Inkább arról van szó, hogy a 40-45 tonnás T-64-es és idősebb-fiatalabb leszármazottai (T-72, T-80, T-90) egyszerűen nem rendelkeznek megfelelő védelemmel a modern ATGM-ekkel szemben. Az ezeknél könnyebb páncélzatú BMP-k, BTR-ek és BRDM-ek meg nyilván még sebezhetőbbek, a VDV könnyített járművei (BMD-k) aztán meg végleg nem nyújtanak elégséges védelmet.
Persze lehet ERA-val meg APS-el fokozni a védelmet, de egyrészt az se nyújt teljeskörű védelmet minden fenyegetéssel szemben (pl. top attack mód, APFSDS), másrészt az utóbbi drága is.
Szerintem nem a tankok ideje járt le, viszont az mindenképp elmondható, hogy a gyalogsági páncéltörő fegyverek illetve a tankok pénzügyi cserearánya mostanában nem a tankok előnyére mozdult el: a tankok egyre drágábbak, és bár ugyanez elmondható a legkorszerűbb ATGM-ekről is, de mindeközben továbbra is léteznek szinte filléres árú kézi páncéltörő fegyverek is:
- egy tank ára 3-7 millió USD (3-4 milió az orosz tankok ára, 6-7 millió a nyugatiaké)
- az APS sem olcsó, egy Tropy Heavy rendszer ára pl. 900 ezer USD
- egy irányított ATGM ára a 20 ezer és 200 ezer USD per rakéta között szór
- az olcsóbb, és rövidebb hatótávú nem irányított kézi páncéltörő eszközök ára meg a 3-20 ezer USD sávban mozog
Kb ugyanaz a helyzet mint az ABM vs MIRV versenyben a hetvenes években: lehet védekezni, de csak aránytalanul drágán és még ezen a magas áron sem érhető el a 100%-os védelem.
A nyugati tankok annyival vannak jobb helyzetben, hogy jellemzően kilóra is jóval több páncél van rajtuk, ennélfogva jóval nehezebbek is (65-70+ tonna). Már annyira, hogy a légi szállíthatóság határán billegnek: egy C-17 max. teherbírása 77 tonna, az A-400M meg eleve reménytelen a 37 tonnás teherbírásával. Persze a nagyobb tömegnek van egyéb következménye is: nagyobb fogyasztás majd az ebből fakadó nagyobb utánpótlás igény stb.