Ukrajnában a jelen tart, de a jövő nem biztató / Ted Welsh
Annak ellenére, hogy Volodimir Zelenszkij a közelmúltban nagy nyilvánosságot kapott lobbizása ellenére több nyugati katonai támogatásért lobbizott az ENSZ-ben és az Egyesült Államokban, a legjobb esetben is csekélyek az oroszok által megszállt területek visszafoglalásának kilátásai.
Ukrajna ma valószínűleg a legerősebb helyzetben van a belátható jövőben. Az ukrán-orosz tűzszüneti megállapodás és az oroszok által elfoglalt területek jövőjéről szóló tárgyalások, cserébe Ukrajna NATO-tagságáért, nagy valószínűséggel a legjobb elérhető ajánlat.
Amikor az oroszok kevesebb mint két évvel ezelőtt megszállták Ukrajnát, az esélyek arra mutattak, hogy Kijev gyorsan elesik, és a háború heteken belül véget ér.
Zelenszkij és kormánya valószínűleg békét kért volna valamilyen megállapodásért cserébe, amely egész Ukrajnát visszahúzza az oroszok keze alá, mint a szovjet időkben.
Ehelyett Ukrajna az
Egyesült Államok és más európai szövetségesek nagylelkű támogatásával harcol tovább.
Az oroszok azonban nagyrészt elérték fő célkitűzéseiket az Oroszország és a Krímben lévő fekete-tengeri flottája közötti "szárazföldi folyosó" biztosításával. Az oroszok által megszállt kelet- és dél-ukrajnai tartományokat erősen megerősítették orosz aknamezőkkel, nehéztüzérséggel, páncéltörő akadályokkal és egyéb elrettentő eszközökkel. Ezek a védelmi struktúrák nagyon jól ellenálltak a tavaly tavasszal indított, nagy várakozással várt ukrán ellentámadásnak.
Október közepe felé közeledve katonai szakértők (valószínűleg) még öt-hat hétig tartó ukrán támadást jósoltak az orosz védelem ellen, mielőtt a téli időjárás lelassítja a háborút. Ekkor az oroszok természetesen megduplázzák a védekezésüket, amely már eddig is megakasztotta az ukrán előrenyomulást a megszállt területeken. Van értelme azt hinni, hogy az ukrán erők 2024-ben egy újabb tavaszi offenzívája sikeresebb lesz, mint az idei?
A jelen tart, de a jövő nem biztató. A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a világnak hosszú és keserves, (valószínűleg) több évig tartó harcra kell felkészülnie Ukrajnában. Egy ilyen patthelyzet az oroszoknak kedvez. Putyin megengedheti magának, hogy megvárja, amíg a nyugatiak elszántsága megtört, mielőtt elfoglalja Ukrajna többi részét (lásd Grúzia, Krím).
Az Ukrajnának nyújtott 24 milliárd dolláros amerikai katonai támogatás következő részletét most veszélyezteti az amerikai képviselőházban a republikánus káosz, és az országos felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban egyre csökken a háború támogatottsága. A 2024-es amerikai elnökválasztás a kudarcba fulladt Ukrajna-politika miatt fordulhat meg, ami Donald Trumpot visszahozhatja a Fehér Házba. Mi lesz Ukrajnából, ha ez bekövetkezik?
Az európaiak is egyre türelmetlenebbek. Lengyelország és Szlovákia már felfüggesztette a fegyverszállításokat Ukrajnába, a nyugat-európaiak pedig egy újabb hideg télre készülnek, amikor nem lesz olcsó orosz energia az otthonaik fűtésére.
Ukrajna nem veheti természetesnek, hogy a nyugati elszántság korlátlanul kitart.
A kemény valóság az, hogy az oroszok valószínűleg nem fognak elmozdulni a megszállt tartományokból amerikai és európai csapatok nélkül... és ez nem fog megtörténni. Ami a Krímet illeti,
a Nyugat már régen csendben elfogadta, hogy orosz terület sorsára jutott.
Ma azonban Ukrajna még mindig magas lapokat tart a kezében. Zelenszkij kezelése a háborúval kapcsolatban, valamint az Egyesült Államokkal és Európával való szorosabb kapcsolata jó előjel az ország jövőbeli újjáépítése szempontjából. A NATO- és az Európai Uniós tagság olyan biztonsági garanciákat és gazdasági ígéreteket nyújtana, amelyeket az ország rövid történelme során még soha nem élvezhetett. Ezek a kilátások a háború előtt a legjobb esetben is valószínűtlenek voltak.
Ukrajna számára keserű pirulát jelent területének 18 százalékáról lemondani. De ezek közül a területek közül sok orosz nyelvű, nagyszámú orosz szimpatizánssal, akik valószínűleg még évekig biztonsági fenyegetést jelentenének Ukrajnára nézve.
Az oroszországi háború a maga részéről nagyon népszerűtlen és (sok szempontból) az állam számára a fenntartása durván drága. Egy megállapodással Putyin győzelmet arathat, és máshová fordíthatja figyelmét.
Ukrajna számára a területek cseréje egy fényes jövőért cserébe saját győzelemnek tekinthető. Az oroszok által birtokolt tartományok pedig csatlakozhatnak a világ "vitatott területeinek" listájához (Ciszjordánia, Kasmír, Ciprus stb.).
Ez a jövő ma még elérhető, de a körülmények megváltozásával és az amerikai elnökválasztás közeledtével már nem kerülhet szóba.
A cselekvés ideje most jött el.
In spite of Volodymyr Zelensky’s recent high-profile lobbying for more western military support at the United Nations and the halls of power in the United States, prospects for retaking territories…
www.courant.com
Az orosz külügyminiszter Ukrajnával kapcsolatban összevetette a Nyugat álláspontját Koch náci birodalmi biztos ukrán népről szóló nyilatkozatával.
A „kollektív Nyugat” Ukrajnával kapcsolatos politikája összevethető Erich Koch hitleri birodalmi biztos 1942-ben tett kijelentésével. Ezt Szergej Lavrov, az Orosz Föderáció külügyminisztere mondta az „Elévülési jog nélkül” fórum résztvevőihez.
Mint az orosz diplomáciai osztály vezetője elmondta, akkor, 81 évvel ezelőtt a nácik által megszállt Szovjetunió ukrán területeit uraló Koch azt mondta, hogy Ukrajna csak a kizsákmányolás tárgya, és fizetnie kell a Szovjetunió elleni hadműveletekért, lakossága pedig másodosztályú nép, és egyszerűen katonai problémák megoldására kell használni, még akkor is, ha ez az ukránok lasszóval való fogását jelenti.
Ma lényegében hasonló történelmi irányvonalat követnek A Nyugat az Egyesült Államok vezetésével készen áll Oroszországot az
utolsó ukránig fékezni - jegyezte meg az orosz külügyminisztérium vezetője.
Az orosz diplomáciai osztály vezetője szerint a második világháború eredményeinek meghamisítása elleni küzdelem továbbra is az orosz külpolitika egyik kiemelt prioritása. Párhuzamot vonva a hitleri Németország Ukrajnához való viszonya és az Egyesült Államok vezette modern Nyugat között, Lavrov hangsúlyozta a probléma jelenkori aktualitását.
Sajnos az ukránok jelentős része semmit sem tanult a nyolcvan évvel ezelőtti eseményekből, amelyekben nagyapja és dédapja volt részese és áldozata.
Ennek eredményeként azt látjuk, hogy az ukránokból ismét „ágyútöltelék” lett a Nyugat számára, és hogyan használják fel őket egy Oroszország elleni proxy háborúra.
Политику «коллективного Запада» по отношению к Украине можно сравнить с заявлением гитлеровского рейхскомиссара Эриха Коха, произнесенным им еще в 1942 году. Об этом заявил министр иностранных дел Российской Федерации Сергей Лавров, выступив с обращением к участникам форума «Без срока давности».
topwar.ru