Kárpátaljai látogatás:
Volt szerencsém néhány napra Kárpátaljára utazni. Ebbe az irányba sosem hagytam még el a határt, így nagyon kíváncsi volta mi arra felé a helyzet, különösen amiatt is, mert ezt a topikot már indulása óta olvasom. Délvidéket, Erdélyt, Felvidéket magáncélból vagy más okokból már sokszor megjártam, Kárpátalja kimaradt. Ez változott az elmúlt napokban.
Kifelé menet volt némi sor, de akkor volt velünk egy CD-s autó is, így hamar átjutottunk. Az utakon (fő utakon) volt-volt ugyan kátyú, nem a mennyisége volt a fontos, az még feldolgozható, hanem azok mélysége. Ha egyet megfogtam volna úgy 70-el, tuti a tengelytörés.
Furcsa volt az, hogy folyamatosan cseh és szlovák autók jönnek velem szembe. Erre később kaptam meg a választ. Olyan drága az autó honosítása, hogy azt nem tudják kifizetni (aránytalanul magas az autó árához képest), így nem is teszik. Ez azonban nem olyan egyszerű, mivel aki külföldi rendszámos autóval járkál, vagy magának a külföldi rendszámos autónak (ezt nem értettem pontosan) ötnaponta el kell hagynia az országot. Részbe ezért is (és persze a lassú tempó miatt is) olyan nagy a sor a határon kifelé. Az ukrán rendszámos autók javarésze borzasztó állapotban van, kínai Geely/Cherry márkák, örök túlélő Ladák. A buszok az indiai Tata cég termékei, vagy egy fura jelzést viselő (lehet, hogy helyi cég) kis szörnyek.
Sok emberrel tudtam beszélgetni, volt óvónő (ukrán) aki átszámítva negyven ezret keres, egyik magyar srác mondta, hogy az anyukájának a nyugdíja pedig huszonötezer Forintnak megfelelő összeg.
Minderre mondanánk, hogy jó-jó, viszont az élet is olcsóbb arrafelé, hát sajnos nem. Olcsóbb persze az üzemanyag (tankolni nem mertem, pedig mondtak két benzinkutat is ahol jó a minőség), meg a vendéglátás, szolgáltatás, de arányaiba nézve nem annyival hogy akár dupla ennyi pénzből is meg lehessen élni. Sokat voltam vendéglátó helyeken, hotel, bevásárlás, ezek tényleg olcsók, de az ott élők nekem azt emelték ki, hogy többszörösére nőtt a közüzemi szolgáltatás díja, szóval igaz sajna az, amiről itt eddig elképedve, fejcsóválva olvashattunk.
A leg pozitívabb élményem az a vendégszeretet és a kedvességük volt. Sokat jártam Erdélyben, de annál többet hallottam az ottani vendégszeretetről. Lehet, hogy én voltam rossz helyeken, de én olyan nagy különbséget nem láttam, mint ha mondjuk itthon mennék egy kicsivel kedvesebb helyre. Az amit mindig Erdélyről hallottam ilyen téren, azzal most találkoztam szemtől szembe. A fogadásokon, nagyon vegyes volt a társaság: magyar, ukrán, szlovák, ruszin. Hihetetlenül közvetlen és kedves volt minden náció. Ukrán helyi vezetőkkel is beszélgettem (mondjuk tolmács kellett, mert se a német se az angol nyelvet nem beszélték) de előttük is le a kalappal.
Az első nap mikor megérkezünk, pici faluban volt egy olyan esemény, amire korábban érkeztünk. Sár és kátyútenger, egyetlen kis olyan bádog szerkezetű épület környékén volt némi mozgás amiről aztán megtudtuk, hogy kocsma és kisbolt. Cégér vagy reklám nem volt rajta. Odabénázunk (sok sár), öltönybe , vagy valami hasonlóban volt mindenki, majd benyitunk. Férfi , nő és láthatólag a kb. 16 éves lányuk a kályha köré kuporodva néz ránk furcsán. Egyikőnk akart csak inni, egy korsó sört. Kérdeztük, hogy euró vagy Forint amivel egyenlítsük a tartozást, erre ő csak legyintetett. A vendégei voltunk. Ukrán volt a család. első benyomásnak szerintem nagyon jó.
Mindenhol jó szívvel itattak minket, amit szerencsére megúsztam, mert vállaltam, hogy vezetek.
Ungváron viszont nagyon élveztem, hogy ihatok. Ott a belváros nagyon szép, és szépen karban tartott is. Átszámítva háromszáz forint alatt volt egy kapucsínó, ételek is bőven ezer forint alatt. Éttermek nagyon jók, reggeliző helyek/ kávézók szintén színvonalasak, nekem nagyon tetszett a belvárosi rész,, csajokról nem is beszélve. Sokszép lányt láttunk, közvetlenek voltak, aranyosak, kedvesek és szerencsére a korombeliek (és persze a fiatalabbak) már beszéltek angolul.
Visszafele már nem tudtunk a CD-s autóhoz csapódni, így bele is került vagy egy órába míg átjutottunk. Bunkó senki sem volt, csak a sor volt nagy.