És ugyanez a kilencvenes években ugyanitt érettségi anyag volt, ezekből vizsgáztunk a PG-ben. Az egy dolog, hogy a 70-es, 80-as években ez titkos volt, ahogy az is, hogy a 90-es években már nem. De, hogy másfél évtizeddel később a Kossuth bázisán megint az legyen... agyrém
"Tovább is van, mondjam még?"
Állítólag volt valamikor saját képzése a MALÉV-nek. Az egyik volt tanár, aki alól kihúzták a széket, azt mondta, hogy egyik napról a másikra számolták fel az egészet úgy, hogy nekik nem is szóltak, és válogatás nélkül küldtek mindent a MÉH-be. Igaz előtte már egyszer költözniük kellett egy kisebb oktatási épületbe, akkor a vezetőség véletlenszerűen döntötte el, hogy milyen anyag maradhat meg, milyen nem. szóval, amikor az egészet megszüntették, reggelre már be volt vagonírozva minden, ők, meg, azt mondta, úgy dobálták le a dolgokat a vagonokról, amiket éppen menteni tudtak.
Megjegyzem a gyakorlati oktatás nagy része úgy nézett ki, hogy kaptál valamilyen berendezést, mondjuk egy excenteres szivattyút, szedd szét, gondolkodj el rajta rakd össze, aztán pipáld ki magadnak.
Volt olyan elektronikai tananyag, amit senki sem adott le, mert az elméletesek szerint az gyakorlati, és fordítva. Megjegyzem, soha nem is kellett, de gyakorlatokon sokszor nem tudtuk, hogy mit csinálunk, mert az elméleti anyagot csak a következő félévre tartalmazta a tanterv. Amúgy minden gyakorlati csoport, 4 volt, mást tanult.
Elméletből egy hónapig más képzés anyagát vettük, mert a bukásra álló diáklányok legnagyobb gyömöszölőjének kedve így tartotta. Aki egyébként sokszor az ebédlőnél állt, és 18-20-22 éveseknek megszabta, hogy hova ülhetnek. Autószerelőként. Nekünk villamosságot egy villanyszerelő oktatott, akinek legalább két BTK-s ügye volt amúgy. De MSZP majd később talán DK tag is lett.
két év alatt nem indítottunk hajtóművet, mert "elpárolgott" a pár hordónyi, erre szánt 95-ös benzin. De akit pofára kiválasztottak, az elméletben indíthatott. Azaz, beleülhettél egy igazi Piperbe, és megmutathattad, hogy melyik gombra és kapcsolóra kell bökni, hogy történjen valami.
A képzést akkoriban úgy hirdették, hogy EASA szabványú. Amúgy nem. Se a létesítménynek, sem az oktatóknak nem volt akkreditációja, mi pedig több modult úgy kaptunk meg a PART képzésből, hogy az ilyen fizikát meg hasonlókat "átkonvertálták" abból, hogy jártunk középiskolába, két modult meg sehogy sem, de azt mondták, meg tudják adni az angliai és a csehországi iskola telefonszámát, ahol oktatják.
Ja, amúgy a volt csónakház meg akkoriban televolt, úgy másfél konténernyi alkatrésszel. De úgy ömlesztve, hogy lett. A Mi-24 sárkány, mi pár évvel elkerültük egymást, úgy került oda, hogy valahogy eljutott akkoriban az iskolához helikopterek elmutyizása, és a hallgatásukért cserébe kaptak egy teljesen üres sárkányt.
Milliós rendelések mentek a KONRÁD-hoz mobil oszcillátorokért, amiket soha, senki nem használt, de egy rohadt sasszeg hónapokig nem akadt.
A terep gyakorlatra meg abszolút sorsolásos alapon jutottak ki a hallgatók. Volt, aki ösztöndíjas helyre, volt aki nem. Volt, aki egyből kapott belépőt Ferihegyre, volt olyan csoport, amúgy talán pont a legjobb tanulók, akik közül senki, soha nem kapott, mert csak.
Az AN-26-os anyagait viszont kiosztották, mert állítólag majd vizsgaanyag lesz. Nem volt, mert csak az Ivcsenkó hajtóművek voltak bent, amúgy meg nincs joga típust oktatni. Viszont kiadtak egy "szigorúan titkos" anyagot, amit a légierő és a BME hozott össze állítólag. Egy PPT-n a JAK-52 utasításai. De ők amúgy programnak hívták. Mármint nem tudták, hogy mi a különbség egy "program" és egy PPT között.
Most így hirtelen ezek jutnak eszembe.
Jó, mondjuk azt meg kell hagyni, hogy vezetéket toldani, mipózni és cérnával összevarrni nagyon jól megtanultunk.
