Te meghalnál a NATO-tagságért? Miért nincs és hogyan lehetne béke... (Vukics Ferenc elemzése)
csak részletek
A héten több kárpátaljai barátom jelezte, hogy ezen a héten a megszokotthoz képest is nagyobb intenzitással zajlott az „
embervadászat” Kárpátalján. A hadkiegészítő parancsnokságok tisztjei a munkahelyeken buszokkal várták az embereket, a munkáltatók pedig telefonon próbálták értesíteni a dolgozóikat, hogy inkább ne menjenek be dolgozni a következő napokban.
Elfogytak a meghalni akaró emberek Ukrajnában. Mindegy, hogy honnan, de kellenek az emberek a frontra. A sokszor brutális akciókra azért van szükség, mert a kijevi kormányzat a toborzási előirányzat 15-30 %-át sem bírja előteremteni, így az újoncoknak még gyorsabban és egyre kevesebb kiképzéssel kell harcba indulniuk.
A munkaadók tisztában vannak azzal, hogy az ilyen munkahelyek ellen indított „toborzási rohamok” a vállalkozásaik és hosszabb távon
az ukrán gazdaság végét is jelenthetik. Próbálják menteni, amit lehet. Ők sincsenek könnyű helyzetben.
Az új szabályozás értelmében csak azokat a hadköteleseket alkalmazhatják, akik szerepelnek a katonai nyilvántartásban.
A cégek, vállalkozások kötelesek ellenőrizni minden 18 és 60 év közötti munkára jelentkező katonakönyvét, ideiglenes igazolványát a katonai nyilvántartásba vételről. A szabálysértés bűntetőjogi felelősségre vonással jár. A munkahelyeknek teljesen együtt kell működni a hadsereggel. Az erőszakos toborzások egyik következménye az is, hogy most már nem tisztelik annyira a fronton harcoló katonákat Ukrajnában, mint korábban.
A közvélemény egyre lesújtóbb véleménnyel van arról, hogy a mozgósítottakat gyakran verik, éheztetik és kínozzák az erőszakhoz szokott, „harcedzett” társaik.
A borús kilátásoktól függetlenül
Kijev és szövetségesei továbbra is ellenzik a tárgyalásokat, és nem hajlandóak elfogadni semmilyen olyan megoldást, amely nem tartalmazza az orosz csapatok teljes kivonását az Ukrajna által sajátjának tekintett területekről.
A CBS Newsnak adott egyik interjújában Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök megerősítette, hogy az ellentámadás lassú üteme ellenére Ukrajna továbbra is elkötelezett a további támadó műveletek mellett, függetlenül a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól vagy más tényezőktől.
Zelenszkij rendeletet is hozott, amely megtilt minden tárgyalást a jelenlegi orosz vezetéssel.
Moszkva eközben többször is kijelentette, hogy nem zárta be az ajtót a Kijevvel folytatott tárgyalások elől, de sürgette az ukrán vezetést, hogy ismerje el a "helyi realitásokat".
A kijevi vezetés pedig folyamatosan próbálja globálissá tenni ezt a lokális konfliktust.
Az elnök hangsúlyozta, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatások gyengülése kockázatot jelent, de „ha őszinték és tisztességesek vagyunk, harcolnunk kell a szabadságért, a demokráciáért és az emberek jogaiért”.
De biztos, hogy Ukrajna a szabadságáért harcol?
Jacob G. Hornberger a The Future of Freedom Foundation alapítója és elnöke szerint a
NATO-csatlakozás reményében háborúzni nem ugyanaz, mint az ukrán nép szabadságának védelmében háborúzni.
Az amerikai jogász szerint pusztán azért, mert Oroszország megszállta Ukrajnát, Ukrajna álláspontja nem válik automatikusan különösen csodálatra méltóvá, és az események azt mutatják, hogy
ukrajnai háború nem az ukrán nép "szabadságának" védelméről szól.
Hornberger szerint minden szenvedés, ami most Ukrajnában zajlik, valójában az ukrán kormány azon "jogáról" szól, hogy csatlakozhasson a NATO-hoz.
„Szeptember 7-én Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt mondta, hogy Oroszország hajlandó tárgyalni arról, hogy ne szállja meg Ukrajnát, cserébe a NATO ígérje meg, hogy Ukrajna nem lesz a szövetség tagja.
A NATO ezt elutasította. Természetesen nem írtuk alá".
A NATO-főtitkár ezután egy megdöbbentő beismeréssel zárta mondanivalóját:
„Tehát [Putyin] háborúba ment, hogy megakadályozza a NATO-t, a még több NATO-t a határai közelében".
Mindhárom tárgyalási sorozatban – Fehéroroszország, Bennett, Isztambul –
Ukrajna megígérte, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz. Nem Ukrajna, hanem
az USA volt az, amely nem volt hajlandó tárgyalni Ukrajna NATO-tagságáról.
Az amerikai külügyminisztérium ma pedig éppen átírja a történelmet, és Ukrajnára hárítja a felelősséget a NATO-tagságról és a háború esetleges megelőzéséről szóló tárgyalások elutasításáért.
A legreményteljesebbnek tartott isztambuli megállapodás úgy vetett volna véget a háborúnak, hogy Oroszország visszavonul a háború előtt elfoglalt pozícióiba, Ukrajna pedig megígéri, hogy nem törekszik NATO-tagságra, és alkotmányában állandó semlegességet ír elő.
A moszkvai kormányzat szerint Oroszország területi feltételeit az USA és Ukrajna talán nehezebben fogadja el, mint több mint egy évvel ezelőtt Isztambulban, de szerintük ez az ára a rossz államvezetésnek.
Szóval valójában Ukrajna nem a területi integritása vagy a szabadsága érdekében háborúzik, hanem a NATO-csatlakozás lehetősége miatt. Elég furcsa felvételi eljárás. Nyerj egy háborút egy atomhatalom ellen és máris a nyugati integráció része lehetsz!
Miért volt olyan fontos Zelenszkijnek a NATO-hoz való csatlakozás?
Ukrajna már régóta a világ egyik legkorruptabb rezsimjének számít.
Ennek fényében aligha kétséges, hogy
az ukrán kormányban vannak olyan tisztviselők, akik hatalmas összegeket lopnak el azokból a dollármilliárdokból, amelyeket az amerikai kormány Ukrajnába áramoltat. Vajon a Zelenszkij-kormányon belüli tisztviselők nyomást gyakoroltak az elnökre, hogy a háborús megoldást válassza tudva, hogy a háború hatalmas mennyiségű jogtalanul szerzett vagyont hoz majd nekik?
Az ukrán vezetők
olyan okokból sétáltak bele az amerikaiak által ásott verembe, amelyeket nehéz megérteni. Talán hittek az USA-nak, vagy féltek tőlük.
Az én meglátásom szerint, sokkal
jobban tartanak a saját szélsőségeseiktől, akik készek voltak ukránok százezreit halálba küldeni abban a naiv hitben, hogy Ukrajna legyőzhet egy nukleáris szuperhatalmat, amely erre a háborúra egzisztenciális veszélyforrásként tekint.
A „fotelharcosok” könnyen beszélnek az évtized végéig tartó konfliktusról. Még ha a Nyugat fegyverszállításai folytatódnak is, Ukrajna nem tud milliónyi katonát feláldozni ebben a háborúban.
Egy tárgyalásos rendezésben az USA beleegyezhetne, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, míg Oroszország beleegyezne, hogy kivonja csapatait. A fennmaradó kérdéseket (Krím, Donbasz, amerikai és európai szankciók, az európai biztonsági megállapodások jövője) pedig politikai úton kellene kezelnünk, és nem végtelen háborúval.
A héten több kárpátaljai barátom jelezte, hogy ezen a héten a megszokotthoz képest is nagyobb intenzitással zajlott az „embervadászat” Kárpátalján. A hadkiegészítő parancsnokságok tisztjei a munkahelyeken buszokkal várták az embereket, a munkáltatók pedig telefonon próbálták értesíteni a...
www.szilajcsiko.hu
De biztos, hogy Ukrajna a szabadságáért harcol az utolsó kaporig?
