elgondolásnak bizonyult. (Lehet kisebb méretben tesztelni kellet volna megépítés előtt?
)
Én biztos vagyok abban, hogy okosabban fölállított prioritásokkal, kevésbé lettek volna a csatahajók sebezhetőek.
" Mindenki tisztában volt a torpedók jelentette óriási fenyegetéssel, igyekeztek is ennek megfelelni, több-kevesebb sikerrel. "
"Amiben probléma volt (utólag főleg egyértelműek ezek), azok a koncepcióbeli hibák (pl az olasz Pugliese-rendszer, vagy a francia és brit hajókon használt négy löveges tornyok igényelte túl sok hely, ami megkötötte a védelem mélységének maxumimát), a gyártási, kivitelezési minőség (legkiválóbb példa a Yamato-osztály, ahol hiába volt kivételesen mély a rendszer, a gyengén kivitelezett torpedóvédő válaszfalak rendre átszakadtak), "
Akkor most melyik?
Mert ha valóban a valós súlyának megfelelően kezelték volna a torpedó védelmet, akkor olyan hajót építenek, amely mélyebb védelemmel bír, a lehető legnagyobb hosszon. E helyet 4 ágyús tornyot csináltak , amit te is említettél.
Szegecselt hajótesttel szintén nem lehet jó torpedó védelmet csinálni.
Több válaszfalas , kellő mélységű vízzáró kamrák nélkül szintén nem lehetséges.
Egy akkori rombolón vagy cirkálón nem lehetett érdemi torpedó védelemről beszélni a méret beli korlátok miatt, de egy csatahajón (vagy repülőgép hordozón) erre minden hely meg lett volna. Mégis más jellegű fenyegetéseket tartottak prioritásnak. (Elsősorban nagy távon, ágyúkkal vívott csatákra készültek)
Valóban hatékony torpedó védelemmel talán a Bismarck osztály rendelkezett, az angol hajók ilyen jellegű védelme (szerintem) nevetséges volt.
Az olasz hajók "Pugliese-rendszer,"-e meg elég hibás elgondolásnak bizonyult. (Lehet kisebb méretben tesztelni kellet volna megépítés előtt?
)Én biztos vagyok abban, hogy okosabban fölállított prioritásokkal, kevésbé lettek volna a csatahajók sebezhetőek.
arbalest
" Mindenki tisztában volt a torpedók jelentette óriási fenyegetéssel, igyekeztek is ennek megfelelni, több-kevesebb sikerrel. "
"Amiben probléma volt (utólag főleg egyértelműek ezek), azok a koncepcióbeli hibák (pl az olasz Pugliese-rendszer, vagy a francia és brit hajókon használt négy löveges tornyok igényelte túl sok hely, ami megkötötte a védelem mélységének maxumimát), a gyártási, kivitelezési minőség (legkiválóbb példa a Yamato-osztály, ahol hiába volt kivételesen mély a rendszer, a gyengén kivitelezett torpedóvédő válaszfalak rendre átszakadtak), "
Akkor most melyik?
Mert ha valóban a valós súlyának megfelelően kezelték volna a torpedó védelmet, akkor olyan hajót építenek, amely mélyebb védelemmel bír, a lehető legnagyobb hosszon. E helyet 4 ágyús tornyot csináltak , amit te is említettél.
Szegecselt hajótesttel szintén nem lehet jó torpedó védelmet csinálni.
Több válaszfalas , kellő mélységű vízzáró kamrák nélkül szintén nem lehetséges.
Egy akkori rombolón vagy cirkálón nem lehetett érdemi torpedó védelemről beszélni a méret beli korlátok miatt, de egy csatahajón (vagy repülőgép hordozón) erre minden hely meg lett volna. Mégis más jellegű fenyegetéseket tartottak prioritásnak. (Elsősorban nagy távon, ágyúkkal vívott csatákra készültek)
Valóban hatékony torpedó védelemmel talán a Bismarck osztály rendelkezett, az angol hajók ilyen jellegű védelme (szerintem) nevetséges volt.
Az olasz hajók "Pugliese-rendszer,"-e meg elég hibás elgondolásnak bizonyult. (Lehet kisebb méretben tesztelni kellet volna megépítés előtt?
Én biztos vagyok abban, hogy okosabban fölállított prioritásokkal, kevésbé lettek volna a csatahajók sebezhetőek.
A csatahajó kompromisszum.Mindenhová az oda beilleszthető legmélyebb torpedóvédelmi rendszert tették,de csak a torpedóvédelmi rendszer miatt nem növelhették meg a hajótest szélességét mindenhol 2-3 méterrel.