Szabó József
Ukrajna
Helyzetértékelés a nagy-nagy nyári offenzíva után...
Nos, miután egyrészt nagyjából befejezettnek tekinthetjük az ukrán fél nyári támadó műveletét, másrészt egész sor különböző interpretáció jelent már meg annak kiértékeléséről úgy gondoltam, hogy valamivel én is hozzájárulok ahhoz, hogy tisztább képet tudjunk alkotni arról, hogy mi is történt, a történéseknek mik az eredményei, illetve kudarcai, továbbá a következmények alapján nagyjából milyen prognózist lehet előrevetíteni.
I. Nagystratégiai összefüggések és keretek
A konkrétumok előtt egy dolgot mindenképpen szeretnék tisztázni, mégpedig az Izrael-Hamasz összecsapás/aszimmetrikus háború hatását az orosz-ukrán háború nagystratégiai vonatkozásai kapcsán. Számos értékelésben az olvasható, hogy az USA figyelmét és erőforrásait megosztja a Közel-Keleten kirobbant konfliktus, és mivel Izraelt a prioritások szintjén az USA előbbre sorolja, ezért Ukrajna támogatása csökkeni fog, esetleg az USA meg is szüntetheti Kijev katonai és pénzügyi támogatását.
Nagyon határozottan az a véleményem, hogy ezek hibás interpretációk. A forróvá vált (eurázsiai és közel-keleti), valamint a forróvá válható indo-csendes-óceáni) hadszínterek mindegyike fontos az USA-nak, azokat egységben kezeli, legfőképpen azért, mert értékelése szerint mind a három irányból azonos ideológiai kihívás irányul az USA globálisan képviselt értékei, érdekei, valamint az USA globális vezetői szerepe ellen. Továbbá: az amerikai politikaalakító központ eszkalációs veszélyt igazából a jelenlegi helyzetek értékelése alapján csak a Közel-Keleten lát - Kínával talán a Biden-Xi találkozó enyhített valamit a feszültségen, az orosz-ukrán háború meg valójában a reményei szerint alakul, mivel igazából nem érdekelt egyik fél győzelmében sem, mint ahogy vereségében sem. Mindebből az következik, hogy az ukrán haderőt csak olyan szinten tartsa, hogy az képes legyen további ellenállás révén még fogyasztani az orosz erőforrásokat.
G. Friedman szerint az orosz-ukrán háború az USA számára már véget ért, mivel az USA-nak az Oroszországgal kapcsolatos háborús célkitűzése teljesült. Ebből talán az következhet, hogy Washington látványosan kihátrál Kijev mögül. Én úgy vélem, a Biden elnök neve alatt november 18-án, a The Washington Post-ban megjelent írás, amely amerikai nemzetbiztonsági érdeknek jelölte meg az orosz destabilizációs törekvések elleni küzdelmet, választ ad arra, hogy az USA felhagy-e, felhagyhat-e Ukrajna támogatásával. A „nem” válasz után a kérdés így sokkal inkább az, hogy milyen mértékű és mélységű lesz ez a támogatás. A Biden-cikk egyben egyértelművé tette azt is, hogy nincs külön demokrata és külön republikánus nemzetbiztonsági érdek: vagyis, akármelyik párt jelöltje is lesz a jövő évi elnökválasztás győztese, az Oroszország elleni ideológiai és kinetikus küzdelmek támogatása megmarad. (És, talán az a következtetés is levonható, hogy az USA szorosabbra fogja húzni szövetségesei gyeplőjét).
Annyi biztosnak tűnik, hogy az USA csapatokkal a jövőben sem fog beavatkozni a háborúba. Ez egyben azt is jelenti, hogy a proxy háborút vívó USA részéről nem kell eszkalációs lépéstől tartani, az USA semmit sem fog tenni annak érdekében, hogy ez a háború kiszélesedjen akár területileg, akár az alkalmazott fegyverek vonatkozásában. Az USA katonai és gazdasági segítségével viszont továbbra is számolhat Ukrajna – nos, ennek a mértéke lesz igazán érdekes. Az USA védelmi miniszterének 2023. november 20-i kijevi látogatása után 100 millió dolláros katonai segély folyósítását jelentették be – ez viszont aprópénznek tűnik az eddigi katonai támogatások méretéhez képest. Tekintve azonban, hogy az USA kongresszusa előtt van egy 61 milliárdos csomag is, úgy tűnik, hogy a katonai támogatás 2024-re is biztosított lesz (mondjuk, az már nem mindegy, hogy amíg 2022-ben az Ukrajnának juttatott 1 millió db 155mm-es tüzérségi lőszert darabjaként 600-800 USD-ben számolták el, a 2023-as újabb egymilliós szállítmány darabjának ellenértékeként már 6000USD szerepelt a számlán).
Vagyis: a nagystratégia magasságából nézve az USA és az EU 2024-ben is finanszírozni fogja a háborút, ám csak olyan mértékben, hogy az kölcsönösen őrölje fel a felek erőforrásait. És, ha valamilyen véletlen folytán Oroszország győzne, akkor is púp legyen a hátán egy rommá lőtt, gazdaságilag és demográfiailag tönkretett ország.
Számos amerikai elemző épp a napjainkban megjelentett elemzéseik és értékeléseik következtetéseként új stratégia megalkotását látja szükségesnek. Tekintve azonban azt, hogy az USA-nak az eurázsiai hadszíntérre vonatkozó geostratégiai célkitűzései változatlanok, így számomra teljesen értelmezhetetlen az új stratégia követelése. Persze, értem az új stratégiát követelők mögöttes szándékait: számukra a cél Oroszország legyőzése. Csak hát, az ukrán nyári offenzíva kudarca épp azt bizonyítja, hogy Ukrajna a harcmezőn nem tudja legyőzni Oroszországot, nincsenek meg az erőforrásai és a képességei sem egy harctéri győzelemre. Mivel sok újat az USA sem tud kitalálni, ezért várható, hogy az ukrán hadsereget negyedik alkalommal is felfegyverzik egy újabb, jövő évi támadó hadművelet indítására. Már most jelzem előre, hogy ha tényleg ez lesz a megoldás, az is épp olyan kudarccal fog végződni, mint a mostani. Ugyanis nem az ukrán hadsereg felfegyverzése a kulcs.
folyt. köv...
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
www.facebook.com