Az alábbi linken elérhető tanári kézikönyv a Komáromban állomásozó szovjet alakulatok emlékét eleveníti föl. Néhány sora különösen érdekes:
"1956 után a laktanyákban bevezették a gyűlölet órát. Évente egy-két alkalommal egy KGB-s tiszt előadást tartott és albumokat mutatott, hogy a magyarok 1956-ban milyen szörnyűségeket műveltek a szovjet katonákkal és családtagjaikkal. Az volt a céljuk, hogy még véletlenül se érezzünk barátságot a magyarok iránt, mivel, ha háborúra került volna a sor, a szovjet stratégiában nem szerepelt a civil lakosság védelme. Mi csak azért voltunk itt, hogy szükség esetén 3 napig megvédjük a Szovjetunió külső határait, ennyi idő kellett ugyanis, hogy a Szovjetunióban lévő tartalékosokat behívják szolgálatra. A laktanya elég nagy volt, ezért különböző neveket adtunk az épületeknek, hogy eltaláljunk. A főépület volt pl. a Gestapo, a mostani Sparra néző volt pedig a Reichstag."
A kiskatonák egyáltalán nem járhattak ki a laktanyából és a tisztek is csak korlátozottan érintkezhettek a külvilággal. Utóbbiak azonban feleségeikkel és gyerekeikkel együtt élhettek, szintén az erőd területén belül, ahol iskola is működött.
"Kevesen tudják, de itt szolgált Aszlan Maszhadov a rakétások parancsnokaként. A harckocsizók mellett ugyanis voltak tüzérek és rakétások. Utóbbiak a laktanyán belül is kerítéssel voltak elkülönítve. Volt köztük egy földim, csak tiszt jelenlétében beszélgethettem vele. A SCAD-rakéták a mostani Lovas Színház épületében voltak elhelyezve."
A későbbi csecsen elnök 1981 és 1986 között élt és szolgált (hadosztály-, illetve ezredparancsnokként) Komáromban, itt született lánya, Fatima is.
Benedek Levente blogján is található egy összefoglaló a Komáromban szolgáló 27. Gárda Harckocsiezredről, amely Csehszlovákia 1968-as megszállásában is részt vett és a várpalotai lőteret is rendszeresen látogatta.
A visszaemlékezések szerint a hidegháború idején az atombombán kívül szinte minden fegyverből jelentős készleteket őriztek a komáromi erődrendszerben a szovjetek, melynek magyar oldalán nagyjából 8000, bal-parti objektumaiban kb. 7000 katonájuk állomásozott.
"A gyalogsági lőszereken kívül nem sok élesanyagot hagytak itt az oroszok, de a rengeteg sérült csomagolóeszköz, tárolócsavar, stb. alapján azért képet lehetett kapni az itt tárolt anyagokról. Olyan anyagokat is találtunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a lövészetekből visszahozott tüzérségi lőszerhüvelyeket felújították és újraszerelték az erődben. Az erőd mellett egy légvédelmi bázis volt. A lokátorok a vasút és az erőd közötti területen voltak. Az erődudvaron lévő két - azóta elbontott - hangár valószínűleg ezeknek az eszközöknek az elhelyezésére szolgált. Az árkok feltöltése is azért kellett, hogy a légvédelmi eszközök ki tudjanak menni a hangárokból a gyakorlótérre."
"1956 után a laktanyákban bevezették a gyűlölet órát. Évente egy-két alkalommal egy KGB-s tiszt előadást tartott és albumokat mutatott, hogy a magyarok 1956-ban milyen szörnyűségeket műveltek a szovjet katonákkal és családtagjaikkal. Az volt a céljuk, hogy még véletlenül se érezzünk barátságot a magyarok iránt, mivel, ha háborúra került volna a sor, a szovjet stratégiában nem szerepelt a civil lakosság védelme. Mi csak azért voltunk itt, hogy szükség esetén 3 napig megvédjük a Szovjetunió külső határait, ennyi idő kellett ugyanis, hogy a Szovjetunióban lévő tartalékosokat behívják szolgálatra. A laktanya elég nagy volt, ezért különböző neveket adtunk az épületeknek, hogy eltaláljunk. A főépület volt pl. a Gestapo, a mostani Sparra néző volt pedig a Reichstag."
A kiskatonák egyáltalán nem járhattak ki a laktanyából és a tisztek is csak korlátozottan érintkezhettek a külvilággal. Utóbbiak azonban feleségeikkel és gyerekeikkel együtt élhettek, szintén az erőd területén belül, ahol iskola is működött.
"Kevesen tudják, de itt szolgált Aszlan Maszhadov a rakétások parancsnokaként. A harckocsizók mellett ugyanis voltak tüzérek és rakétások. Utóbbiak a laktanyán belül is kerítéssel voltak elkülönítve. Volt köztük egy földim, csak tiszt jelenlétében beszélgethettem vele. A SCAD-rakéták a mostani Lovas Színház épületében voltak elhelyezve."
A későbbi csecsen elnök 1981 és 1986 között élt és szolgált (hadosztály-, illetve ezredparancsnokként) Komáromban, itt született lánya, Fatima is.
Benedek Levente blogján is található egy összefoglaló a Komáromban szolgáló 27. Gárda Harckocsiezredről, amely Csehszlovákia 1968-as megszállásában is részt vett és a várpalotai lőteret is rendszeresen látogatta.
A visszaemlékezések szerint a hidegháború idején az atombombán kívül szinte minden fegyverből jelentős készleteket őriztek a komáromi erődrendszerben a szovjetek, melynek magyar oldalán nagyjából 8000, bal-parti objektumaiban kb. 7000 katonájuk állomásozott.
"A gyalogsági lőszereken kívül nem sok élesanyagot hagytak itt az oroszok, de a rengeteg sérült csomagolóeszköz, tárolócsavar, stb. alapján azért képet lehetett kapni az itt tárolt anyagokról. Olyan anyagokat is találtunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a lövészetekből visszahozott tüzérségi lőszerhüvelyeket felújították és újraszerelték az erődben. Az erőd mellett egy légvédelmi bázis volt. A lokátorok a vasút és az erőd közötti területen voltak. Az erődudvaron lévő két - azóta elbontott - hangár valószínűleg ezeknek az eszközöknek az elhelyezésére szolgált. Az árkok feltöltése is azért kellett, hogy a légvédelmi eszközök ki tudjanak menni a hangárokból a gyakorlótérre."
