Hogy a szovjetek a harckocsi testén mikor álltak át az RHA-ról a HHS-re azt majd @fip7 megírja.
Pontosan nehéz megmondani, mert szerettek össze vissza gyártani mindent mindennel kombinálva.
Amit én most (nagyrészt fejből) tudok:
1. A
70's évek elejéig sima
RHA acélt használtak, azthiszem
42SM a tipusjelzése.
Ez egy klasszikus RHA acél,
80 mm-s vastagságban
340 HB-t,
100 mm-s vastagságban
280 HB-t tudott.
A
T-54-től kezdve használták.
A II. VH-ban rengeteg 400-480 HB közötti RHA-t és HHA-t használtak, akár a T-34-hez is pl. IZP-48, 11S stb... de ezek elég ridegek voltak főleg hidegben....
Pont e miatt nem vagyok beájulva a Leopárd 1 10-20 mm-s "Papír" HHA lemezeitől.... ilyen vékony lemezt már a II. VH-ban is tudtak 480 HB-ig edzeni...
Nem ez a nagy kunszt, hanem , hogy ne törjön el hidegben ütés hatására.
71L öntött acél a T-34-nél 50-150 mm-ig elvileg 400 HB-ig volt keményíthető. Mégis lecserélték ugyan abból az okból. Eltörthet a torony, befele repeszel, mint állat, mert túl rideg.
2.
47L öntött páncél acél, ebből készült a
T-54 tornya.
90-220 mm-ig 270 HB, kevésbé rideg, kevésbé repeszel, mint a 71L.
3.
MBL-1: "Legendás" szovjet öntött acélpáncél. Nagyon sokáig használták. Ebből készült például a T-72-s tornya.
90-240 mm-s vastagságig
280 HB-t tudott, azt hiszem később
290 HB-ig is elmentek vele.
Nagy vastagságban keményebb volt, mint a 42SM hengerelt páncél acél!
Úgy, hogy közben a repeszelési és repedési hajlama is minimális volt!
Ez abból fakadt, hogy a reletív magas HB száma ellenére nem volt rideg az anyag. Gyurma szerűen torzult a nagy behatásoktól, lásd. dudi betett képeit a T-72-s ballisztikai tesztes toronyról. Ez csúnyán néz ki képen, de pont e miatt nem reped és nem repeszel lényegében.
Amit olvastam szovjet szakirodalmak szerint 0.9-s a védelmi értéke az RHA-hoz (42SM) képest ha tipikus hengerelt acél anyagvastagságokban hasonlítjuk őket össze. Nagy vastagság esetén az MBL-1 megveri a hengerelt 42SM-et!
4.
BTK-1: Valamikor a 70's évek legelejére lett kifejlesztve, ennek az
ESR változatát szintén pár évre rá megcsinálták.
Amit biztosan tudunk, hogy a T-80-s harckocsik páncélteste már ebből készült, akárcsak a BMP-2-es.
Vékonyabb formában a BMP-2-es esetén (19 mm) 10%-al nagyobb védelmet nyújtott, mint a hagyományos RHA-k.
Ennek az acélnak az érdekessége és fő előnye pl. a 42 SM-el szemben, hogy
80 mm-s vastagságban is nagyon nagy keménységű,
450 HB.
100 mm-s vastagságban is még
400+ HB-t tud. Ilyenkor a védemi előnye a 42SM-el szemben akár 30%-os is lehet!
Ma a BTK-1-et közepes keménységű acélnak hívják az oroszok (RHA lágy, BT-70SH kemény).
A T-90A harckocsi páncélteste és a tornya is ebből van heggesztve, mivel jól heggeszthető nagy vastagság esetén is.
Törésre, repedésre ez sem hajlamos magas HB szám mellet sem.
5.
BT-70SH: Valamikor az 1980-s évek elején lett kifejlesztve. A T-80U-ban és a T-72B-ben tudjuk, hogy alkalmazták.
Ez egy 50 mm-s vastagságig alkalmazott
HSLA/HHA acél,
50 mm-s vastagságban
500+ HB-t tud,
20 mm-s vastagságban
550 HB-t is.
(Majdnem 600-ig edzhető, de ott már túl rideg!)
A T-72B-ben például a torony NERA páncélzata és a teknő kazamatás páncélzata készült belőle.
Vékony lemezek esetén is legalább 30%-al nagyobb védelmet ad, mint az RHA (42SM).