Be kell valljam kicsit félek ettől a témától mert egy újabb csoda aksiról van szó…
Azért csak leírom mivel mostanában elég sokat hallani róla, meg tavaly a
Nature is lehozta , ezért lehet benne valami...
A lényeg hogy van ez a US Army Research Laboratory-ban zajló kísérletet aminek a címe:
Nuclear excitation by electron capture (nukleáris gerjesztés elektron befogással)
Nem vállalkozom rá hogy elmagyarázzam mert nincs fizikus diplomám, viszont vannak cikkek amik ezt megteszik:
https://www.sciencedaily.com/releases/2018/02/180212144151.htm
meg
https://physicsworld.com/a/nuclear-excitation-by-electron-capture-seen-at-long-last/
meg
https://phys.org/news/2018-02-team-demos-atomic-effect-potential.html
Ami miatt a kutatás ennyire érdekes az hogy siker esetén esély van a jelenlegi akkumulátoroknál
x100.000 nagyobb energiasűrűségű energia forrás megteremtésére.
Üdv!
Jól elküldtem öcsémnek, aki pár félévet lehúzott fizika szakon. Ezt írta a Nature-os cikkre:
"Elolvastam a Nature cikkét, itt arról van szól, hogy a belső konverziónak nevezettt nukleáris bomlási folyamatot sikerült kimutathatóan megfordítaniuk.
Az atommag (meg minden kvantummechanikai kötött állapot) nem vehet fel tetszőleges energiát, hanem az alapállapoton (minimális energiaállapot) túl csak meghatározott energiaszinteket (gerjesztési szintek) tölthet be. Ez olyasmi, mint egy húr, ami csak meghatározott hangmagasságokon tud rezegni.
Az atommag, ha gerjesztett állapotba kerül (most hagyjuk azt, hogy hogyan), akkor az energiatöbbletet leggyakrabban elektromágneses sugárzás (gamma-sugárzás fotonjai) keretében adja le. Tehát a foton viszi el az adott többletenergiát, az atommag alacsonyabb energiaszintre kerül, ezt folytatja addig, amíg el nem éri az alapállapotot. Így jönnek létre ezek a vonalas színképek, mert a foton csak bizonyos energiákat (frekvenciákat) visznek el az atommagból, nem tetszőleges értéket.
De mivel bizonyos elektronok a felhőben nem nulla valószínűséggel tartózkodhatnak az atommag által kitöltött térben is, ezért kis valószínűséggel, de előfordulhat, hogy az atommag a többletenergiát az épp ott lévő eletronnak adja át, ha az elég nagy ahhoz, hogy az elektron saját kötését felbontsa, és elszakítsa az atomtól. Az átadott energia és az elektron kötési energiájának a különbsége lesz az elektron mozgási energiája.
Na itt most ezt a folyamatot sikerült megfordítani. Az elektron egy adott energiával nekimegy egy olyan atommagnak, aminek hiányzik egy elektronja, és sikerült az energiáját az atommag gerjesztésére adnia. Ez eléggé nehéz, mert az kell hozzá, hogy az elektron mozgási energiája és a kötési energiájának a különbsége épp azt az energiát adja, amivel egy adott gerjesztett állapotot az atommag felvehet.
Ha ezt a folymatot tudnánk kontrollálni, és találnánk egy elég stabil gerjesztett állapotot (elég hosszú felezési idejű, vagyis szignifikánsan hosszú ideig tartja a gerjesztett állapotát), akkor az azt jelentené, hogy mindenféle közvetett módok helyett (pl. az akkumlátor anyagainak kémiai kötései) az elektron energiája közvetlenül az atomamgban tárolódnának, egyfajta nukleáris akkumulátorként.
Asszem valami ilyesmiről van itt szó."
Nem lettem sokkal okosabb.