Általában a legegyszerűbb megoldás a legvalószínűbb. Ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás az, hogy az orosz légierő hatalmas kezdeti veszteségei nem léteznek. Ezzel nem azt akarom írni, hogy az oroszok egyáltalán nem vesztettek gépet, hiszen ők is elismernek néhány ilyen esetet, csak azt, hogy az ukrán és nyugati propagandában megjelenő hazugságok/álmodozás tizede sem igaz. Az elején több gépet vesztettek az oroszok, mint most, hiszen akkor a teljes ukrán légvédelmet és légierőt kellett lerombolni és többet kellett mélységben dolgozni. De még ez a több is csak néhány gépet jelent. Jóval kevesebbet, mint amennyit az USA és szövetségesei vesztettek 1991-ben Irakban.
Nem olyan bonyolult és rejtélyes ez. A NATO radargépei Közép-Ukrajnáig látnak be alacsonyan is. Az oroszok Ukrajna belsejébe csak akkor küldenek légierőt, ha nagyon muszáj. Időérzékeny célok ellen a légierő nem használható, mert a bevetést órákkal a tényleges csapásmérés előtti adatokkal tervezik meg, és indítják el. Nem repkednek nagy hatótávolságú és drága rakétákkal csak azért az ukrán légtér határán, hogy hátha lesz majd valami célpont. Az oroszok ennyire nem pocsékolják a repült órát. Az időérzékeny célokra megy az Iszkander. Ami fix, vagy várhatóan a következő 1-1,5 órában nem mozdul el, arra a legegyszerűbb a Kalibr indítás, harci gép kockáztatása nélkül. Ha végfázisban is látni kell a mélységben elhelyezkedő célt, vagy az mozog, akkor lehet elővenni a H-59-et, illetve radar ellen a H-58, vagy H-31rakétákat. De még ekkor sem megy közel a légierő. Ha feltétlenül mélységben kell bemenni, akkor magasan Szu-35, vagy Mig-31 őrködik, kísér, tisztes távolból, alacsonyan pedig beépített és konténeres zavarókkal, önvédelmi légiharc rakétákkal és pár csapásmérő rakétával megpakolt Szu-34 dolgozik. De erre ritkán lehet szükség.
Keleten a front közelében viszonylagos biztonságban vannak. Működő ukrán Sz-300 már valószínűleg nincs. A BUK-okat kiszorítja a front közeléből az ott rendkívül sűrű orosz felderítés és a tüzérség azonnali csapásai, ha meglátnák őket. Tehát az orosz ellenőrzés alatt álló területről nagy magasságból figyelhet a Szu-35. Neki mindegy hogy látja-e az AWACS, mert úgyis elárulja a helyzetét a radarjával, de úgyse megy légvédelem hatótávolságon belülre. A Szu-35 gyakorlatilag radargépként is működik, mert az Irbis radar hatalmas tányérja, sok elemi sugárzója, rendkívül nagy teljesítménye mellet tényleg nagyon távolra ellát és a felderítési szögtartománya 240 fok. Tehát magasan a Szu-35 figyeli az esetleg arra vetődő ukrán vadászokat, vagy támadó gépeket és lecsap, vagy leadja a drótot az orosz légvédelemnek és az csap le. Alacsonyan a Szu-25 és a helikopterek az ukrán légerőtől így javarészt biztonságban vannak. Védi őket a saját légvédelmi ernyőjük és a vadászaik. A NATO radargépektől a radarhorizont védi őket. A radaros légvédelmet a felderítés és a tüzérség kiszorítja. A fő problémát a kézi légvédelmi rakéták és esetleg a Sztrela-10 jelenti. A Szu-25 és a helik azért repülnek fűnívóban, hogy szemmel, füllel is csak nagyon közelről legyenek észrevehetők, amikor már nincs elég idő a kis hatótávolságú légvédelem hatékony alkalmazására, illetve a Szu-25 elég gyors ahhoz, hogy közelről már a szögsebesség is túl nagy legyen. Ha esetleg mégis betévedne a front közelébe egy ukrán radar, az is csak közelről láthassa meg őket és a terepfedezékek is védjék őket. A helik lassabbak, de őket még védi a Vityebszk is és a fák mögé is el tudnak bújni. Ezzel együtt, ha nem szükséges, akkor nem kockáztatnak és kézi légvédelmi rakéta hatótávon kívülről, felhúzásból indítják a nem irányított rakétákat, illetve távolról lövik a páncéltörő rakétákat. A csalikat pedig bőkezűen szórják.
Így alkalmazva az orosz légierő persze hogy minimális veszteségeket szenved. Még kevesebbet, mint az elején. Az ukránok legfeljebb egy-egy légvédelmi csapdába csalhatnák be 1-2 gép kockáztatásával az orosz vadászokat, de úgy tűnik, hogy ez nem szokott nekik sikerülni és inkább ők vesztenek gépet, sem mint az oroszok. Az oroszok egyszerűen ott és úgy használják a légierőt, ahogy az számukra a legbiztonságosabb és nem kockáztatnak fölöslegesen. A munka dandárját úgyis a tüzérség végzi. Mélységben meg dolgozik a Kalibr és Iszkander.