Megosztotta Európát idén a II. világháború kitörésének 80. évfordulója. Nem utolsó sorban azért, mert Oroszország és a Nyugat szembenállása sok esetben a múltat is új megvilágításba helyezte. A Szovjetunió II. világháborúban játszott szerepének megítélése például egyértelműen átpolitizálódott. Mindenek előtt azért, mert a több mint 70 évvel ezelőtt aratott győzelem az orosz állami ideológia egyik sarokköve.
„S mivel Oroszországban a nemzeti egység formálásának egyik legfontosabb eszközéről van szó, a másik oldal a rendszer identitásának, közvetve legitimációjának gyengítését látja a szovjet dicsőség megkérdőjelezésében”
Mindez a 80 évvel ezelőtt történtek megítélésének leegyszerűsítéséhez, a történtek sokszor politikai alapú átértékeléséhez, meghamisításához, ebből következően a nézetek megmerevedéséhez vezet. Elfogadhatatlan például, hogy politikai megfontolásból sokan úgy ítélik meg a Szovjetunió szerepét, mintha az országot nem támadta volna meg Hitler Németországa, és a szovjet nép nem a legtöbbet szenvedte volna ebben a világégésben. A másik oldalról kevesen hajlandók elfogadni, hogy mindezek mellett a szovjet diplomáciai lépések egyike-másika is finoman szólva megkérdőjelezhető, a felszabadítást pedig
nagyhatalmi egyetértéssel ugyan, de Közép-Európában megszállás követte.
„A viták a szeptemberi varsói megemlékezés körül csúcsosodtak ki, amelyre a lengyel vezetés nem hívta meg az orosz elnököt”
Erre Alekszandr Lukasenko belarusz elnök sem ment el Varsóba, és mint a Dziennik Gazeta Prawnának nyilatkozta, nem tartja helyesnek politikai jópontokat szerezni olyan téma kapcsán, amely egyébként a számára szent dolog. Már csak azért is hibának nevezte, hogy nem hívták meg a megemlékezésre Vlagyimir Putyint, mert a belaruszok, az oroszok és az ukránok hoztak a legtöbb áldozatot azért, hogy Lengyelország felszabaduljon a náci megszállás alól.
S hogy a sokat emlegetett, és Moszkvával szemben az idén nem egyszer politikai bunkósbotként használt Molotov-Ribbentrop paktum minden országnak mást jelentett, arra megint csak a belarusz elnök mutatott rá.
„Az orosz Eho Moszkvi főszerkesztőjének Alekszej Venyegyiktovnak nyilatkozva Alekszandr Lukasenko a minap arról beszélt, hogy a Molotov-Ribbentrop paktummal Belaruszt egyesítő Sztálinnak Minszkben szobrot kellene állítani”
Lukasenko emlékeztetett arra, hogy Belaruszhoz 1939 őszén tértek vissza az 1921-ben a rigai megegyezéssel Lengyelroszághoz került nyugati részek. Erről ebben az évben kevés szó esett, hogy a balaruszok vagy éppen az ukránok – hiszen Nyugat-Ukrajna szintén ekkor egyesülhetet a többi ukrán résszel – másképp élték meg 1939-et. Virágokkal várták a Vörös Hadsereget, amelynek bevonulása újra egyesítette a belaruszokat. Ez a fogadtatás sokat elárul arról is, hogy milyen volt a két világháború közötti lengyel hatalom viszonyulása a belaruszokhoz. Mint ahogy az sem arany betűkkel kerül be a belarusz történelem könyvekbe, hogy a 18. század végéig az ország Lengyelország része volt. Ebből is látszik, hogy minden viszonylagos. Ami az egyik népnek dicsőség, az a másiknak fájdalom.
De térjünk vissza a II. világháború kirobbanására, amely előtt Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött. Moszkva ezt utolsóként tette meg az európai hatalmak közül. Józef Pilsudski például már évekkel korábban megtette ugyanezt Hitlerrel. S mindenki azt hitte, ha ezt megteszi, és kedves lesz Hitlerrel, akkor az országa megmenekül. Így gondolkodott Sztálin is, az érdekszférák kijelölésével, a Lengyelország felosztásával pedig előbbre akarta tolni a védelmi vonalakat. No, meg azt is látta, hogy a bolsevizmustól rettegő nyugati hatalmakra nem számíthat, hiszen elutasították az általa felajánlott szövestéget.
„Sztálinnak ebben a döntésében tehát legalább olyan, ha nem nagyobb szerepet játszottak a biztonsági, mint a birodalmi megfontolások. Ettől persze ez még sok nép ezt másképp élte meg”
S akkor, amikor a politika kezdi el értékelni a múltat, akkor az lesz, az Európai Parlament egyformán felelőssé teszi a II. világháború kirobbanásáért a Szovjetuniót és Németországot. Arról már nem esik szó, hogy milyen szerepe volt ebben az 1938-as müncheni paktumnak. Emlékeztetett erre válaszként december 19-én, a hagyományos év végi sajtótájékoztatóján Vlagyimir Putyin, megjegyezve, hogy a ruszofóbia segít elfelejteni Európának a románcot Hitlerrel, akivel Sztálin azért sosem találkozott. Mint ahogy felhívta a figyelmet arra is, hogy nem Lengyelország felosztása volt az első, és éppen a lengyelek is aktívan részt vettek korábban Csehszlovákia felosztásában. Kemény szavak, de igazak.
https://moszkvater.com/amikor-a-pol...YrMng0Nuwm07fRL5D1NOZULk4jR21-c&cn-reloaded=1