Izmail – a szőlőtermesztők soknemzetiségű földje a nacionalisták szorításában
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. augusztus 29. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220829/1038189773.html
Ukrajna délnyugati csücskében, az Ogyesszai területen található Izmail városa, amelyet egykor Alekszandr Szuvorov csapatai, 1944. augusztus végén pedig a Vörös Hadsereg 3. Ukrán Frontjának csapatai foglaltak el. Ukrajna nagy részén, továbbá Litvániában, Lengyelországban és Csehországban demonstratívan rombolják le a felszabadító szovjet katonák emlékműveit.
Izmailban azonban a város felszabadulásának évfordulóját a szovjet katonák emlékműveinek megkoszorúzásával ünnepelték meg. A Győzelem téren tartott ünnepségen a helyi önkormányzat képviselői és mintegy ezer polgár vett részt. A legtöbb ukrán várostól eltérően az eseményen nem került sor oroszellenes kirohanásokra. A város közepén ma is áll Alekszandr Szuvorov lovasszobra. Bár egy nacionalista aláírásgyűjtést kezdeményezett, amelyben követelte, hogy töröljék az országos jelentőségű műemlékek listájáról, a petíciót eddig mindössze 37-en támogatták.
A besszarábiai Izmail városa 1940 és 1954 között a különálló Izmaili terület központja volt. Ezt a régiót Ukrajnán belül meglehetősen színes néprajzi térkép jellemzi. A régiót bolgárok és oroszok, görögök és moldávok, ukránok és gagauzok lakják, ezért Ukrajnában mindig is megbízhatatlannak tartották, a nacionalizmus itt általában tömeges elutasításra talált.
A helyi fórumokon a lakosok gyakran nem is titkolják, hogy az orosz speciális hadművelet kezdetén valami olyasmire számítottak a régiójukban, mint a híres Akkerman-desszant partraszállása. Az elmúlt hat hónapban az ukrán hatóságok megtorolják a régió lakosain az efféle érzelmeket és a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseket, ami sokukat meglepetésként érte. Tény, hogy ez a régió mindig is külön életet élt, földrajzilag szinte elszakadva nemcsak Ukrajna többi részétől, hanem a terület központjától, Ogyesszától is.
A függetlenség napjának előestéjén az SzBU őrizetbe vett egy fiatal orvosházaspárt Izmailban, mert „igazolták az orosz inváziót” a közösségi médiában közzétett videóban.
A mocsaras terep, a nagyszámú tavakon és limánokon lévő eldugott, kétméteres náddal borított kis szigetek mindig is vonzották a menekülőket. Itt bujkáltak az orosz óhitűek, aztán a partizánok, most pedig a hideg idő beálltáig azok a férfiak, akik nem akarnak az Ukrán Fegyveres Erőknél szolgálni. Egy részük önállóan próbál kijutni Ukrajnából, mások - sok pénzért. Sok helyi lakos számára évek óta bevételi forrást jelent a Romániába irányuló cigarettacsempészet. Most ugyanezeket a csatornákat és a csempészek szolgáltatásait veszik igénybe a katonaszökevények. Augusztusban őrizetbe vettek egy ortodox papot is, aki autójával vitte a menekülőket olyan helyre, ahol átkelhettek a határon.
Bár Izmail messze van a hadműveleti zónától és nem érte rakétatámadás sem, a helyi hatóságok a közelmúltban 75 gyereket küldtek az izmaili árvaházból Romániába valamilyen okból. A helyi adminisztráció tájékoztatása szerint a „Harc a Szabadságért” civil szervezet meghívására döntöttek úgy, hogy oda küldik őket. Már maga a szervezet neve is aggodalmat kelt ezeknek a gyerekeknek a sorsa miatt.
Magában a városban nincs különösebb feszültség az ukrajnai harcokkal kapcsolatban. A város éli a maga életét, a Kelet-Ukrajnából érkező belső áttelepültek pedig nem sokban különböznek a helyiektől, megszokott kulturális környezetükben találják magukat.
A bortermelő vidék e sajátossága jól érzékelhető a szőlő bőségén, amely augusztus végén szó szerint mindenütt megtalálható. Még az ipari telephelyeket és a garázsokat is szőlőtőkék övezik, amelyekről rubin-, lila- és rózsaszínű fürtök lógnak. A piacokon és az utak mentén több tucat fajta szőlőt kínálnak, desszertként és borként egyaránt. A napon csillogó hatalmas, lédús fürtök már önmagukban is műalkotásnak tűnnek. Ahogy Izmail termelői mondják, a desszertszőlőt először szemmel fogyasztják. A helyi nemesítők minden évben egyre több új fajtát nemesítenek és tesztelik életképességüket. Szőlő dió és bazsalikom, sárgadinnye és ánizs jegyekkel. Az egyik legigénytelenebb és legelterjedtebb fajta, az "Izabella" és a "Muszkat" olyan illatot áraszt több tíz méteren keresztül, melyet a parfümgyártók régóta próbálnak reprodukálni. Szó szerint minden második izmaili üzlet emblémája vagy elnevezése tartalmaz valamilyen utalást a borra, a szőlőre vagy Dionüszosz istenre.
Mivel az ukrán aknák felrobbanásának veszélye miatt tilos az Ogyesszai terület tengeri strandjait látogatni, a régió lakói Izmailba mennek a Duna-part alkalmi strandjaira, bár ezek jelentősen eltérnek a tengerpartiaktól. Meredek domborzat, kanyargós folyóágak, elágazó és instabil lefolyású területek, nagyszámú zátony és vízátfolyás. Mindezek a tényezők megkövetelik a gyermekek gondos felügyeletét és a megfelelő úszni tudást. Augusztusban a Dunában és a közeli Kahul-, Kitaj- és Katlabuh-tavakban meredeken csökkent a vízszint. A Duna számára ez az elsekélyesedés veszélyével fenyeget, ami ellehetetleníti a folyami áruszállítást, a tavakat viszont ökológiai katasztrófa fenyegeti, mert ha huzamosabb ideig nem esik csapadék, egyszerűen megszűnhetnek.
Általában Besszarábia és különösen Izmail volt az az ukrajnai régió, amely a legkevésbé engedett a nacionalista propagandának. Ennek oka a régió földrajzi elszigeteltsége és nemzetiségi sokszínűsége volt. Az SzBU terrorja miatt a helyi lakosok gyakorlatilag képtelenek önállóan megvédeni politikai érdekeiket, az ukrajnai decentralizációs reform pedig egy újabb fikciónak bizonyult.
A bolgárok és görögök, gagauzok és oroszok szinte illegalitásba szorulva kénytelenek kulturális rendezvényeiket lebonyolítani. Ezidáig azonban Besszarábia igyekszik megőrizni identitását, de Kijev ilyen erős nyomása mellett ennek elfojtása csak idő kérdése.
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. augusztus 29. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220829/1038189773.html
Ukrajna délnyugati csücskében, az Ogyesszai területen található Izmail városa, amelyet egykor Alekszandr Szuvorov csapatai, 1944. augusztus végén pedig a Vörös Hadsereg 3. Ukrán Frontjának csapatai foglaltak el. Ukrajna nagy részén, továbbá Litvániában, Lengyelországban és Csehországban demonstratívan rombolják le a felszabadító szovjet katonák emlékműveit.
Izmailban azonban a város felszabadulásának évfordulóját a szovjet katonák emlékműveinek megkoszorúzásával ünnepelték meg. A Győzelem téren tartott ünnepségen a helyi önkormányzat képviselői és mintegy ezer polgár vett részt. A legtöbb ukrán várostól eltérően az eseményen nem került sor oroszellenes kirohanásokra. A város közepén ma is áll Alekszandr Szuvorov lovasszobra. Bár egy nacionalista aláírásgyűjtést kezdeményezett, amelyben követelte, hogy töröljék az országos jelentőségű műemlékek listájáról, a petíciót eddig mindössze 37-en támogatták.
A besszarábiai Izmail városa 1940 és 1954 között a különálló Izmaili terület központja volt. Ezt a régiót Ukrajnán belül meglehetősen színes néprajzi térkép jellemzi. A régiót bolgárok és oroszok, görögök és moldávok, ukránok és gagauzok lakják, ezért Ukrajnában mindig is megbízhatatlannak tartották, a nacionalizmus itt általában tömeges elutasításra talált.
A helyi fórumokon a lakosok gyakran nem is titkolják, hogy az orosz speciális hadművelet kezdetén valami olyasmire számítottak a régiójukban, mint a híres Akkerman-desszant partraszállása. Az elmúlt hat hónapban az ukrán hatóságok megtorolják a régió lakosain az efféle érzelmeket és a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseket, ami sokukat meglepetésként érte. Tény, hogy ez a régió mindig is külön életet élt, földrajzilag szinte elszakadva nemcsak Ukrajna többi részétől, hanem a terület központjától, Ogyesszától is.
A függetlenség napjának előestéjén az SzBU őrizetbe vett egy fiatal orvosházaspárt Izmailban, mert „igazolták az orosz inváziót” a közösségi médiában közzétett videóban.
A mocsaras terep, a nagyszámú tavakon és limánokon lévő eldugott, kétméteres náddal borított kis szigetek mindig is vonzották a menekülőket. Itt bujkáltak az orosz óhitűek, aztán a partizánok, most pedig a hideg idő beálltáig azok a férfiak, akik nem akarnak az Ukrán Fegyveres Erőknél szolgálni. Egy részük önállóan próbál kijutni Ukrajnából, mások - sok pénzért. Sok helyi lakos számára évek óta bevételi forrást jelent a Romániába irányuló cigarettacsempészet. Most ugyanezeket a csatornákat és a csempészek szolgáltatásait veszik igénybe a katonaszökevények. Augusztusban őrizetbe vettek egy ortodox papot is, aki autójával vitte a menekülőket olyan helyre, ahol átkelhettek a határon.
Bár Izmail messze van a hadműveleti zónától és nem érte rakétatámadás sem, a helyi hatóságok a közelmúltban 75 gyereket küldtek az izmaili árvaházból Romániába valamilyen okból. A helyi adminisztráció tájékoztatása szerint a „Harc a Szabadságért” civil szervezet meghívására döntöttek úgy, hogy oda küldik őket. Már maga a szervezet neve is aggodalmat kelt ezeknek a gyerekeknek a sorsa miatt.
Magában a városban nincs különösebb feszültség az ukrajnai harcokkal kapcsolatban. A város éli a maga életét, a Kelet-Ukrajnából érkező belső áttelepültek pedig nem sokban különböznek a helyiektől, megszokott kulturális környezetükben találják magukat.
A bortermelő vidék e sajátossága jól érzékelhető a szőlő bőségén, amely augusztus végén szó szerint mindenütt megtalálható. Még az ipari telephelyeket és a garázsokat is szőlőtőkék övezik, amelyekről rubin-, lila- és rózsaszínű fürtök lógnak. A piacokon és az utak mentén több tucat fajta szőlőt kínálnak, desszertként és borként egyaránt. A napon csillogó hatalmas, lédús fürtök már önmagukban is műalkotásnak tűnnek. Ahogy Izmail termelői mondják, a desszertszőlőt először szemmel fogyasztják. A helyi nemesítők minden évben egyre több új fajtát nemesítenek és tesztelik életképességüket. Szőlő dió és bazsalikom, sárgadinnye és ánizs jegyekkel. Az egyik legigénytelenebb és legelterjedtebb fajta, az "Izabella" és a "Muszkat" olyan illatot áraszt több tíz méteren keresztül, melyet a parfümgyártók régóta próbálnak reprodukálni. Szó szerint minden második izmaili üzlet emblémája vagy elnevezése tartalmaz valamilyen utalást a borra, a szőlőre vagy Dionüszosz istenre.
Mivel az ukrán aknák felrobbanásának veszélye miatt tilos az Ogyesszai terület tengeri strandjait látogatni, a régió lakói Izmailba mennek a Duna-part alkalmi strandjaira, bár ezek jelentősen eltérnek a tengerpartiaktól. Meredek domborzat, kanyargós folyóágak, elágazó és instabil lefolyású területek, nagyszámú zátony és vízátfolyás. Mindezek a tényezők megkövetelik a gyermekek gondos felügyeletét és a megfelelő úszni tudást. Augusztusban a Dunában és a közeli Kahul-, Kitaj- és Katlabuh-tavakban meredeken csökkent a vízszint. A Duna számára ez az elsekélyesedés veszélyével fenyeget, ami ellehetetleníti a folyami áruszállítást, a tavakat viszont ökológiai katasztrófa fenyegeti, mert ha huzamosabb ideig nem esik csapadék, egyszerűen megszűnhetnek.
Általában Besszarábia és különösen Izmail volt az az ukrajnai régió, amely a legkevésbé engedett a nacionalista propagandának. Ennek oka a régió földrajzi elszigeteltsége és nemzetiségi sokszínűsége volt. Az SzBU terrorja miatt a helyi lakosok gyakorlatilag képtelenek önállóan megvédeni politikai érdekeiket, az ukrajnai decentralizációs reform pedig egy újabb fikciónak bizonyult.
A bolgárok és görögök, gagauzok és oroszok szinte illegalitásba szorulva kénytelenek kulturális rendezvényeiket lebonyolítani. Ezidáig azonban Besszarábia igyekszik megőrizni identitását, de Kijev ilyen erős nyomása mellett ennek elfojtása csak idő kérdése.