Ahh, csíksomlyói búcsú. Ragyogó napsütés. Egészen a végéig. Himnusz, Székely Himnusz. Iiiisteeen áááldd meeeg.. És leszakadt az ég. Konkrétan hömpölygött az úton, a farmer persze felszívja, a leggázabb esőben megálltunk a kocsmában egy áfonyára, de mire leértünk a buszhoz, úgy néztünk ki, mint a kiöntött ürgék. Persze egyedül nekünk volt annyi eszünk, h legyen a buszon csereruhánk.Akkor megúsztam, szó szerint mert Székelyudvarhely felett, a Cekend tetőn kirándultam épp, kb 1 km-re a jól karbantartott bekötőúton a Román Hadsereg radarbázisára felé vezető ut mellett, erdőszélen piknikelve. Este fél 7 kor furcsa jelenségre lettünk figyelmesek : még messze volt az alkony, mikor fékörívben egyre sötétebb lett körülöttünk úgy hogy felhőt, villámlást nem lehetett látni csak ez a sötétség egyre jött felénk...
Az erdő szélén tábort bontottam és biztonságképpen a fehér zúzott köves uton visszamentem, a főút torkolata előtt kb száz méterre megálltam, várakozó álláspontra helyezkedve. Közben a sötétség egyre nőtt körbevett - és 7 óra körül, minden előjel, szél, villám, esőcsepp nélkül hirtelen leszakadt az ég. Olyan sűrű, özönvízszerű eső esett függőlegesen hogy felgyújtott lámpák mellett a kocsi orráig nem lehetett ellátni csak a visszavert fény tükröződést. Nem tartott tovább mint kb 20 perc, amint jött úgy távozott az özönvízszerű eső, az egyik pillanatról a másikra elállt. Ez idő alatt az országuton is megbénult a forgalom. A városba visszafele a helyi magyar rádióból értesültünk arról hogy a lezúduló viz katasztrófális állapotokat okoz - egyre növekszenek a vízszintek a folyókban és patakokban - vészhelyzetet hírdettek..
