Azt azért valaki magyarázza már el nekem, hogy a tömeges (több száz fős) ejtőernyős ugrásnak milyen létjogosultsága van a mai modern világ harcmezőin (ez alatt a hagyományos konfliktusokat értem nem a bozóti négerek kergetését a sivatagban)?Kár, hogy magyar katonák nem ugrottak. Ritka alkalom lett volna egy fontos képesség gyakorlására. Arról nem beszélve, hogy érdekes lett volna egy magyar ejtőernyős alegység érkezése Erdélybe. A magyarok biztos örültek volna
Gyorsan hozzá tenném, hogy nem az ejtőernyős képzés ellen szólok. A kis létszámú különleges műveletiek diverzáns tevékenységeihez elengedhetetlen.
Már a 2. vh-ban (a haderőnem megszületésekor) is sok esetben csúfosan végződött mikor ellenség által megszállt területen kellett ugrani...és a háború nagyobb részében mint elit gyalogsági erők harcoltak.
Most a sugárhajtású vadászgépek korában, amikor a nagy hatótávolságú rakétákkal, radarokkal felszerelt légvédelem éjjel-nappal őrködik a saját területek felett és még a gyalogság is rendelkezik manpad eszközökkel, nem is beszélve a felpörgő drón hadviselésről...az öngyilkossággal ér fel lassú szállító repülőgépekkel vagy helikopterekkel bemerészkedni az ellenséges területek fölé.
Az orosz-ukrán háborúban is igazából csak egyről tudok mikor az oroszok a háború első mozzanataiban, meglepetésszerűen nagyobb ejtőernyős deszantot juttattak a Vaszilkovi repülőtérhez de végső soron az is kudarcba fulladt...jelenleg is csak gyalogsági elitegységként harcolnak mindkét oldalon az ejtőernyősök a frontvonalon.
Egyetlen értelmét látom az egésznek, ha az ellenséges légvédelem hatósugarán kívül a saját légvédelem oltalma alatt kell hirtelen egyik helyről a másikra nagy gyorsasággal gyalogságot eljuttatni (és nincs repülőtér a közelben) mert pl. meg kell erősíteni egy frontszakaszt vagy települést mert közeledik a front vagy egyszerűen csak gyors erősítésre van szükség. Tehát nem támadó céllal vetik be őket mélyen az ellenséges területek felett amire egyébként létrehozták anno a fegyvernemet...
Kérdezem ezt úgy, hogy a mai világban (már nincsenek tömeg hadseregek) minden katona értékes mert kevés van belőle és sokba kerül a kiképzésük...A mostani, média uralta világban nagy botrány lenne egy katonákkal teli szállítógép lelövése is. Az oroszok is többek között azért állították le már a háború elején ezen műveleteiket mert voltak gépveszteségeik. Az Ukránok meg el sem jutottak odáig, hogy bevethessék őket a levegőből.
A konklúzióm az lenne, hogy egy hagyományos konfliktusban a légtér feletti uralom megszerzésének dinamikája a front előrehaladásának üteme (sikeres ledobást követően várhatóan milyen gyorsan érkezik meg a szárazföldi erősítés) és természetesen a rendelkezésre álló szállító eszközök száma dönti el, hogy melyik fél vethet be ejtőernyős egységeket hagyományos módon támadó / ellentámadó hadműveletben ha egyáltalán bevethet...óriási kockázatok árán ami nem biztos, hogy megéri.
