ISW, május 28. (19:30) értékelés.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kimondhatatlan szenvedést okoz az ukránoknak, és szörnyű áldozatokat követel saját népétől egy olyan város elfoglalásáért, amely még neki sem éri meg az árát.
Az Ukrajna elleni orosz invázió, amelynek célja az egész ország elfoglalása és megszállása volt, egy kétségbeesett és véres offenzívává vált, amelynek célja egyetlen város elfoglalása volt keleten, miközben fontos, de korlátozott előnyöket védett meg délen és keleten. Ukrajna kétszer is arra kényszerítette Putyint, hogy meghatározza katonai céljait. Ukrajna legyőzte Oroszországot a kijevi csatában, ami arra kényszerítette Putyint, hogy a későbbi katonai célkitűzéseit a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyék elfoglalására korlátozza. Ukrajna megakadályozta őt abban, hogy ezt a célt is elérje, és arra kényszerítette, hogy egyedül Luhanszk terület elfoglalásának befejezésére összpontosítson. Putyin most embereket és lőszereket vet be az említett terület utolsó megmaradt nagyobb lakosságú központja, Szeverodonyeck ellen, mintha annak elfoglalása megnyerné a háborút a Kreml számára. Téved. Amikor a szeverodonyecki csata véget ér, függetlenül attól, hogy melyik fél tartja a várost, az orosz offenzíva operatív és stratégiai szinten valószínűleg tetőfokára hág, ami lehetőséget ad Ukrajnának, hogy újraindítsa az orosz erők visszaszorítására irányuló operatív szintű ellentámadásait.
Az orosz erők akkor is támadják Szeverdonyecket, ha még nem kerítették be. Területi előnyökre tesznek szert, és sikerülhet bevenniük a várost és a nyugatabbra fekvő területeket. Az ukrán hadsereg a legkomolyabb kihívással néz szembe, amellyel a mariupoli Azovstal üzem elszigetelése óta szembesült, és az elkövetkező napokban jelentős taktikai vereséget szenvedhet, ha Szeverodonyeck elesik, bár ez korántsem biztos, és az orosz támadások ismét megtorpannak.
Az oroszok olyan árat fizetnek a jelenlegi taktikai sikerükért, amely nincs arányban semmilyen valós operatív vagy stratégiai haszonnal, amelyet remélhetnek. Maga Szeverodonyeck a háború ezen szakaszában elsősorban azért fontos, mert ez az utolsó jelentős lakossági központ a Luhanszki területen, amelyet az oroszok nem ellenőriznek. A város elfoglalása lehetővé teszi Moszkva számára, hogy kijelentse, hogy teljes mértékben biztosította a Luhanszki területet, de semmilyen más jelentős katonai vagy gazdasági előnyhöz nem juttatja Oroszországot. Ez különösen azért igaz, mert az orosz erők a várost támadás közben lerombolják, és ha elfoglalják, akkor a romjai felett is ők fogják gyakorolni az ellenőrzést. Szeverodonyeck elfoglalása megnyithat egy orosz szárazföldi kommunikációs vonalat (GLOC) a nyugati hadműveletek támogatására, de az oroszok nem tudtak sokkal előnyösebb GLOC-ot biztosítani Izyumtól, részben azért, mert annyira Szeverodonyeckre koncentráltak.
Az oroszok eközben továbbra is rendkívül korlátozott előrelépést tesznek a Donyecki terület még meg nem szállt területei feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló erőfeszítéseikben. Az orosz csapatok hetek óta küszködnek azzal, hogy behatoljanak a február 24. előtti érintkezési vonalra, míg az Izyumtól délre induló orosz támadó hadműveletek nagyrészt megrekedtek. Szeverodonyeck elfoglalása csak akkor segíthetné a Donyecki terület többi részének meghódítását, ha lendületet adna az oroszoknak, amelyre az egymást követő hadműveleteket építhetik, de a szeverodonyecki csata valószínűleg kizárja a további nagyszabású orosz támadó hadműveleteket.
A Szeverdonyeck körüli orosz előrehaladás nagyrészt annak köszönhető, hogy Moszkva az összes többi tengelyről származó erőket, felszerelést és hadianyagot erre az egy célra összpontosította. Az orosz csapatok hetek óta nem tudtak más tengelyeken előrehaladást elérni, és nagyrészt meg sem próbálták ezt megtenni. Az ukrán védők még így is félelmetes veszteségeket okoztak az orosz támadóknak Szeverodonyeck környékén. Moszkva még akkor sem lesz képes nagy mennyiségű hatékony harci erőt visszanyerni, ha elfoglalja Szeverdonyecet, mert ezt a harci erőt könnyelműen a város elfoglalására fordítja.
Az ukrán erők is komoly veszteségeket szenvednek a szeverodonyecki csatában, ahogy az ukrán civilek és az infrastruktúra is. Az oroszok azonban a rendelkezésre álló támadó harci erejük sokkal nagyobb hányadát összpontosították Szeverodonyeck elfoglalására, mint az ukránok, ami általánosságban Kijev javára alakítja a kopási gradienst. Az ukránok továbbra is kapnak utánpótlást és hadianyagot a szövetségeseiktől, bármennyire is lassú és korlátozott ez az áramlás. Az oroszok ezzel szemben továbbra is egyértelmű jeleit mutatják annak, hogy a rendelkezésre álló emberi és anyagi tartalékaikat felemésztik, és nincs okuk arra, hogy az elkövetkező hónapokban enyhülést várjanak.
Egyre több a bizonyíték arra, hogy az orosz tisztikarban egyre inkább erodálódik a katonai szakmaiság. Az Ukrán Katonai Hírszerzési Igazgatóság (GUR) jelentése szerint az orosz parancsnokok megpróbálják megóvni a katonai felszerelést azzal, hogy megtiltják a sofőröknek, hogy sebesült katonákat evakuáljanak, vagy ellátást biztosítsanak a túlságosan előrehaladott egységeknek[1]. Az ilyen magatartás komoly hatással lehet a morálra és a katonák hajlandóságára, hogy harcoljanak és kockáztassák, hogy a saját védelmi vonalaikon kívül is megsérüljenek. Az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni a GUR jelentését, de az orosz milbloggerek kommentárjai némi közvetett alátámasztást nyújtanak. Alexander Zhychkovskiy orosz milblogger bírálta az orosz katonai vezetés semmibe vételét a tartalékosokkal szemben a deprioritizált Zaporizhia Oblast fronton. Zsicskovszkij arról számolt be, hogy az orosz parancsnokok jelentős tüzérségi támogatás nélkül csapdába ejtették a gyengén felszerelt gyalogsági egységeket az intenzív ukrán tüzérségi tűz által érintett területeken, és nem rotáltak át más egységeket ezeken a területeken, hogy leváltsák őket.[2] Zsicskovszkij megjegyezte, hogy az orosz parancsnokok felelősek a magas veszteségekért és a katonák elmebajának eseteiért. Egy másik milblogger, Alekszandr Hodarkovszkij szerint az orosz parancsnokok nem küldenek időben erősítést, ami megakadályozza, hogy az orosz erők pihenjenek a szárazföldi támadások között[3].
Az orosz tisztek hanyatló professzionalizmusa lehetőséget jelenthet az ukrán erőknek. Az amúgy is alacsony orosz morál tovább csökkenhet, ha ez a viselkedés széles körben elterjedt és folytatódik. Ha a másodlagos tengelyeken rekedt orosz csapatok elveszítik harci kedvüket, miközben a Szeverdonyeckért folytatott csata felemészti a rendelkezésre álló orosz támadó harci erő nagy részét, Ukrajnának esélye nyílhat arra, hogy jelentős ellentámadásokat indítson, amelyek jó eséllyel sikeresek lehetnek. Ez a kilátás bizonytalan, és lehet, hogy Ukrajna nem lesz képes kihasználni a lehetőséget, még akkor sem, ha az adódik, de az orosz hadműveletek jelenlegi mintája komoly sebezhetőségeket generál, amelyeket Kijev valószínűleg megpróbál majd kihasználni.
A legfontosabb tanulságok:
- Az orosz erők folytatták a szárazföldi támadást Szeverodonyeck és környéke ellen, és korlátozott előnyöket értek el.
- A harkivi orosz erők továbbra is arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy megakadályozzák, hogy az ukrán ellentámadás elérje a Harkiv és Belgorod közötti nemzetközi határt.
- Az ukrán erők ellentámadást indítottak a Herszon-Mikolajiv oblaszty határ közelében, Herszon várostól mintegy 70 km-re északkeletre, amely valószínűleg átlépte az Inhulets folyót.
- Az, hogy Oroszország a déli tengelyen tárolt T-62-es harckocsikat használt, jelzi Oroszország folyamatos anyagi és haderő-előállítási problémáit.
- Az ukrán partizántevékenység továbbra is költségeket ró az orosz megszálló erőkre a Herszon és Zaporizzsjai területen.
...