Néhai szegény Kővári Lacitól van a "deinformáció"... Nem.. Lacival sokszor beszélgettünk erről. És éppen itt a bizonyiték, amit leírtatok. Nem azt mondtuk, hogy a tervezési fázistól volt dezinformáció, hanem, hogy az eurókacsák gyártásra már készen álltak mikor kiderült, hogy az ATF egy merőben új megközelítésű generációs ugrást hajtottak végre. És, hogy az amcsi fantáziarajzok stb. voltak dezinformációk. Az eu-s EFA gyártoknak, két lehetősége lett volna. 1. új generációs fejlesztés elkezdése, egy a sorozatgyártás anulálása, vagy az olcsóbb? hogy lemaradnak egy generációval és vadászbombázók készítenek a légifölény vadászból (mert az EFA a Szu-27 ellen készült manőverező és BVR harcra). Nos utóbbit választották és ezzel óriási hátrányba hoztak az europai tervezésű gépeket. A gyártók és az megrendelők nem merték a választóknak bevallani, hogy rossz irányba indulak el, és inkább toldoztak egy elavult airframe-t. Egyébként a Rafale-nal már késmértékben de figyelembe vették a radar keresztmetszetet..
Nem tőle volt a dezinformáció, hanem ő interpretálta a történetet úgy, hogy az európai gyártókat felültették a ravasz amerikaiak.
Holott nem erről volt szó.
Ahogy már leírtam fentebb, mire az ATF tender RFP fázisba került, az EAP és a Rafale már végrehajtotta első felszállását.
Az európai programok az ATF tender RFP fázisa előtt kb tíz évvel indultak egy teljesen más követelményrendszer mentén. Más volt az igény, más volt a felmerülő megoldás is.
De, hogy lásd jól az ok-okozati összefüggéseket, az ATF tender 1981-es RFI, tehát kezdeti informális fázisa még csak opcionálisan tartalmazott stealth elemeket!
Maga a stealth koncepció a Pentagonban a hetvenes évek második felében a B-1 programot mintegy zárójelbe tevő tervezési és alkalmazási megközelítés volt, pont ezért is döntött úgy a Carter adminisztráció 1977-ben, hogy beszántja az amúgy is indokolatlan feladatkörű B-1-est és inkább tovább lép az alacsony észlelhetőségű kialakítást a középpontba állító új stratégiai nehézbombázó felé.
Emellett a stealth-nek ekkortájt még a harcászati csapásmérőknél látták indokoltságát, ebből lett a későbbi F-117-es.
De a soronkövetkező új generációs harcászati vadászrepülőgép platform esetében a stealth képesség sorban csak a szupermanőverezhetőség, a STOL és a szupercirkálás után jött.
Ezért is állt elő majd minden indulni kívánó gyártó a HiMAT-hoz hasonló kacsa elrendezéssel.
A stealth igény az 1986-os RFP idejére jött a képbe, amikor a Northrop már javában dolgozott a B-2-esen.
Kb 1984-ben merült fel ugyanis, hogy a Northrop által kivitelezett újgenerációs kompozit-stealth-csupaszárny hadászati nehézbombázó komplexitása olyan magasfokú, hogy abba be kell vonni alvállalkozónak a többi gyártót is.
Ebből következett, hogy az ATF 1986-os konkretizálásakor (ekkor vették ki pl a reverz rendszer igényét is) a stealth miatt nem egy-egy gyártó, hanem egy-egy gyártói egyesülés kell a prototípusok megépítéséhez.
Ahogy történt az a végül elkaszált LHX tender esetében is (First Team és Super Team).
Az európaiak nem láttak bele az amerikaiak lapjaiba, amit legkésőbb 1984-86 között kellett volna megejteniük ahhoz, hogy a stealth koncepció beillesztésével még el tudják végezni a kellő átalakításokat. Mindezt úgy, hogy jóformán egyik európai gyártónak se volt még annyi tapasztalata se a stealth-el kapcsolatban, mint az amerikaiaknak.
Másképp fogalmazva, valamikor 1988-89 körül egy az egyben kukázni kellett volna mind az EAP, mind pedig a Rafale terveket és drága pénzért új tendert kellett volna kiírni úgy, hogy ekkortájt ért véget a Hidegháború, de majd csak 1991-ben derül ki, hogy milyen új dizájnban is gondolkodtak ezalatt az amerikaiak.
Erre akkor semmi esély nem volt.
csak annyi, hogy a svédek szempontjából hazai fejlesztésű, és gyártású. 
És ez a pénz még mindig csak arra elég, hogy 1-2 olyan programjukat rendbe rakják, ami már teljesen vállalhatatlan állapotba került. 
