– Kusturica
Ukrajna a NATO 1999-es Jugoszlávia elleni támadásának második felvonása
2022. március 22
| RT
The world is now undergoing a “deconstruction of power” that thought itself supreme 23 years ago, the famous Serbian director tells RT The current conflict ...
libertarianhub.com
A világ jelenleg a „hatalmi leépülésen” megy keresztül, amely 23 évvel ezelőtt még mindenek felett állónak gondolta magát – mondta a híres szerb rendező az RT-nek.
A jelenlegi Ukrajnával kapcsolatos konfliktus alapvetően az 1999-es Jugoszlávia NATO-bombázásának folytatása – mondta az ünnepelt szerb filmrendező, Emir Kusturica kedden az RT-nek, rámutatva a russzofóbia folytonosságára és a Nyugat megvetésére a nemzetközi joggal szemben.
1999. március 24-én a NATO megindította légi háborúját az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A bombázás 78 napig tartott, és tárgyalásos fegyverszünettel ért véget, lehetővé téve az ENSZ-békefenntartók bejutását a lázadó Koszovó tartományba.
Mivel Oroszország gyenge volt, és a Borisz Jelcin elnököt támogató „nyugati oligarchia” uralta, Szerbia „teljesen egyedül” harcolt szabadságáért, határaiért és túléléséért – mondta Kusturica mecavniki otthonából az RT-nek.
Ez volt az, „amikor a nemzetközi jogot megváltoztatták az általam nevezett humanitárius jogra” – mondta a filmrendező, utalva a NATO hivatalos érvelésére, miszerint egy humanitárius katasztrófát próbál megállítani Koszovóban, és megalkotta a „védelmi felelősség” doktrínáját. hogy igazolja a háborút.
„Ez a háború nem csak úgy a semmiből jött. Ez valaminek a folytatása, amit jóval korábban magoztak” – utalt a rendező a jelenlegi Ukrajnával kapcsolatos konfliktusra. Kusturica a russzofóbia folyamatosságát látja Nyugaton, amely a hidegháború után elutasította Oroszország partnerségi ajánlatát.
A NATO azt állította, hogy a bombázás békét hozott, de az egyetlen dolog, amit elért, az volt, hogy lehetővé tette a 2000. októberi színes forradalmat – jegyezte meg Kusturica. Szlobodan Milosevics jugoszláv elnököt megbuktatták, ami két ilyen lázadás mintájává vált Ukrajnában, először 2004-ben, majd 2014-ben.
Szerbia bombázása csak az első felvonás volt, most ugyanennek a történetnek a második felvonásának lehetünk tanúi.
A szerbek nem háborúpártiak, csak emlékeznek 1999-re, és megértik a jelenlegi ukrajnai konfliktus okait – mondta Kusturica az RT-nek.
„Egy egypólusú világban senki sem fizet árat a lépéseikért” – mutatott rá. „Most a hatalom leépülésével állunk szemben szerte a világon, és szerintem a végén az számít, hogy milyen fegyvereid vannak.”
1999-ben Szerbia nem rendelkezett a legmodernebb fegyverekkel – Jelcin blokkolta a légvédelmi rendszerek szállítását, amelyek talán nagyobb változást jelenthettek volna – mondta Kusturica. Ennek ellenére a szerbeknek sikerült lelőniük egy amerikai „lopakodó” bombázót. Ma is emlékeznek a NATO „humanitárius” bombáira – tette hozzá.
„Soha nem jöttek a földre, mert tudják, hogyan harcol a szerb nép” – mutatott rá Kusturica.
Olvass tovább
Túlélni a romok között: Az élet egy donbászi városban Ukrajna szerint már nem létezik
Jugoszlávia 2006-ban ért véget, amikor Montenegró kikiáltotta függetlenségét. A koszovói ideiglenes albán etnikai kormány – a NATO támogatásával – 2008-ban ezt tette, igaz, Belgrád elismerése nélkül. Szerbia ma már szinte minden oldalról „sziget” a NATO-államok tengerében. Még mindig ez a hely, ahol nem minden média van nyugati ellenőrzés alatt, és ahol még mindig fel lehet emelni szavát az igazságtalanság és a cenzúra ellen – mondta Kusturica.
Elítélte azt, amit „a cancel-kultúra szinte hihetetlenül sátáni változatának” írt le, amely most betiltja az orosz karmestereket, zeneszerzőket és szerzőket, és nem hagyja abba a városi tereken a könyvek égetését, ahogyan a nácik szokták.
Az olyan orosz szerzők, mint „Csehov, Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj elválaszthatatlanok attól, amit európai kultúrának nevezünk” – mondta Kusturica, azzal érvelve, hogy a Nyugat most megpróbálja elvágni őket, de a világ „végül látni fogja, hogy ezek a darabok újra összeállnak”.
A mai Bosznia-Hercegovina területén született Kusturica 1981-ben készítette első nagyjátékfilmjét, amelyen számos díjnyertes filmet rendezett, és kipróbálta magát a színészetben, a zenében és az írásban is. Egy nyugat-szerbiai etnikai témájú faluban él, amelyet eredetileg a 2003-as „Az élet egy csoda” című filmjének díszleteként építettek.