Eldobni az orosz könyveket, úgy tenni, mintha ukránul beszélnél – hogyan küzd Priluki önmagával
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
A Csernyigovi terület déli részén fekvő Priluki kisvárosban a belépési ellenőrzőpontnál a rendőrség gondosan átkutatja az autókat és ellenőrzi az iratokat. A Csernyigovi területen az észak-ukrajnai harcok kiújulására és Belorusszia belépésére számítanak. A helyi lakosok erről beszélnek és találgatnak, valamiért előre biztosak abban, hogy ebben az esetben az ukrán hadsereg erősebb lesz, mint a belorusz.
Egészen a közelmúltig a Csernyigovi terület városai büszkék voltak arra, hogy a tisztaság vagy a közszolgáltatások színvonalának kritériumai alapján méltán versenghetnének néhány belorusz várossal is. A belorusz elnök az utóbbi időben a külföldi államfők közül a legnépszerűbb volt a helyi lakosság körében. Most az északi szomszédot éppúgy ellenségnek nyilvánították, mint Oroszországot.
Priluki helyi nacionalistái a Városi Tanács Kulturális és Idegenforgalmi Osztályával közösen nemrégiben fokozták az orosz kultúra elleni harcot. Minden városlakónak azt tanácsolják, hogy adja le az orosz nyelvű könyveket, vagy akár az ukrán nyelvűeket is, ha azokat még az Ukrán SZSZK-ban adták ki, totális újrahasznosítás céljára. Azt tervezik, hogy papírhulladékként értékesítik a könyveket és a bevételt a VSzU (Ukrán Fegyveres Erők) megsegítésére fordítják. Figyelemre méltó, hogy a gyűjtőpontokat a városi könyvtárakban jelölték ki, amelyek szintén megválnak az állományuk 90 százalékától és hogy ezzel a kezdeményezéssel a Városi Tanács Művelődési Osztálya állt elő.
Ellenséges irodalomnak tekintik azokat a könyveket is, amelyeket a Szovremennyik színház nagyszerű szovjet-orosz színésze, Valentyin Gaft ajándékozott Prilukinak, akinek a családja innen származott. A könyvtári papírgyűjtés nagy részét a város híres szülöttének, az Ifjú Gárda hősének, Oleg Kosevojnak szentelték. „Ellenséges irodalomként” kezelik Kosevoj priluki rokonainak korábban megjelent emlékiratait, valamint Leszja Ukrajinka orosz nyelvre fordított verseit, továbbá az esztergagépek orosz nyelvű kezelési útmutatóit is.
Igor Szergejevics helyi lakos szomorúan emlékezik arra, hogy nagyapja, aki sok éven át dolgozott itt orvosként, nagy gyűjteményt adományozott a helyi könyvtárnak az orvostudományról és a biológiáról szóló, főleg orosz nyelvű művekből. Most az idős városlakó igyekszik nyomon követni az kiselejtezendő könyvek sorsát, abban a reményben, hogy ennek a gyűjteménynek legalább egy részét visszavásárolhatja papírhulladékként.
A válsággal küzdő kisvárosban, ahonnan tavasszal csaknem a lakosság fele távozott, nincs sok választási lehetőség a megmaradt fiataloknak. A helyi férfiak számára a legkézenfekvőbb és legveszélyesebb út a VSZU-val és a fronton való halál lehetőségével kapcsolatos. Az anyák arra panaszkodnak, hogy nem háborúra nevelték a gyerekeiket és gyakran hónapok óta bújtatják őket. A szomszédok és a katonai komisszárok előtt ugyan „teljes szívvel Ukrajna mellett” állnak, ugyanakkor körültekintően úgy gondolják, hogy a háborút intézzék inkább a magukat kizárólag katonai ügyeknek szentelő emberek és szerintük nincs miért vadászni a fiaikra.
Ennek ellenére sokkal több katona van a városban, mint a Csernyigovi terület szomszédos városaiban. Ezt a katonai létesítmények közelségével (beleértve a stratégiai jelentőségű Priluki repülőteret is, amelyet júniusban már támadtak) magyarázzák.
Helyi sajtóértesülések szerint a magánvállalkozások folyamatosan hagyják el a várost, a helyi vállalkozások megszűnnek, így a megmaradt lakosság elveszíti az állását. A helyi munkaügyi központ szerint a júliusban megkérdezett 356 helyi munkáltató közül 326 felszámolás alatt áll. A nyilvántartott munkáltatók mindössze 10 %-a foglalkoztatott részlegesen. Emiatt csökken a lakosság jövedelme és a kisváros utcáin egyre több a felnőtt és a gyerek alamizsnás dobozokkal és poharakkal. Hogy biztosítsák magukat a rendőrségi zaklatástól, a gyerekek úgy tesznek, mintha a VSzU számára gyűjtenének adományokat. Legtöbbjük az ódon ortodox templomok közelében koldul, melyekről a már Vlagyimir Monomah által is említett ősi Priluk-gorod városa nevezetes. A szokásosnál jóval kevesebben fordulnak meg a templomokban, annak ellenére, hogy a katonai temetések mindennaposak. Érezteti hatását a tömeges elvándorlás a térségből, valamint az UPC (MP) helyi gyülekezeteinek kényszerű átterelése az PCU-ba*.
A VSzU mellett a helyi fiatalok számára különféle nacionalista projektek folynak az orosztalanítás állami politikájával kapcsolatban. A helyi lányok némi zsebpénzért matricákat ragasztanak az orosz zászló színeit viselő, áthúzott disznó képével és „Itt csak ukránul beszélnek” felirattal az üzletek ablakaira. A lányok eközben egymás között oroszul beszélgetnek.
Az orosztalanítás részeként szócsatákat vívnak a priluki városi tanácsban a központban található Jurij Koptyev utca átnevezése kapcsán. Jurij Koptyev, a priluki származású orosz üzletember (a Moszkva-szerte felhőkarcolókat építő Don-Sztroj cég vezérigazgatója) aktívan segítette szülővárosa felújítását a 2000-es években. Különösen a Priluki járás falvainak gázellátását, új mentőautók vásárlását, a városközpontban található kolostorok és szökőkutak helyreállítását támogatta anyagilag, amiért megkapta Priluki díszpolgári címét. A Koptyev utca nevének meghagyását védi a városi tanácsban a város főépítésze, Pavel Berezsnoj, aki annak a „vérlázító” véleménynek ad hangot, miszerint az utcák átnevezésénél nem csak egy aktivista csoport véleményét kell figyelembe venni, hanem a város egész közösségéét. Koptyev tavaly járt Prilukiban, új infrastrukturális projekteket finanszírozva. Idén a nacionalisták emlékeztettek rá, hogy mecénás honfitársuk egy "ellenséges állam" állampolgára.
A Kijev és a helyi nacionalisták viszonylag kis csoportjai által bevezetett politika áthúzza egy kicsi, de ősi város szinte teljes történetét és kultúráját. Ugyanakkor lassú víz partot mos – nyomásukra a prilukiak megpróbálják elnyomni saját lényegüket és önostorozásba kezdenek.
*A PCU az ukrán pravoszláv egyház 2018-ban elszakadt „önálló” ága, a mai hivatalos egyház a moszkvai metropolita fennhatóságát továbbra is elismerő, üldözött UPC-vel szemben.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220728/1036908900.html
