Egy érdekes és elgondolkodtató írás:
" Tegyük fel, hogy Románia néhány évvel ezelőtt puskalövés nélkül elfoglalta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. Majd idén egy februári napon légicsapásokkal megsemmisíti a légierőnket és a katonai infrastrukturánk jó részét, miközben csapataik átlépik a határt. Békéscsabát és Debrecent néhány nap alatt elfoglalják, Szegeden kemény városi harcok kezdődnek, melyek most érnek véget a védők vereségével. Az utolsók épp most teszik le a fegyvert a Pick gyárban. Szentesnél szintén most zárnak katlanba újabb több ezer magyar katonát.
Korábban Budapest körül is voltak harcok, a támadók Solymárig és Gödöllőig jutottak, míg végül a kivonás mellett döntöttek. De azóta az agglomeráció romokban hever, a fővárosban is nagyjából megszűnt az élet. A hadseregünk egyetlen sikere jelenleg, hogy a Miskolcot ostromló csapatokat visszaszorította Szerencsig. Az országra záporoznak a légicsapások, még a legtávolabbi pontokat, Sopront és Szombathelyt is rendszeresen bombázzák. A népességből másfél millió már külföldre menekült. Civileknek már esélytelen üzemanyagot vásárolni.
Mindezek tetejében a miniszterelnökünk Stohl András, aki épp aszerint kommunikál, hogy miből mennyit szippantott. A kormánya többsége is hasonló kaliberű emberekből áll.
Na egy ilyen helyzetben a legutolsó dolog, amit tennék, hogy arról beszélnék, hogy milyen jól állunk, milyen közel a győzelem, és hogy épp mennyire omlik össze az ellenségünk."
G.F. Facebook