Részemről az elején még valahol értettem.
Azért nehéz felfogni, hogy Europában egyszercsak jön valaki és kitör a háború
/kivéve ha É-Ír vagy, vagy baszk
/ .
Mostanában már sokkal néptelenebb minden.
Öreganyám mesélte, hogy 56-ban vidéken sokat hallottak a pesti eseményekről, de nem tudták hova tenni. Van valami, meg páran vonulgatnak a városban, meg a diákok mozgolódnak...
Egyik novemberi reggel ment le tejért és látott harckocsikat. Nagyon nem foglalkozott vele senki. Mentek az emberek a gépállomásra, vagy a TSZ-be, vagy simán az iskolába. Később odamentek a tankokhoz, hogy akkor most mivan...
Ott hallották, hogy Pesten tényleg valami balhé van. Másnap reggel a szokásos indulunk a boltba, mennek le az emberek, mindenki üveggel a kezében, táskával, kannával. Hirtelen eleresztettek egy sorozatot az egyik harckocsiból, mindenki azonnal a földre. Állnak fel az emberek, jönnek a katonák, indul a falhoz állítósdi. Nagymamámat kb. 30 másik emberrel beállítják a falhoz. Oroszul üvöltöttek velük, közben bejött egy katonai autó, üvöltözés megint, majd jött a TSZ-elnök, hogy mit keresnek az utcán, Pesten háború van, bevonultak az oroszok, ezek a tankok a nyugati határ mellől jöttek ide, meg statárium van, aki az utcán van, lelövik.
Midenki haza. Aznap hangosbemondón kihirdették, tilos a kijárás este, aki kimegy az utcára, az fehér zászlót visz, senki ne menjen a tankok közelébe, meg ha szólnak az oroszok vagy a rendőrök, azonnal felemelt kézzel megállsz. Senki ne menjen a laktanya közelébe.
A mezővárosban ez így ment. Öregapámat is majdnem lelőtték, ő meg kimenet fáért többedmagával, nem volt szén, nagybátyám meg nagynéném akkor voltak kicsik.
Utána nem nagyon volt mozgás meg balhé a városban. Egy valaki halt meg 56-ban a városból, ő a Corvin-nála esett el. Valahogy akkoriban volt fegyelem az ilyen helyzetekben is.
Még a délszláv válság idején is megvolt az a fehér zászló...