A Super Hornet-tel nekem az a bajom, hogy amikor anno ünnepelték magukat a Boeing-nél, hogy az egykori McDonnell-től örökölt Super Hornet projektet rekord gyorsaság alatt hozták tető alá, bizony látszott, hogy a "hamar munka ritkán jó" esete forog fenn.
A Hornet első revíziója az egykori "szellemi attyától" a Northroptól származik, am nem volt más, mint az F-18L. Mai szemmel ez egy nagyon jó kis gép lett volna. A McDonnell ott követte el a hibát, hogy nem akart belső konkurenciát, így a projektet elnyomták, holott az GD F-16C-vel szemben kiváló alternatíva lehetett volna. L, mint könnyített, L, mint Landbase, azaz nem felhajtható könnyített szárnyak, könnyített futómű, kiterjesztett precíziós fegyverzet, de tolóerő/tömeg, illetve manőverjellemzők terén egy amolyan jenki "MiG-29-es" lett volna. Northrop profétikus projektjéből aztán em lett semmi. Ugyanígy jártak végül a szintén előremutató F-20-assal is, ami, mint koncepció aztán a svéd Gripen képében öltött testet. Jellemző, hogy mire a Gripen beért, a Hidegháborúnak vége lett, holott ebből a kifejezetten kisméretű, egyszerűen üzemeltethető "modernkori MiG-21-esből" még a 90-es évek előtt kellett volna piacra dobni egy nagyobb mennyiséget, dömpingáron. Értsd: az F-20-as a Gripen előtt jókor jelent meg, de nulla promócióval mindenki a nagyobb, erősebb F-16-osra ment rá. Erről ennyit.
Ezután jöttek a McDonnell-nél azzal a koncepcióval, hogy a Horent megérett arra, hogy kicsit hízlalják. Ennek oka a Szu-27-es és Szu-33-as megjelenése mellett az a tény is, hogy a Grumman F-14D se volt az igazi megoldás a Navy legendás 600 tengeri mérföldes flotta-védő és csapásmérő koncepciójára, ami amúgy már a 60-as évek óta élt.
A Hornet 2000 projekt még magától é