Orosz AK-12-ek Katar szolgálatában...
Oryx 2021 április 13,
Stijn Mitzer és Joost Oliemans
A legtöbb Öböl-ország általában visszafogott, amikor védelmi képességeik és a közelmúltban beszerzett katonai hardverek bemutatásáról van szó. Bár az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia Észak-Koreából és Kínából származó ballisztikus rakétarendszerek beszerzése körül nagyfokú titkolózás várható, az Öböl-régióban ez a titkolózás gyakran a hagyományos fegyverekre, például a tüzérségre vagy akár a kézifegyverekre is vonatkozik. Katar esetében a helyzet némileg más: bár a legtöbb fegyverét az éves nemzeti ünnepi felvonulásokon mutatja be, meglepően kevés felszerelés kerül bemutatásra a hadgyakorlatok és egyéb események során.
Hasonló módon Katar az orosz AK-12-k beszerzéséről is nagyrészt nem számoltak be, és a katonai parádékon kívüli jelenlétüket jelző képanyag eddig úgy tűnik, hogy nem létezik. Az AK-12-es relatív megfoghatatlanságát félretéve, az AK-12-es szállítása az orosz gyártmányú fegyverek egyre növekvő áramlását bizonyítja az Öböl-menti régió országaiba, amelyek a múltban szinte kizárólag a nyugati országokból származó fegyverekre támaszkodtak. Katar az első megerősített exportvásárlója az új támadófegyvernek, amelynek sorozatgyártása csak 2017-ben kezdődött.
Katar érdeklődése az orosz gyártmányú fegyverek iránt először 2016-ban és 2017-ben vált ismertté, amikor kétoldalú dohai és moszkvai látogatások során egy sor megállapodást írt alá Oroszországgal a katonai-technikai együttműködésről. Bár hogy pontosan mit tartalmaztak ezek a megállapodások, akkor még nem lehetett tudni, az orosz fegyverek első "észlelése" Katarban már egy évvel később, 2018 decemberében történt, amikor több száz AK-12-es puskát láttak katari katonák kezében, akik a dohai Corniche-on masíroztak az akkori nemzeti ünnepi felvonuláson.
Hónapokkal korábban, 2018 júliusában a katari orosz nagykövet megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint Katar és Oroszország kézifegyverekről és páncéltörő rakétákról szóló fegyverüzletet írt alá. Az üzletben nagy számban szerepeltek AK-12-k, 9M133 Kornet páncéltörő irányított rakéták (ATGM), sőt 9K338 Igla-S (NATO-jelölés: SA-24) MANPADS-k is. Egy másik típusú orosz fegyverrendszer, amely iránt Doha érdeklődést mutatott, az S-400-as föld-levegő rakétarendszer (SAM) volt, bár az S-400-as tényleges beszerzése Katar részéről az USA szankciókkal való fenyegetése miatt igen valószínűtlen.
Új barátságok kötése
A hagyományosan Franciaország, majd később az Egyesült Államok fegyver- és felszerelés vásárlója, a 2017 és 2021 között tartó katari diplomáciai válság során Katar diverzifikálta beszerzési törekvéseit, és immár Oroszországot is bevonja a fegyverek szállítójaként. Ez jelentős változást jelentett a kapcsolatokban a 2010-es évek elejéhez képest, amikor a szíriai polgárháború lefolyása miatti alapvető nézeteltérések jelentősen megterhelték Doha és Moszkva kapcsolatait. Katar Oroszországgal való felmelegedő kapcsolatai ebben a tekintetben a fegyverbeszerzéssel is alátámaszthatónak tekinthetők. Ma Katar és Oroszország közösen próbál politikai megoldást találni a szíriai konfliktusra, ami jól mutatja, hogy a világnak ebben a diplomáciai versenyben álló szegletében milyen gyorsan változhatnak a kapcsolatok.
Ismerős formák, újszerű jellemzők
Az 5,45×39 mm-es AK-12 a Kalasnyikov Konszern (korábbi nevén Izhmash) által tervezett és gyártott, rendkívül népszerű támadófegyverek sorozatának legújabb tagja. Az eredeti AK-47-es megjelenése után mintegy 70 évvel a gyártás megkezdése után az első AK formája és tervezési filozófiája még mindig jól felismerhető az új konstrukcióban. Ennek ellenére az AK-12 szinte minden szempontból előrelépést jelent az AK-74M-hez képest, amelyet felvált. A legfontosabb, hogy az AK-12 "szabadon lebegő csővel" rendelkezik (ami nagyobb pontosságot tesz lehetővé), moduláris kialakítású, pikatinny sínnel és jobb ergonómiával rendelkezik az AK-sorozat korábbi változataihoz képest.
Néhányan talán még mindig ismerik az AK-12-t a prototípus kialakítás miatt, amely számos hibától szenvedett, és később elvetették az egyszerűbb AK-400-as kialakítás javára, amely végül az AK-12 véglegesített modellje lett. Mivel ez volt az a prototípus kialakítás, amely szinte kizárólag videójátékokban szerepelt, sok alkalmi megfigyelő számára az AK-12 megjelölés még mindig ehhez az elődhöz tartozik. Katar mellett Örményországnál is felmerült, hogy az AK-12 lehetséges vásárlója lehet, és esetleg még gyártósor is létesülhet a típus számára. Ugyanakkor, mivel jelenleg licencgyártású AK-103-asokkal szereli fel a hadseregét, az AK-12-esek bármilyen nagyszabású beszerzése, valamint az utóbbi elmélet valószínűtlennek tűnik.
Bár a Katar által vásárolt karabélyok tényleges száma továbbra sem ismert, az szinte biztos, hogy az AK-12-esnek nem az a sorsa, hogy a fegyveres erők új szolgálati fegyvere legyen. Ennek legalább annyira köze van ahhoz, hogy Katarnak nincs fő szolgálati fegyvere, az egységek az FN FNC, az M4 és az M16-os
és az Olaszországgal 2018-ban kötött megállapodás alapján az helyi gyártású ARX160 és ARX200-t használják. Az ARX160 jelentős sikert aratott az Öböl-régióban, a szomszédos Bahrein még fő szolgálati kézifegyvereként is átvette. Az ARX-160 és az AK-12 mellett több más típusú modern kézifegyver is szerepel a katari fegyveres erőknél, főként a különleges erőknél.
Már csak a parádén készült felvételek alapján is úgy tűnik, hogy az AK-12-esek nagy részét a Katari Különleges Műveleti Parancsnokság (Q-SOC) és valószínűleg a Katari Amír Gárda is megkapta. Elképzelhető, hogy az AK-12-es csak korlátozottan, a különleges erők egységeinél lesz használatban, ami által robusztussága és megbízhatósága vízben, homokban és poros környezetben különösen nagy becsben tartandó.
Bár az AK-12-esek beszerzése Oroszországtól figyelemre méltó, ez nem feltétlenül jelenti a fegyverek vásárlójaként való hűségének nagymértékű megváltozását. Ehelyett Katar a jövőben valószínűleg tovább fogja diverzifikálni beszerzési törekvéseit, ami több más forrásból származó fegyvervásárlást jelenthet, és ennek eredményeképpen a NATO-fegyverek az Oroszországból és Kínából beszerzett fegyverek egymás mellett fognak működni. Mivel Katar igyekszik bővíteni saját védelmi iparát - leginkább a Barzan Holdings révén -, az ilyen fegyverek legalább egy részét valószínűleg szintén Katarban fogják gyártani vagy összeszerelni, ahogyan ez az ARX160 és ARX200 esetében is történik. Katar számára az ilyen projektek vonzóak lesznek, mivel a függetlenségének növelését éppúgy szolgálják, mint katonai erejének fokozását - amelyhez az AK-12 bizonyára nem az utolsó eszköz lesz.