Nekem az jutott az eszembe, hogy társasjátékot gyártani filléres dolog. Ha hirdetnénk egy pályázatot, ahol több kreatív csapat versenyezne és végül ki lenne választva a legjobban sikerült, akkor valami értelmeset még ki is lehetne hozni belőle.
1, Célcsoportnak óvodások és alsó tagozatosok. Ők talán még nem a monitor előtt ülve élik ki az összes játékszenvedélyüket. A nagyobbaknál már tudom, hogy elavult, kiment a divatból a leülünk egymással szembe és kézbe lehet venni.
2, 5 darabot megkapna minden óvoda és általános iskola. (Vagy ha költségeket korlátozni kell, akkor egy részük, hogy a többiek irigykedhessenek, ők meg örüljenek, hogy olyat kaptak pedagógusként, amit a másik meg nem.)
3, Az I. vh végétől (Trianon) dolgozná fel a haditechnikát egészen napjainkig. Kidolgoznák az ötletgazdák, hogy például négyzetrácsos térképen lépkednek és próbálják lefedni a stratégiailag fontos pontokat elegendő mennyiségű haditechnikával. De bármi más, ami értelmes és izgalmas. Ahogy előre haladnak és gazdálkodnak a forrásokkal, úgy válna megnyitható kutatással a következő korok tech színvonala. (Kicsit bele tudnák élni magukat, hogy mit jelentett az, amikor csak fapuskád van és ehhez képest mit jelentett egy Toldi, egy T-55, T-72 és végül egy méreg drága Leopárd2.)
4, Nem kéne célul kitűzni, hogy ha 100 gyerek jár abba az iskolába, akkor mind a 100 katonának jelentkezzen; de elszórakozik a kölyök, ha gondolkodtató a játék szabályrendszere, akkor megfogja. És majd kiderül a végén, hogy csupán érdeklődő laikus lesz belőle a HTKA fórumon vagy ez lesz a hivatása.
5, Ha a társasjátékok kiosztását összekapcsoljuk azzal, hogy átadásnál személyesen megy a Honvédség és lehet kicsit beszélgetni vele, akkor annak az évfolyamnak külön élmény kapcsolódna ehhez a játékhoz, hogy emlékszik a katona bácsi előadására és Q&A-ra, amikor előveszi a napköziben, akkor tudat alatt ez a két dolog összekapcsolódik és kicsit ráerősít az ott elhangzottakra.
Vagy csak én gondolom túl már megint!