A február 24.-én megindított háború stratégiai vereség Oroszországnak, függetlenül a harctéri technikai győzelemtől vagy vereségtől, első perctől kezdve ez a véleményem.
Ennek a háborúnak a megindítása egyben stratégiai vereség Európának is.
Soha nem volt titok, én a mai napig egy EU-orosz szövetség létrejöttét szerettem volna, a Hidegháború végétől ennek a sikerében reménykedtem, mert meggyőződésem, hogy Európának akkor jó, ha jó az oroszoknak is és fordítva. Európa stratégiai önállósága, jóléte és hosszú távú geopolitikai biztonsága nem képzelhető el Oroszország nélkül. Egy EU-orosz szövetség ráadásul „medveszelídítő” hatásokkal is járt volna, mindkét Centrum számára pozitív szerepet biztosítva.
De úgy látom, hogy a de gaulle-i álmok egyre távolabb és távolabb kerülnek, sajnos az angolszász machinációk, az EU-ra kényszerített amerikai béklyók és az oroszok ostobasága ezt újabb száz évre elintézte.
Az USA nem megfelelő szövetséges és partner Európa számára hosszú távon, ez szintén ténykérdés, most a tengernyi okba nem mennék bele.
Az északi fronton az orosz hadsereg katonai vereséget szenvedett. Engem nem érdekelnek a magyarázatok arról, hogy nem volt ott elég erő (vihettek volna), az sem érdekel, hogy a felderítés-hírszerzés miért nem látta az ukrán erőösszevonást (kizárt, hogy nem látta) és az a magyarázkodás sem érdekel, hogy az orosz csapatok bevetési metodikája miért hibás és szar (miközben nem ezt tanítják az akadémiáikon és nem ezt gyakorolják a hadgyakorlataikon).
Ez mind duma és mellébeszélés.
A lényeg, hogy Putyin megindított egy hibás módon szervezett, időzített és lebonyolított hadműveletet, ami több szinten is orosz vereség. Technikai vereség a frontokon, politikai vereség a bel- és külpolitikai színpadon, presztízs vereség a katonai-szakmai körökben és stratégiai vereség a geopoltikai játéktérben.
Ellenben hatalmas győzelem az angolszász-neokon geostratégiának, a katonai-ipari komplexumnak és a szénhidrogén exportőröknek, beleértve természetesen a Gazprom részvényeseit is. Putyin ezzel a hadművelettel eladta harminc ezüst tallérért Oroszország és Európa geopolitikai-stratégiai közös jövőjét, akkor is, ha nyernek Ukrajna ellen és akkor is, ha nem. Ez ugyanis tökmindegy a fenti szempontból.
Hogy érthetőbb legyek: például az amerikai katonai-ipari komplexumnak a győzelem egy háború kirobbantása és minél további fenntartása függetlenül annak végeredményétől. Tök mindegy, hogy végül az USA nyer vagy veszít, ez totál hidegen hagyja őket, a lényeg, hogy legyen minél több és minél hosszabb ideig tartó fegyveres konfliktus. Maga a háború folyamata a projekt, amit majd megfizetnek a háborúval sújtott szerencsétlen kisemberek meg az amerikai adófizetők, a nyereség pedig vándorolhat a megfelelő zsebekbe.
Ami Ukrajnában folyik, az számomra egyre gyanúsabb és egyre inkább azt érzem, hogy ennek a háborúnak a valódi céljai pár sorra feljebb olvashatóak, a lényeg, hogy minél tovább tartson és néhány oligarcha Keleten és Nyugaton hatalmasat kaszáljon rajta.
Ja, hogy közben hazavágják az EU gazdaságát, lerombolják Ukrajna városait, meghal egy csomó ember mindkét oldalon és közben tönkre teszik Oroszországot is, nagy kaland, kit érdekel. Ezek csak járulékos és mellékes veszteségek vagy épp nyereségek, attól függ, honnan nézzük.
Egyre inkább azt látom, hogy az USA-t, az EU-t és Oroszországot/Ukrajnát szimplán köztörvényes bűnözők, maffiózók irányítják, nekünk pedig tolják az esti meséket minden oldalról. Nem tudom, hogy ki ért velem egyet, de ez tényleg az a pont, amikor értelmetlenné válik bármiféle geopolitikai vagy katonai elemzés és okoskodás, ez ugyanis csak egy színpadi műsor…, sok halottal és tönkretett élettel.
Biden, Truss, Macron, Zelenszkij és Putyin is elmehet a jó édes ……anyjába a főnökeikkel együtt.
Tényleg ideje letennem a klaviatúrát, semmi értelme.
TÖKÉLETESEN egyetértek, sajnos már régóta az az érzésem, hogy a világpolitika is egy brazil sorozat amit mi a nyugdíjas mamikhoz hasonlóan bámulunk. Aztán ránézek az ipari komplexumok profit grafikonjára, és ahogy mondod, valahogy minden nagy csoport csak kaszál, és tök mindegy a világ melyik részén van bejegyezve.
Mit tegyek, imádom a geopolitikát és a politikát is, de ma ezek nem léteznek. Platon barlanghasonlata van egy az egyben.
Kiskorom óta az eurázsiai únióra vágytam, ahol nincsenek határok, nincsenek háborúk és együtt erősek vagyunk. És persze akkor még hittem az ENSZ-ben is, most már csak az Alapokmány elveiben hiszek, de a szervezet elszakadt ezektől.
Szeretem a Szent Korona tan eszmeiségét is, bár azt senki nem képviseli a politikában.
Elhiszem, hogy Nagy Sándornak volt egy álma, hogy hellenizálja a keletet, és nem csak egy szimpla hódító volt.
Hiszek a templomosok kezdeti jó szándékában, hiszem hogy voltak jó szabadkőművesek is és nem csak ármánykodók, hiszem, hogy Attila valóban nem akarta elpusztítani Rómát, hogy Temüdzsin nem csak pusztításra egyesítette a törzseket, hogy Napóleonnak is volt egy küldetése, hogy a Hunyadiak aranygyűrűje hűséget jelentett Európa védelmére, hogy a rózsakeresztesek, katharok nem voltak eretnekek, egyáltalán, hogy igenis van szellemi civilizációt építő szándék a történelemben. Hogy léteznek humanista társaságok a legsötétebb középkorban is.
Arra is vágytam, hogy "drukkolhassak" a "jóknak" a politikai, világpolitikai színtéren, es most is vágyom rá.
Olvasom a híreket, kombinálok pedig tudom, hogy az az igazság amit írtál.
És az az érdekes, hogy bármerre járok a világban, személyesen mindenhol találkozom jó emberekkel, akikkel az élet nagy kérdéseiben egyetértünk. Aztán olvasom az interneten a sok marhaságot.
És sajnos egyre több olyan ország van, ahol személyesen békés együttélést tapasztaltam, és egy két év alatt polgárhaború, háború, machetés mészárlás, népirtás lett. Mindez azért mert materialista üzleti logikával működik a média és a politika.
Az EU sem az "európai eszméből" született, mint ahogy a Római Birodalom, hanem tröszt és gyarmat alapon, csak a mese mellé az európai értékek. Néha olyanokkal vigasztalom magam, hogy a reneszánsz is a sötét középkorból született, meg hogy nem létezik, hogy harmadszorra is világháborúba őrjítsék az embereket.
Még ami segíteni szokott, az Marcus Aurelius. Az ő idejében is széthullott már az erkölcs, és végül is értelmetlennek tűnhetett minden erőfeszítés, de mégis békés szívvel megtette amit tudott. Nekünk is keresni kell valami kis dolgot amire van ráhatásunk, és abban "politizálni".
Egy kis mihaszna vágyvezérelt okfejtés a végére: a háromszög felfestéssel nem vicceltem, most is úgy gondolom, hogy tervezett orosz barbatrükköt látunk, kihasználják, hogy passzívak a médiatérben, és rájátszanak az ukrán győzelmi mámorra. Cannae-i csata taktikája, húzzák be az ukránokat. Teljesen mindegy mit látunk a médiában, ez további jelentős ukrán élőerő és tech veszteséget jelent, mert most beküldenek mindent amijük van. Szóval tudom, hogy értelmetlen de mégis olyan jó agyalni a taktikán meg geopolitikán
