Az ukrajnai orosz katonai művelet legfontosabb eseményei szeptember 15-én
A Fekete-tenger délnyugati részén az Askold orosz kis rakétahajó egy személyzet nélküli AFU-hajót fedezett fel. Az ellenség vízi járműveit a rendszeres fegyvertűz azonnal megsemmisítette.
Az orosz csapatok drónokat használtak az ellenséges célpontok eltalálására Ukrajna nyugati régióiban. A Hmelnickij régióban Sztarokosztyantinivban sorozatos robbanások történtek : egyes hírek szerint egy helyi repülőteret érte találat.
Bakhmut védelmének déli szárnyán az AFU továbbra is megpróbálja kiterjeszteni ellenőrzési zónáját Klishchiivka és Andriivka közelében. Az orosz csapatok hatalmas csapásokat mérnek az ellenséges rohamcsoportok ellen, megakadályozva, hogy áttörjenek a vasútra.
Az Opytnétől északra, az Avdiivka szektorban zajló harcok végre helyzeti jelleget nyertek. Ennek ellenére az AFU-parancsnokság továbbra is jelentős erőket von be a frontvonalba, és készül a támadások újraindítására.
A Vremivka szektorban az ellenség ismét többször megkísérelte megtámadni az orosz állásokat a Pryyutnétól északra fekvő erdősávban . Mindegyikük koncentrált kézi lőfegyverekkel találkozott, és az AFU csoportok visszavonulását eredményezte.
Az AFU támadásai az Orikhiv szektorban folytatódnak Verbove irányába. Az orosz csapatok szilárdan tartják védelmüket, megakadályozva az AFU-t a további előrelépésben.
Herszon irányában az ellenséges felderítő csoportok ismét megkíséreltek behatolni a Dnyipro-deltában lévő szigetekre. Az orosz csapatok Oleshky és Kozats'ki szigetek közelében megsemmisítették az AFU partraszálló csapatokat szállító hajóit.
t.me
RCC
PÓTLÉGIERŐ, ÉSZAK-KOREÁBÓL SZERETETTEL
Számtalanszor elhangzott, hogy az ukrán ellentámadás sikertelenségének az egyik oka az, hogy az ukránoknak nem sikerült tüzérségi fölényt kicsikarniuk.
Ez igaz, de csak egy igen általános szinten.
Az ukrán fegyveres erőknek sikerült időnként helyi tüzérségi fölényt elérniük a front bizonyos szakaszain. A kialakult tüzérségi párbajokban Ukrajna sikeresen használta ki a nyugati tüzérségi radarok által nyújtott előnyt, de már középtávon sem volt képes a tüzérségét megvédeni az orosz drónok, elsősorban a Lancet csapásaitól.
A másik pontosítást a hosszútávú tüzérségi egyensúly terén kell megtenni. Az oroszok rövid, illetve közép hatótávolságú tüzérségi fölényét ellensúlyozandó, az utóbbi hetekben az ukránok egyre inkább a hosszú hatótávolságú tüzérségi eszközeikre, elsősorban a HIMARS-ra támaszkodnak. Talán nem túlságosan ár-érték arányos egy egymillió dolláros HIMARS rakétát kilőni egy 60-as évekből visszamaradt vontatott orosz tarackra, de a szükség törvényt bont. Az oroszoknak nincs kielégítő válaszuk erre a fenyegetésre és ebben a “niche”-ben az ukránoknak sikerült egy bizonyos minőségi fölényt kialakítaniuk.
Az észak-koreai haditechnika bevezetése az ukrán háborúba, a tüzérségi gránátok millióin kívül, erre az ukrán minőségi fölényre hivatott választ adni. A hosszútávú tüzérségi párbajban eddig, képletesen szólva az ukránoknál volt a mesterlövész fegyver és az oroszoknál a géppisztoly. Az észak-koreai nehéz rakéta tüzérség hatótávolsága jóval meghaladja úgy a HIMARS mint az ATACM hatótávolságát és ha ezek az eszközök valóban átadásra kerülnek akkor az ukrán tüzérség elveszti az előnyét a hosszútávú párbajok terén.
A taktikai alkalmazás mellett, ezek az ultra-nagy hatótávolságú rakéta eszközök igen hasznosak lehetnek az ukrán mélységi célpontok támadásában Fekete-tenger partvidékén, továbbá a közelgő téli stratégiai légihadjárat során.
Valójában amit Oroszország Észak-Koreától vásárolni akar az nem csupán az olcsó és kétes minőségű eszközök tömege, hanem egy tüzérségi rakétákból álló ersatz légierő.
Amit látunk az egy igen érdekes haditechnikai inverzió. A légierő repülő tüzérsége helyét, a hosszútávú rakétatüzérség pót-légiereje veszi át. Miután évtizedeken át a repülőgép végezte el a tüzérség feladatát, most a tüzérségen van a sor, hogy átvegye a légierő helyet.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ezen a téren a hagyományosan a légierejére és a repülőgépről indított eszközökre támaszkodó Nyugat hatalmas lemaradásban van. Az amerikai ATACM-en es az izraeli LORA-n kívül igen kevés eszköz áll a rendelkezésünkre amivel a kínai, az orosz és észak-koreai előnyt ezen a téren ellensúlyozhatnánk.
Facebook
www.facebook.com







Рыбарь
Вылавливаем интересную нам тему в море сырой информации. Сайт: http://rybar.ru Связь: @rybar_feedback_bot VK: http://vk.com/rybar_force Twitter: https://twitter.com/rybar_force

RCC
PÓTLÉGIERŐ, ÉSZAK-KOREÁBÓL SZERETETTEL
Számtalanszor elhangzott, hogy az ukrán ellentámadás sikertelenségének az egyik oka az, hogy az ukránoknak nem sikerült tüzérségi fölényt kicsikarniuk.
Ez igaz, de csak egy igen általános szinten.
Az ukrán fegyveres erőknek sikerült időnként helyi tüzérségi fölényt elérniük a front bizonyos szakaszain. A kialakult tüzérségi párbajokban Ukrajna sikeresen használta ki a nyugati tüzérségi radarok által nyújtott előnyt, de már középtávon sem volt képes a tüzérségét megvédeni az orosz drónok, elsősorban a Lancet csapásaitól.
A másik pontosítást a hosszútávú tüzérségi egyensúly terén kell megtenni. Az oroszok rövid, illetve közép hatótávolságú tüzérségi fölényét ellensúlyozandó, az utóbbi hetekben az ukránok egyre inkább a hosszú hatótávolságú tüzérségi eszközeikre, elsősorban a HIMARS-ra támaszkodnak. Talán nem túlságosan ár-érték arányos egy egymillió dolláros HIMARS rakétát kilőni egy 60-as évekből visszamaradt vontatott orosz tarackra, de a szükség törvényt bont. Az oroszoknak nincs kielégítő válaszuk erre a fenyegetésre és ebben a “niche”-ben az ukránoknak sikerült egy bizonyos minőségi fölényt kialakítaniuk.
Az észak-koreai haditechnika bevezetése az ukrán háborúba, a tüzérségi gránátok millióin kívül, erre az ukrán minőségi fölényre hivatott választ adni. A hosszútávú tüzérségi párbajban eddig, képletesen szólva az ukránoknál volt a mesterlövész fegyver és az oroszoknál a géppisztoly. Az észak-koreai nehéz rakéta tüzérség hatótávolsága jóval meghaladja úgy a HIMARS mint az ATACM hatótávolságát és ha ezek az eszközök valóban átadásra kerülnek akkor az ukrán tüzérség elveszti az előnyét a hosszútávú párbajok terén.
A taktikai alkalmazás mellett, ezek az ultra-nagy hatótávolságú rakéta eszközök igen hasznosak lehetnek az ukrán mélységi célpontok támadásában Fekete-tenger partvidékén, továbbá a közelgő téli stratégiai légihadjárat során.
Valójában amit Oroszország Észak-Koreától vásárolni akar az nem csupán az olcsó és kétes minőségű eszközök tömege, hanem egy tüzérségi rakétákból álló ersatz légierő.
Amit látunk az egy igen érdekes haditechnikai inverzió. A légierő repülő tüzérsége helyét, a hosszútávú rakétatüzérség pót-légiereje veszi át. Miután évtizedeken át a repülőgép végezte el a tüzérség feladatát, most a tüzérségen van a sor, hogy átvegye a légierő helyet.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ezen a téren a hagyományosan a légierejére és a repülőgépről indított eszközökre támaszkodó Nyugat hatalmas lemaradásban van. Az amerikai ATACM-en es az izraeli LORA-n kívül igen kevés eszköz áll a rendelkezésünkre amivel a kínai, az orosz és észak-koreai előnyt ezen a téren ellensúlyozhatnánk.