https://www.themoscowtimes.com/2019/09/26/guns-butter-and-russias-enduring-power-a67461
Nem túl Putyin-barát cikk, de elemzi a helyzetet. (zárójelben saját megjegyzéseim)
Oroszo. költségvetési többlettel rendelkezik, nullára csökkentette nettó államadósságát (beleértve a külső és belföldi államadósságot, nagy devizatartalékot halmozott fel (530 milliárd dollár volt a cikk idején). Miközben az orosz gazdaság stagnál, makrogazdaságilag stabilizált, de a putyini vezetés értékeli ezt a stabilitást, (úgy tűnik, a "pangás" folytatódása várható, mint a brezsnyevi korszakban a SZU-ban, jelentős "reformokat" nem akar és nem is tud végrehajtani). Az oroszok katonai reformjait viszont sikertörténetnek nevezi (az egyetlen területnek, ahol tényleg felmutattak fejlődést). Oroszország katonai reformjai szerinte sikeresebbek voltak, mint Kína katonai reformjai.
Oroszország tanult a Szovjetunió tévedéseiből, amely a gazdasági hanyatlás idején tovább növelte a katonai kiadásait, és jelenleg visszafogja azokat. Azonban Oo. katonai költségvetése továbbra is jelentős, PPP értéke 150 és 180 milliárd dollár között van. (Oroszország védelmi ipara nagyrészt önellátó, az amerikai szankciók még önellátóbbá tették. Oroszország az orosz vállalatoktól vásárol, a katonai költségvetésből kevesebbet kell költeni a bérekre. Szerinte az orosz katonai kiadások 50% -a megy K+F-re (persze hogy mennyire hatékonyan a korrupció, rossz szervezés stb. miatt, az más kérdés).
Problémásnak tartja, hogy a "rezsim" mit kezd a csökkenő jövedelmekkel és életszínvonallal. Az elégedetlenkedők elnyomása vagy a figyelemelterelés hosszú távon nem működhet. A kormánynak működő stratégiája van a makrogazdasági egyensúly megőrzésére és a gazdasági és katonai hatalom alapjainak kiépítésére. De úgy tűnik, hogy nincs terve arra, hogy mit kezdjen az emberekkel (értsd az elégedetlenség felszínre törése idővel gond lehet). (Nincs jelentős növekedési potenciál a gazdaságban, max. ha ismét kilőnek olaj- és gázárak esetleg... a szankciók elszigetelik a világgazdaságtól, mint anno a Dél-Afrikai köztársaságot)
Moszkva külpolitikai célja szerinte egy "új enyhülés" az USA-val, amit a Szovjetunió 1969 és 1979 között elért. Ha a Szovjetunió az 1970-es években véget vetett volna a hidegháborúnak, majd a gazdasági reformra összpontosított volna, talán sikerült volna meghosszabbítania a rendszer élettartamát. Stratégiai szempontból a Szovjetunió "őrült" volt, és beleharapott az USA kezébe azzal, hogy elkezdett kihívásokat intézni ellene Afrikában, Közép-Amerikában (és persze hogy bevonult Afganisztánba), persze nyilván rosszul felmérve az erőviszonyok alakulását.
Az orosz stratégia arról szól, hogy az USA-t lekösse máshol, különösen úgy, hogy aszimmetrikusak legyenek a költségek, az amerikai oldalon jóval nagyobbak legyenek. Ezt a stratégiát követte a SZU a hidegháborúban, ami kezdetben sikeres volt (gondolom pl. Vietnamra gondol). Ezért az 1970-es évekre az amerikaiak érdekeltek voltak az alkukötésben.
Ezúttal Oroszország nem lesz erősebb, mert stagnál. Ezzel együtt, ha az oroszok bizonyítani tudják, hogy rugalmasak és készek elviselni a jelenlegi konfrontációt, akkor lehet, hogy újabb alkut kapnak az Egyesült Államoktól, legalábbis ezt reméli a Kreml. (Ez az alku azt tartalmazná, hogy Oo. megtarthatja a jelenlegi befolyási övezetét, amiből ma már Ukrajnát elvesztette, ha nem sikerült az "enyhülés" az USA folytatni fogja az offenzívát idővel Belarusz, Kazahsztán, Örményország stb. Oroszországgal való szembeállításának programjával). Moszkva aktívan próbál problémát okozni az USA-nak, megkérdőjelezi az amerikai politikát külföldön, olyan helyeken, amelyeken Moszkva nem különösebben érdekelt, de az USA igen, például Venezuela vagy Líbia. Említi az "amerikai választások meghekkelését", és azt, hogy az ilyen lépések váratlanul túlzott ellenreakciót válthatnak ki.