Az hogy mennyire fontos az inkább helyzetértékelés kérdése. Az ukránok szerintem inkább időhúzás miatt tartják, ameddig lehet, meg közben had vérezzen az orosz hadsereg. Így a komoly és valóban fontos védelmi vonalhoz csak később és már gyengébben érkezzen. Az időhúzás a nyugati fegyverek miatt is ugye eléggé fontos.
A pontosság kedvéért.
1. Vérzik az orosz hadsereg is, de az ukrán is. Tény, hogy az ukránok főleg az összefogdosott katonákat tömik a darálóba (a képzetteket próbálják a front hátában kímélni) addig az orosz kénytelen a legjobbakat bevetni. Azonban az idő húzása miatt (ami elengedhetetlen) az ukránok is eljutottak oda, hogy most már a tavaszi offenzívára félretett tartalékokat kell belökniük a városba.
2. A három rétegű védelmi vonal közül ez volt a legerősebb. A Karamatorszk-Szlavjanszk vonal nincs ennyire megerősítve. És ember is kellene oda. De csak a félretett "személyzet" van. Azokat pedig sajnálják. De nem lesz más választásuk, ha meg akarják tartani az említett városokat. Ezzel pedig a tavaszi offenzívának inthetnek bucsút.
Na meg eszközök területén sem állnak jól az ukránok. Kénytelenek spórolni mind lőszerben, mind pedig technikában.
És mint tudjuk, amelyik technikával spórolni kell a háborúban, az nem létezik.
3. Az a százegynéhány tank 1000 km-es fronton, semmire sem lesz elég. Főleg, ha addigra az orosz a légierőt is jobban tudja használni. És az is nagy kérdés, hogy mikor érkeznek. Ha csak ősszel, akkor addig nem biztos, hogy kitart a 3. vonal védelme.
Összességében szarban vannak az ukránok. Menekül a lakosság, aki nem az pedig nyomorog vagy meghal a fronton, romokban az infrastruktúra, nem működik az ipar, nincs az államnak bevétele (kegyelemkenyéren él), kimerült hadsereg. És még csak ezután jön a fekete leves. Bachmut eleste akkor gyomrost ad az ukránoknak, hogy egyhamar nem állnak fel. Demoralizáló lesz az egész seregre nézve, főleg, úgy, hogy a katonák bőven tudják, hogy micsoda emberáldozat volt arrafelé, és még sem lett eredménye. Kérdés, hogy megússzák-e összeomlás nélkül.
Ebben az egészben lassú felőrlő orosz offenzívában az a demoralizáló, hogy lassan napi szinten, akár métereket, de halad előre és nem lehet megállítani, illetve, hogy az oroszok a városok kapcsán ráálltak a római katonai módszerre, azaz, ha egy várost ostromolni kezdtek annak sorsa meg lett pecsételve. Soha nem hagyták abba, ha kellett hegyet hordtak a hegy mellé, mint az Izraeli utolsó ellenállási pont felszámolásánál (Masada ostroma). Most nem hegyet hordanak, hanem iszonyatos mennyiségű tűzérségi éőszerrel lerombolják, úgy, hogy kő kövön alig marad.