Az a baj az oltásparanoiával, hogy olyan, mint az összeesküvés-elméletek. A mindenben mintát kereső elme egyik legkönnyebben kialakuló függősége.
Ezek az “ők” beadnak nekem “valamit” kettős ismeretlenes egyenlete, ami után már csak én maradok fix. Vagy akkor már én sem?
Kínzó kétség, hogy az oltás után mennyire leszek ura mindannak, amit teszem, az oltás maga mennyiben járul hozzá mindahhoz, ami velem történik?
Ilyenkor az ember önkéntelenül sem azt nézi, hogy oltás nélkül minek maradna ura, vagy mire jutna nélküle.
Sokan ösztönösen úgy érzik, hogy oltás nélkül még a maguk urai, pedig már most sem így van. Azt látják csak, hogy az oltás az valamiféle magasabb hatalom produktuma, tehát csakis valami ármánykodás lehet a mindenkori kisember ellen.
Ezért alakul ki az alávetettségtől, rabszolgaságtól, jogfosztottságtól való félelem.
És ilyenkor semmilyen ellenérv nem működik.