A dél februárban meg márciusban ugyanolyan sártenger volt, mint minden más. Keresd vissza a napi, vagy óráról-órára vezetett előrenyomulási jelentéseket a háború első napjairól. Minden ellenállást megkerülve az autópályákat használva mentek előre napokat erőltetett menetben. Az M14-es autópályát követve Mikolajivig mentek, ott ellenállásba ütköztek és egyszerűen elmentek mellette, ráfordultak a P06-os autópályára, rápróbáltak a várostól északra lévő reptérre, ellenállásba ütköztek, mentek tovább a délukrajna atomerőmű felé. Vozneszenszknél (jelenlegi frontvonaltól az autópályán mérve ~140km) állították meg őket, és mivel a több napos erőltetett menet alatt nem szélesítették a frontjukat, hanem csak mentek a kijelölt cél felé, a bejövő ellenség azonnali felőrléssel fenyegette őket, ezért gyorsan visszavonultak kb a jelenlegi frontvonalhoz. Az egész déli hadszíntérről (herszon és mikolajiv környékén kívül) szinte nullával egyenlő harci jelentésünk van az első napokból, mert egyszerűen nem voltak említésre érdemes harcok. Itt-ott voltak mutatóban ilyen szakasz méretű területvédelmi csapatok, akik pár konvojt megvicceltek, de ezek nem gépesített dandárok...
Itt a térkép Feb 28-ról.
Tisztán látszik, hogy akkor már délen az autópályákat követve mariupolig elértek. Akkora városok mint Melitopol meg Tokmak puskalövés nélkül estek el. Enerhodar az atomerőművével együtt szintén (a ruszkik ottani semmire lövöldözős bohóckodásától eltekintve).
Úgy mindenki tud előrenyomulni, hogy senki nincs, aki ellen harcolni kéne. Amint felfejlődött ellenséget értek, lelassúlt vagy megállt a tudomány.