Leválni Ukrajnáról
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
Az utóbbi időben egyik súlyos háború robbant ki a másik után, és a gyanútlan hír fogyasztónak kezd olyan érzése lenni, hogy ezek a regionális konfliktusok valamilyen módon összefüggésben lehetnek egymással. Egy nagy stratégiának a lépéseit látjuk kibontakozni, vagy egyszerűen a világ népei önállóan élik ki bosszúvágyukat?
...
Az itt következett rész a palesztin támadásról szól, azt odatettem.
Ma már az is világos, hogy a nagyon sikeresnek beharangozott ukrán ellentámadás nem érte el célját, nem fogják tudni áttörni az oroszok hármas védelmi rendszerét. Pedig
Jens Stoltenbergtől az amerikai tábornoki karig mindenki biztos volt benne, hogy az ukránok sikeresek lesznek, legalábbis ilyen nyilatkozatokat tettek, mint Stoltenberg a Szabad Európa Rádiónak (2023. 04. 21.): „biztos vagyok abban, hogy Ukrajna sikeres lesz”. Akárcsak az amerikai fősodratú média, újságok és hírműsorok úgy reklámozták az ukrán ellentámadást, mint amit „régóta” és „nagyon” vártak, és amely megfordíthatja a háború menetét. De hát nem fordította meg!
„A nyilvánosságnak szánt optimista propaganda mögött az ukránok lőszer ellátása, felszerelési hiányosságai, az erőszakos sorozások miatt valójában erős pesszimizmus volt az ellentámadással kapcsolatban”
Ez viszont csak kiszivárogtatás útján derült ki, tehát nem is kapott elég nyilvánosságot. Több száz minősített katonai dokumentum szivárgott ki 2023. áprilisában egy Discord nevű videojátékosok által kedvelt csevegő alkalmazáson keresztül. Ennek kapcsán a feltételezett dokumentum kiszivárogtató Jack Teixeira, a Massachusettsi Nemzeti Légi Gárda fiatal tagja ellen hat pontban emeltek vádat a nyomozás során. És ha az érdeklődő kicsit utána ás, elég hamar kiderül, hogy kezdtek megjelenni olyan cikkek, amelyek arról szólnak, hogy „
az amerikai katonai szakemberek kezdettől borúlátóak voltak az ukrán támadással kapcsolatban”
A Wall Street Journal 2023. 07. 23-ai cikkében arról írt, hogy amikor Ukrajna tavasszal megindította nagy ellentámadását, a nyugati katonai tisztviselők tudták, hogy Kijev nem rendelkezik minden kiképzéssel vagy fegyverrel – a lövedékektől a harci repülőgépekig –, amelyre szüksége van az orosz erők kiszorításához. A Washington Post 2023. 07. 26-án arról cikkezett, hogy Mark Milley tábornok tavalyi „szkepticizmusa Ukrajna teljes győzelemre való képességével kapcsolatban úgy tűnik, széles körben elterjedt volt a Biden-adminisztráción belül az ellentámadás megkezdése előtt”. A Politico 2023. augusztus 17-ei számában Andy Harris a kongresszusi Ukrán Választmány társelnöke az ellentámadással kapcsolatban úgy fogalmazott: „Őszinte leszek, kudarcot vallott.” Majd a New York Times augusztus 18-ai számában arról írt, hogy az ellentámadásnak addig 70 ezer halottja és 120 ezer sebesültje van ukrán oldalon. Sokkoló adatok, még ha nem is tudni, mennyire pontosak.
Washingtonban és Kijevben tudtak a hiányosságokról, de ők „remélték”, hogy az ellentámadás mégis sikerrel fog járni. Tehát tudták, sejtették, hogy az ukrán ellentámadás kudarcra van ítélve, mégis támogatták azt, mert a háborús pszichózis, az amerikai presztízs, és főleg az érdekeik ezt követelték meg.
„Mit számít nekik, hogy ez hány ukrán férfi és nő életébe került, hogy mennyien vesztették el a kezüket, vagy a lábukat”
Ahogy Washington kezdett kihátrálni az ukrán konfliktusból, jól mutatja a kormányközeli Wall Street Journal augusztus 1-ei cikke, ahol arról írtak, hogy az ukrán katonák közül már 20 ezren veszítették el valamely végtagjukat, amely már az első világháborús veszteség arányt idézi. Mint a cikkből kiderül, ez becsült adat, a valós szám az 50 ezerhez közelíthet. Ezzel is érzékeltetve a háború értelmetlenségét, a korábbi dicshimnuszokkal ellentétben.
És itt még egyszer vissza kell utalni a közel-keleti helyzetre, mivel az ukránok kudarca, egyben Amerika kudarca is, hiszen ők szorgalmazták és támogatták annak megindítását, és ennek elfedésére kiválóan alkalmas az Izraelben történt vérengzés, illetve annak lehetősége, hogy a válság ott is elmélyül, friss híranyagot szolgáltatva a médiának.
„A Hamasz támadásának hatására amerikai felsőbb körökben arról kezdtek beszélni, hogy az Ukrajnának szánt támogatásokat át kellene irányítani Izraelnek”
Még érdekesebb, amit az ukrán elnök mondott a román digi24.ro román hírcsatornának egy nappal korábban. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz vége a háborúnak, Zelenszkij így válaszolt: „Pontos dátumot nem tudok mondani, szerintem senki más se, talán csak Trump, egyszer. … Ez a háború utolsó része. Nem a közepe. Az első időszak a megszállás volt, ezt követte az előrenyomulás megállítása, és a kezdeményezés megragadása. Azt hiszem, az utolsó részben vagyunk. Sok félelem van bennünk, a pénz, a fegyverek, de az utolsó részben vagyunk, ez a legnehezebb.”
Zelenszkij talán már számot vetett vele, hogy az ő ideje kezd lejárni.
Az utóbbi időben egyik súlyos háború robbant ki a másik után, és a gyanútlan hír fogyasztónak kezd olyan érzése lenni, hogy ezek a regionális konfliktusok valamilyen módon összefüggésben lehetnek egymással. Egy nagy stratégiának a lépéseit látjuk kibontakozni, vagy egyszerűen a világ népei...
moszkvater.com
