Nos, ha nem számolnánk a súrlódási ellenállással, azzal, hogy a jármű vélhetőleg a saját rögzítő berendezéseivel ( fék, motorfék ) is rögzítve van , az-az mondhatni légüres térben vagyunk , akkor ezt az eredményt kapnánk :Ek= mV2 / 2 , ahol Ek = kinetikus energia, m = test tömeg , v= sebesség . A végeredmény 27.777.822 Joule. Ez mondjuk 1 méteres elmozdulást tekintve 2.777.782 kg = 2.778 tonna. Mondjuk úgy, ha megáll a vonat a nevezett 100Km/h sebességről, mint a szög, akkor a Leo mindent visz.
Itt nem erről van szó, hanem a biztonsági erőt kell kiszámolni, ez az-az erő amit a biztonsági elemnek, elemeknek el kell viselnie ahhoz, hogy a Leo ne csússzon meg. A szükséges erőt, amely a rakományt biztosítja úgy számoljuk ki, hogy a
tömegerőből levonjuk a súrlódási erőt. Ezen felül, az előfeszítési erővel is számolni kell, mely erőt a rögzítő eszközzel érjük el. A lenyomási erő növelésével, növeljük a súrlódási erőt, ezáltal a rakományt a rakfelületen tartjuk.Az előfeszítési erő a rögzítési szögtől függ , amely a rakfelület és a rögzítő eszköz között van.
Ebből látható, hogy a rögzítés szöge nagymértékben meghatározhatja az alkalmazandó rögzítő eszköz megkívánt, elvárható " teherbírását" . A súrlódási erőt nagy mértékben növelhetjük különféle csúszásgátlok alkalmazásával , egy megfelelő anyaggal akár duplikálni is lehet a súrlódási együttható értékét.
A fentiekben röviden vázoltból talán látszik, hogy a rendelkezésünkre álló kevés adatból igazán nehéz lenne kiszámítani, hogy milyen és hány darab rögzítőeszközre is van szükség.
Ha rendelkezésre állnak valaki részéről az adatok, tovább tudunk lépni. Pl : A hk rögzítési pontja és a vasuti pörekocsi rögzítési pontja közé kifeszített egyenes mekkora szöget zár be a pörekocsi platójával mind függöleges, mind vízszintes értéket tekintve.