Kivágás a hozzászólásból önkényesen tőlem:
Szóval szar a helyzet, de készüljünk fel, hogy még szarabb lesz. Kellemes kilátások. Szerintetek majd a kémfőnökök fogják eldönteni Ukrajna sorsát? Akkor minek vannak az elnökök, parlamentek, kongresszusok és még még néhányan döntéshozók.
Az én jámbor meglátásom szerint a politikusok jelentős része szimplán ki/lefizetett kijárója a gazdasági szereplőknek.
A "művészetük" abban van, hogy az őket legitimáló választók felé (akikkel el van hitetve, hogy a fontos dolgokban számít közvetve a szavazatuk, a fogadó órák, meg a közmeghallgatások) el tudják adni, fogadtatni, be tudják csomagolni a folyamatos, számukra rendre kedvezőtlen szigorításokat, folyamatokat.
Vitán felül: Ehhez érteni kell, ehhez érzék szükséges.
No meg pofa.
Persze vannak olyan politikusok is, akik nemcsak a politikai, de a gazdasági pókháló közepén is ülnek, de alapvetően a nyugati társadalmakban nem ez a jellemző.
Hogy milyen mértékű és jellegű az összefonódás a gazdasági élet, a titkosszolgálatok, az alvilág no meg a politika között, az egy roppant érdekes kérdés.
Hogy az "utcáról beesett", lekenyerezett no meg magánéletileg lecsekkolt, akár ebben, akár anyagilag zsarolt, így bizonytalan mandátumú politikusnak mekkora beleszólása van az akár pl. nemzedékeken átívelő folytonosságú gazdasági/egyéb szereplők céljaiba, terveibe...hááát...vannak kétségeim...
Mondom; a lényeg, hogy társadalmak tűrőképességének pillanatnyi határain belül kell érezni és tartani a ...a...a megkopasztási (anyagi, egészségi, szabadsági és élete árán harcolni hajlandósági) folyamatokat.
Nagyon jó, annyira nem is torz tükre a való életnek szerintem pl. a Lopott idő című film.
Ha lehántjuk az ukrán konfliktusról a közösségek jogai, sérelmei, történelmi "mázat", akkor ez is leginkább egy komoly geopolitikai jelleget felvett gazdasági kiszorítósdi.
Ui: De nem én találtam fel a meleg vizet, csak megpróbálom úgy megfogalmazni a már ezerszer leírtakat, hogy még én is megértsem...