Válasz a válaszra........
Az orosz külügyminisztérium írásbeli választ tett közzé az európai biztonsági garanciákkal kapcsolatos orosz állításokra adott amerikai írásbeli válaszra.
Válasz a válaszra
2022. február 17-én az orosz külügyminisztériumba meghívott John Sullivan amerikai nagykövet az alábbi választ kapta a korábban az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok közötti, a biztonsági garanciákról szóló orosz szerződéstervezetre adott amerikai válaszra.
A TASS közzéteszi a nyilatkozat teljes szövegét.
Általános leírás
Megjegyezzük, hogy az amerikai fél nem adott konstruktív választ az orosz fél által készített biztonsági garanciákról szóló szerződéstervezet alapvető elemeire. A NATO további bővítésének elutasítására, a "bukaresti formula" visszavonására, amely szerint "Ukrajna és Grúzia NATO-taggá válik", valamint a volt szovjet és a Szövetséghez nem tartozó országok területén katonai bázisok létesítésének elutasítására, beleértve infrastruktúrájuk katonai tevékenységekre való felhasználását, valamint a NATO katonai képességeinek - beleértve a csapásmérő képességeket is - és infrastruktúrájának visszaállítására az 1997-es állapotra, amikor a NATO-Oroszország Alapító Okiratot aláírták. Ezek a rendelkezések alapvető fontosságúak az Orosz Föderáció számára.
Figyelmen kívül hagyták az orosz javaslatok csomag jellegét, amelyekből szándékosan "kényelmes" témákat választottak ki, amelyeket viszont úgy "csavartak ki", hogy előnyöket teremtsenek az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Ez a megközelítés, valamint az amerikai tisztviselők retorikája megerősíti a jogos kétséget afelől, hogy Washington valóban elkötelezett az európai biztonsági helyzet rendezése iránt.
Az Egyesült Államok és a NATO fokozódó katonai tevékenysége közvetlenül Oroszország határainál riasztó, miközben vörös vonalainkat és alapvető biztonsági érdekeinket, valamint Oroszország szuverén jogát azok megvédésére továbbra is figyelmen kívül hagyják. A csapatoknak az orosz terület bizonyos területeiről való kivonására vonatkozó ultimátumok, amelyeket szigorúbb szankciókkal való fenyegetés kísér, elfogadhatatlanok, és aláássák a valódi megállapodások kilátásait.
Amennyiben az amerikai fél nem hajlandó megállapodni a biztonságunkat garantáló szilárd, jogilag kötelező erejű garanciákról az USA és szövetségesei részéről, Oroszország kénytelen lesz válaszlépéseket tenni, többek között katonai és technikai jellegű intézkedésekkel.
Ukrajnáról
Nincs "orosz invázió" Ukrajnában, ahogyan azt az USA és szövetségesei tavaly ősz óta hivatalos szinten állítják, és ezért az "orosz felelősségre vonatkozó állítások az eszkalációért" nem értelmezhetők másként, mint az orosz biztonsági biztosítékokra vonatkozó javaslatok nyomására és leértékelésére tett kísérletként.
Az ebben az összefüggésben Oroszországnak az 1994-es Budapesti Memorandum szerinti kötelezettségeire való hivatkozásnak semmi köze az ukrajnai belső konfliktushoz, és nem terjed ki az ottani belső tényezőkből eredő körülményekre. Az ukrán állam területi integritásának elvesztése az ukrán államon belüli folyamatok eredménye.
Az Egyesült Államok válaszában szereplő vádak, miszerint Oroszország "megszállta a Krímet", szintén nem állják meg a helyüket. Kijevben 2014-ben államcsíny történt, amelynek felbujtói az Egyesült Államok és szövetségesei támogatásával egy olyan nacionalista állam létrehozását tűzték ki célul, amely sérti az orosz és orosz ajkú lakosság és más "nem tót" etnikai csoportok jogait. Nem meglepő, hogy ilyen helyzetben a krími nép az Oroszországgal való újraegyesítés mellett szavazott. A Krím és Szevasztopol lakossága az Oroszországi Föderációhoz való visszatérés mellett döntött, és ezzel szabad akaratnyilvánítással, az ENSZ Alapokmányában biztosított önrendelkezési jogával élt. Erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést nem alkalmaztak. A Krím hovatartozásának kérdése lezárult.
Amennyiben Ukrajnát felveszik a NATO-ba, fennáll a valós veszélye annak, hogy a kijevi rezsim megpróbálja majd erőszakkal "visszavenni" a Krímet, és ezzel az Egyesült Államokat és szövetségeseit a Washingtoni Szerződés 5. cikkével összhangban közvetlen fegyveres konfliktusba sodorja Oroszországgal, annak minden következményével együtt.
Az amerikai válaszban megismételt tézis, miszerint Oroszország állítólag "begyújtotta a donbászi konfliktust", tarthatatlan. Ennek okai tisztán Ukrajnán belüli jellegűek. Csak a minszki megállapodások és egy sor intézkedés végrehajtása révén oldható meg, amelyek végrehajtásának prioritását és felelősségét az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2202. számú határozata világosan meghatározza és egyhangúlag megerősíti, többek között az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság is. Az állásfoglalás 2. bekezdése Kijevet, Donyecket és Luhanszkot nevezi meg felekként. E dokumentumok egyike sem utal Oroszország felelősségére a donbászi konfliktusért. Oroszország az EBESZ-szel együtt közvetítő szerepet játszik a fő tárgyalási formátumban - a kontaktcsoportban -, valamint - Berlinnel és Párizzsal együtt - a normandiai formátumban, amely ajánlásokat fogalmaz meg a konfliktusban részt vevő felek számára, és ellenőrzi azok végrehajtását.
Az Ukrajna körüli helyzet de-eszkalációja érdekében a következő lépések kulcsfontosságúak. Ezek közé tartozik, hogy Kijevet egy sor intézkedés végrehajtására kényszerítik, leállítják az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, kivonják az összes nyugati tanácsadót és kiképzőt Ukrajnából, megtagadják a NATO-országoktól az ukrán fegyveres erőkkel közös gyakorlatokat, és kivonják az összes, korábban Kijevnek szállított külföldi fegyvert Ukrajna területéről.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök az Emmanuel Macron francia elnökkel 2022. február 7-én Moszkvában folytatott megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre, és arra szólítunk fel, hogy "mindenki számára stabil biztonsági feltételekről kell gondolkodni, amelyek a nemzetközi élet minden résztvevője számára egyenlőek".
Az erők konfigurációja
Megjegyezzük, hogy az orosz javaslatokra adott válaszában az USA ragaszkodik ahhoz, hogy az európai biztonsági helyzet javításában "csak az Oroszország Ukrajnával szembeni fenyegető akcióival kapcsolatos de-eszkaláció feltételei mellett lehet előrelépést elérni", ami - ha jól értjük - az orosz csapatok Ukrajna határairól való kivonásának követelését jelenti. Ugyanakkor az USA csak arra hajlandó, hogy "kölcsönös kötelezettségvállalásokról beszéljen..., hogy tartózkodik az állandó, harci feladatokat ellátó erők Ukrajna területére történő telepítésétől", és "megfontolja a hagyományos fegyveres erők kérdésének megvitatásának lehetőségét". Egyébként az amerikai fél hallgatólagosan átmegy a kétoldalú szerződéstervezet 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt javaslatainkon, és kijelenti, hogy "az amerikai és NATO-erők jelenlegi konfigurációja korlátozott, arányos és teljes mértékben összhangban van az Oroszország-NATO Alapító Okiratban foglalt kötelezettségekkel".
Azt az álláspontot képviseljük, hogy az Orosz Föderáció fegyveres erőinek a területén való állomásoztatása nem érinti és nem is érintheti az Amerikai Egyesült Államok alapvető érdekeit. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy erőink nem ukrán területen vannak.
Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok és szövetségesei kelet felé tolják katonai infrastruktúrájukat, és kontingenseket telepítenek az új tagok területeire. Megkerülték a KKBE-szerződés korlátozásait, és nagyon lazán értelmezték a NATO-Oroszország Alapító Okiratnak a "jelentős harci erők további állandó telepítéséről" való lemondásra vonatkozó rendelkezéseit. Az így kialakult helyzet elfogadhatatlan. Ragaszkodunk a Közép- és Kelet-Közép-Európában, Délkelet-Európában és a balti államokban állomásozó összes amerikai katonai erő és fegyverzet kivonásához. Meggyőződésünk, hogy ezekben az övezetekben a nemzeti képességek elegendőek. Készek vagyunk megvitatni ezt a témát az orosz szerződéstervezet 4. és 5. cikke alapján.