Reméljük, hogy addigra kinyílik a csipája a népeknek.
A népeknek nem nyílik ki a csipája, csak ha már tényleg éhezni fognak.
Amikor apámékat, meg apóst szembesítem, hogy mennyit ért a nyugdíja, amikor nyugdíjba ment, meg mennyit érnem most relatíve a bérekhez, meg abszolúte, hanem már pár éve is, akkor meg csak pislognak, aztán újrabootokás után jön az igen, de...
A társadalmak számos okból atomizálódtak.
Csak hirtelen pár példa: A városkörnyéki gyerekek nem a helyi körzeti iskolába járnak, hanem szerteszét a városban, ráadásul nem is busszal, hanem autóval furikázzák őket. Ha otthon vannak, sem járnak össze bringázni, bandázni, focizni, csajozni, stb.
Tehát nincs semmi helyi közösségtudat.
Felnőtt korban már máshol élnek. (Egykor ált. iskolai évfolyamom 50 főjéből ketten maradtunk egy Miskolc melletti nem is csóri alvóvárosban)
A lányom itthon volt a múlt héten Budapestről (tessék; ő is...). Persze be ment a városba a régi barátnőkkel találkozni.
Másnap ledöbbenve mondta, hogy hétköznap délután/este Miskolc belvárosa teljesen kihalt! Még a fiatalok sem mozdulnak ki otthonról!
De a felnőtteket sem látod nemhogy az utcákon, de még a saját udvarukon sem.
A kocsmák gyakorlatilag megszűntek, az építkezések meg lettek szigorítva, nincs semmi kalákázás.
Nagyon kis falunak kell ahhoz lenni, hogy lássál valakit menni kéziszerszámmal másvalakihez...
A közlekedés áttevődött a saját autó használatra, annyi közösségi élet sincs, hogy beszélgetnél az elővárosi busz megállójában, a buszon. Az autók (buszok) ablaka régen natúr üveg volt; láttad, hogy ki jön a kocsival, vagy ül a buszon, intettetek egymásnak. Most be sem látsz a járművekbe. (Meg minek; úgysem ismered)
Még tizenöt éve is, ha szombat délelőtt füvet nyírtam a ház előtt, nem haladtam vele, mert vagy valaki jött bringával/gyalog (dumálás), vagy autóval (dudálás, intés, megállás, dumálás).
Ma simán befejezem a fűnyírást anélkül, hogy meg kéne szakítani...
Mindenki bent van a lakásban, ki sem bújik az elektronikus kütyüjeiből, meg az illuzórikus "szosölmidékiákokjaiból".
Még olyat is ismerek, aki napi több órát eltölt valami HTKA nevű fórumon, ahol személyese senkit nem ismer! Agybaj!
A munkaterületem jellemzője a hórukk munka, közte regenerálódással.
Még 10 éve is ilyenkor ment a kvaterkázás: Foci, F-1, stb.
Most ott ülnek a pihenőben egymás mellett, s mindenki a telóját lesi, nyomkodja.
Már át sem küldenek egymásnak viberen, gmailen poénokat sem.
Online pókereznek, tippmixeznek, tik-tokoznak, videókat néznek - természetesen mindenki a saját befordult érdeklődési körében, hiszen nincsenek már annyi "közös média élmények" sem, hogy gyűjtsünk e Isaurának, vagy hogy Vágási Feri karácsonyra beszáll e az internetbe:
S ez Magyarország, ahol a lakosság jelentős része mai napig nem tud angolul, tehát gyanítom, hogy még mindig van egy fáziskésése a begubózásban is a Nyugathoz képest.
A virtuális világ - bármennyire intenzíven is művelik - nem pótolja az évezredek alatt kialakult, működött kommunikációs illetve
együttélési formákat.
Látszólag kinyílt a világ az egyén és a közösségek számára, de ez délibáb; a monitor és a kijelző nem igényel 180 fokos pásztázást/látóteret. A pár fokos látószög pszichésen is beszűkíti a tudatot (ehhez is értek; szuperérzékeny vagyok a dívány.hu szerint
)
Ráadásul - ezt már írtam régebben is - olyan mértékű információ dömpingben/túlterhelésben élünk, hogy még azokban a témakörökben sincs egyszerűen elég időnk ahhoz, hogy teljeskörűen informálódjunk, ami érdekel minket.
Tegye fel a kezét az aki nemhogy a fórum napi termését átolvassa, de csak e topik minden videóját végignézi!
Na ugye.
S akkor mi széles spektrumban tájékozottak vagyunk a jámbor többséghez egy olyan témában, ami -gyanítom - egyenesen fog vezetni a nyugati világ életszínvonalának a mélyrepüléséhez, s nem a mainstream gondosan manipuláló hírmorzsáiból hisszük magunkat tájékozottnak.
Az elektronizálódott és/vagy konzumidióta világba merült embernek esélye/ideje sincs olyan egyszerűen megfontoltnak lennie, mint a csupán pár elemit végzett nagy/dédszüleinknek.
S bár technikailag/technológiailag soha nem volt olyan elvi esélye közösségi kohézióra, mint ma, mégis az a fajta - gyakorlatilag tisztán a szóbeli kontaktra épülő - közösségi szerveződés esélye egyre kisebb, mint ami 56-os őseink lázadását összehozta akkor a hatalmi téboly ellen.
Különben már a tanult, művelt - tehát a következményeket felmérni esélyes - társadalmú Nyugaton mindig van lejjebb, meg a tettestársai lámpavason lógnának, mint akkoriban az ÁVÓ-sok.
Attól már elveszetten européerebb az ottani társadalom.
Hogy ez most jó vagy nem a társadalmi igazságérzet kontra arra kóválygó, összekevert ártatlan egyén meglincselése viszonyrendszerben, ezt mindenki úgyis maga ítéli meg., erről tán kár is vitázni.
Dehogy fog itt kinyílni a csipája a népeknek...
Ehhez már láthatóan egy olyan eszkalálódott háború is kevés, amibe politikai termék vezetőik - erősen úgy tűnik - végleg belelocsolják még a népeik életszínvonalát, jövőjét is, nemcsak az állami szintű önvédelmi képességeit.
Csak így soha nem jutnak el a Krímbe, pedig a Boris Johnson, Biden, meg Ursula von der Leyen-féle politikusok kompromisszumképtelenek az ügyben is.
