Kijev és Moszkva között – Poltava feszült várakozásban
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
Az Oroszországgal határos Poltavai terület a különleges hadművelet kezdetével harci cselekmények színterévé vált. A régió keleti részéről az ukrán csapatok még most is ágyúzzák az Oroszországi Föderáció területét és állásaik megtorló ágyúzások célpontjai. Sok akna és szögesdrót maradt a mezőkön és erdőkben, ami rendkívül veszélyessé teszi őket. A régióban rendszeresen beszámolnak arról, hogy egy-egy traktoros aknára szaladt és ez megnehezíti a gabona betakarítását, amely mostanában fejeződik be. A helyi hatóságok megtiltották a civileknek az erdők látogatását, figyelmeztetve, hogy szabotázs- és felderítő csoportoknak tekinthetők és tüzet fognak rájuk nyitni.
A városban és a régióban feszültebb a hangulat, mint Közép- vagy Nyugat-Ukrajnában a front közelsége miatt és a félelemtől a véletlen csapásoktól. Számos útlezárás és rigorózus ellenőrzés nehezíti az utazást és bőszíti fel a sofőröket. Mivel a közelmúltig még elég sok volt a térségben az orosz vagy a szovjet történelemhez kapcsolódó emlékmű, a nacionalisták most bejárják a régiót, mozaikokat törnek szét a buszmegállókban vagy ledöntik a szovjet katonák emlékművét. A poltavai csatához kapcsolódó emlékművek is megkapják, például I. Péter szobrára nemrégiben „megszálló” feliratot festettek, valószínűleg azt feltételezve, hogy ellenfele, XII. Károly svéd király nem volt az.
Poltava polgármestere, Alekszandr Mamaj egészen a közelmúltig próbált küzdeni az efféle vandalizmus ellen, ezért a "Mirotvorec" listáján kötött ki és az ukrán nacionalisták egyik ellenségévé vált. Április óta rendszeresek nála a házkutatások. Szeparatizmussal, vagy sikkasztással gyanúsítják, mivel úgymond az Elnöki Hivatal védelmezi az illojális polgármestereket, de eddig még nem sikerült megbuktatni Mamajt Poltavában. A polgármester tagadja a szeparatizmus vádját, kijelentve, hogy hivatalában csak Ukrajna zászlaja alatt fog dolgozni.
Különös buzgalommal keresik a határvidéken az oroszok iránt rokonszenvet érző poltavai lakosokat, valamint az ukrán nacionalizmus ellenfeleit. Gyakran a személyes számlák banális rendezéséről, személyes bosszúról vagy zsarolásról van szó.
Ennek ellenére a meleg nyári éjszakákon a poltavai kiskorú tizenévesek hangosan hallgatják az orosz rapet és megtartják a kijárási tilalom alatt az „engedetlenség ünnepét”. Egy részük biztos abban, hogy ez a hatalom úgyis megbukik.
Az Ukrán Fegyveres Erők állandóan komor és dühös katonái egymás között veszekednek, mivel egyesek "árulásról" beszélnek és a további katonai műveletek lehetetlenségét hirdetik ilyen körülmények között, addig mások elöljáróik szavait visszhangozva gyors ellentámadást ígérnek és vannak, akik épp ellenkezőleg, az orosz hadsereg új offenzívájára számítanak a Poltavai területen.
Eközben a Poltava terület falvainak lakói elsősorban a téli fűtés kilátásai miatt aggódnak. A kijevi hatóságok nyilatkozatai a függetlenség óta várható legnehezebb télről arra késztetik őket, hogy tartalék tűzifát gyűjtsenek, amit a környező erdőkből szereznek meg. Ezek az félelmek adják a táptalaját a régió egyik legelterjedtebb csalásának, amely során az elkövetők – figyelmeztet a rendőrség – tűzifát kínálnak, majd az előre kifizetett pénzzel eltűnnek.
Magában Poltavában is észrevehető, hogy a közelmúltban számos kisvállalkozás megszűnt, különösen a szolgáltató szektorban. A kávézók, éttermek és kisboltok több mint fele bezárt, a városi telephelyeken pedig szinte semmiért árulják a csődbe jutott vállalkozások bútorait. A térség mezőgazdasági termelői is csődbe mennek, mezőgazdasági gépeket és elevátorokat próbálnak eladni.
Sok egyszerű polgár is feszült várakozásban él, nem tudja, mire készüljön, felfüggeszti szokásos tevékenységeit. Az emberek azon töprengenek, hogy folytassák-e a javításokat, építkezéseket, vállalkozásalapítási kísérleteket, számítsanak-e orosz csapatok érkezésére vagy meneküljenek-e el a térségből. Ebben az ideiglenes állapotban arra várnak, hogy ha nem ebben, akkor majd a következő hónapban rendeződik a helyzet.
A Poltavai terület mindig szegény volt, Kijev és Harkov értékes munkaerőforrásokat vontak el tőle. Most megfigyelhető, hogy a helyi lakosok adósságokat halmoznak fel, és utolsó megtakarításaikat élik fel. Poltava és Kremencsug korábbi középosztálybeli lakásbérlői olcsó lakásokba költöznek a külterületen. Gyakran ők is kénytelenek választani egy darab csirke és egy karton tej között. Ebben a helyzetben sok poltavai a nyugalmasabb nyugati régiókban próbál biztonságot keresni.
Alaposan átvizsgálják a Poltava kijáratánál sorakozó autóoszlopot, majd végtelen kukorica-, napraforgó- és frissen betakarított búzaföldeken vezet keresztül az út. Az autókat egy lábon álló gólyák követik tekintetükkel, melyeket ősidők óta a béke és a jólét szimbólumaként tartanak itt számon.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220726/1036853395.html
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
Az Oroszországgal határos Poltavai terület a különleges hadművelet kezdetével harci cselekmények színterévé vált. A régió keleti részéről az ukrán csapatok még most is ágyúzzák az Oroszországi Föderáció területét és állásaik megtorló ágyúzások célpontjai. Sok akna és szögesdrót maradt a mezőkön és erdőkben, ami rendkívül veszélyessé teszi őket. A régióban rendszeresen beszámolnak arról, hogy egy-egy traktoros aknára szaladt és ez megnehezíti a gabona betakarítását, amely mostanában fejeződik be. A helyi hatóságok megtiltották a civileknek az erdők látogatását, figyelmeztetve, hogy szabotázs- és felderítő csoportoknak tekinthetők és tüzet fognak rájuk nyitni.
A városban és a régióban feszültebb a hangulat, mint Közép- vagy Nyugat-Ukrajnában a front közelsége miatt és a félelemtől a véletlen csapásoktól. Számos útlezárás és rigorózus ellenőrzés nehezíti az utazást és bőszíti fel a sofőröket. Mivel a közelmúltig még elég sok volt a térségben az orosz vagy a szovjet történelemhez kapcsolódó emlékmű, a nacionalisták most bejárják a régiót, mozaikokat törnek szét a buszmegállókban vagy ledöntik a szovjet katonák emlékművét. A poltavai csatához kapcsolódó emlékművek is megkapják, például I. Péter szobrára nemrégiben „megszálló” feliratot festettek, valószínűleg azt feltételezve, hogy ellenfele, XII. Károly svéd király nem volt az.
Poltava polgármestere, Alekszandr Mamaj egészen a közelmúltig próbált küzdeni az efféle vandalizmus ellen, ezért a "Mirotvorec" listáján kötött ki és az ukrán nacionalisták egyik ellenségévé vált. Április óta rendszeresek nála a házkutatások. Szeparatizmussal, vagy sikkasztással gyanúsítják, mivel úgymond az Elnöki Hivatal védelmezi az illojális polgármestereket, de eddig még nem sikerült megbuktatni Mamajt Poltavában. A polgármester tagadja a szeparatizmus vádját, kijelentve, hogy hivatalában csak Ukrajna zászlaja alatt fog dolgozni.
Különös buzgalommal keresik a határvidéken az oroszok iránt rokonszenvet érző poltavai lakosokat, valamint az ukrán nacionalizmus ellenfeleit. Gyakran a személyes számlák banális rendezéséről, személyes bosszúról vagy zsarolásról van szó.
Ennek ellenére a meleg nyári éjszakákon a poltavai kiskorú tizenévesek hangosan hallgatják az orosz rapet és megtartják a kijárási tilalom alatt az „engedetlenség ünnepét”. Egy részük biztos abban, hogy ez a hatalom úgyis megbukik.
Az Ukrán Fegyveres Erők állandóan komor és dühös katonái egymás között veszekednek, mivel egyesek "árulásról" beszélnek és a további katonai műveletek lehetetlenségét hirdetik ilyen körülmények között, addig mások elöljáróik szavait visszhangozva gyors ellentámadást ígérnek és vannak, akik épp ellenkezőleg, az orosz hadsereg új offenzívájára számítanak a Poltavai területen.
Eközben a Poltava terület falvainak lakói elsősorban a téli fűtés kilátásai miatt aggódnak. A kijevi hatóságok nyilatkozatai a függetlenség óta várható legnehezebb télről arra késztetik őket, hogy tartalék tűzifát gyűjtsenek, amit a környező erdőkből szereznek meg. Ezek az félelmek adják a táptalaját a régió egyik legelterjedtebb csalásának, amely során az elkövetők – figyelmeztet a rendőrség – tűzifát kínálnak, majd az előre kifizetett pénzzel eltűnnek.
Magában Poltavában is észrevehető, hogy a közelmúltban számos kisvállalkozás megszűnt, különösen a szolgáltató szektorban. A kávézók, éttermek és kisboltok több mint fele bezárt, a városi telephelyeken pedig szinte semmiért árulják a csődbe jutott vállalkozások bútorait. A térség mezőgazdasági termelői is csődbe mennek, mezőgazdasági gépeket és elevátorokat próbálnak eladni.
Sok egyszerű polgár is feszült várakozásban él, nem tudja, mire készüljön, felfüggeszti szokásos tevékenységeit. Az emberek azon töprengenek, hogy folytassák-e a javításokat, építkezéseket, vállalkozásalapítási kísérleteket, számítsanak-e orosz csapatok érkezésére vagy meneküljenek-e el a térségből. Ebben az ideiglenes állapotban arra várnak, hogy ha nem ebben, akkor majd a következő hónapban rendeződik a helyzet.
A Poltavai terület mindig szegény volt, Kijev és Harkov értékes munkaerőforrásokat vontak el tőle. Most megfigyelhető, hogy a helyi lakosok adósságokat halmoznak fel, és utolsó megtakarításaikat élik fel. Poltava és Kremencsug korábbi középosztálybeli lakásbérlői olcsó lakásokba költöznek a külterületen. Gyakran ők is kénytelenek választani egy darab csirke és egy karton tej között. Ebben a helyzetben sok poltavai a nyugalmasabb nyugati régiókban próbál biztonságot keresni.
Alaposan átvizsgálják a Poltava kijáratánál sorakozó autóoszlopot, majd végtelen kukorica-, napraforgó- és frissen betakarított búzaföldeken vezet keresztül az út. Az autókat egy lábon álló gólyák követik tekintetükkel, melyeket ősidők óta a béke és a jólét szimbólumaként tartanak itt számon.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220726/1036853395.html
