A lostarmour.info 2 db kilőtt Leclercről tud. De ez nem jelent teljes megsemmisülést, lehet a járművek javíthatóak maradtak. Legalábbis a 2017.01.23-án Mokha térségében kilőtt jármű bizonyosan
[BIZTPOL] Jemen
- Téma indítója tong djagbu
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
A déli szeparatisták MaxxPro MRAP-jének megsemmisítése a Hodeida-Szanaa autópályánál(2019 nyara)
BAE CAIMAN
A Hadi-párti erők és a déli szeparatisták számára nagy számban szállított 'Oshkosh' jármű egyik hátránya a kis kapacitás - csak 4 ember és 1 lövész alkotja a személyzetet. Talán emiatt a délieket a tágasabb BAE 'Caiman' járművekkel kezdte ellátni az emírségek, amelyek kapacitása 12 fő. 2016 áprilisában Mukalla kikötővárosban teljesítették az első és legnagyobb szállítást, és a déliek szerint legalább 200 páncélozott járművet szállítottak részükre, főként 'Caiman' járműveket. Egyesült Arab Emírségek 2014 őszén 1150 db járművet rendelt, amelyeket az amerikaiak afganisztáni raktáraiból kaptak. Az emírségek a déli szeparatisták mellett a szudáni kontingens részére is átadott kisebb mennyiségű járművet.
A 'Caiman'-okat széles körben alkalmazták Jemen nyugati partjvidékén vívott csatákban, valamint az Arab-félszigeti al-Kaida (AQAP) és az ISIS elleni terrorellenes műveletekben. Legalább 72 jármű veszett el eddig.
Emirátusok fegyveres erőinek az összes járművének megvan a maga taktikai jele, ami a fő különbség a déliek részére szállított páncélosoktól, akik számára a géppuska-tornyokkal felszerelt páncélozott járművek mellett Caiman sebesültszállító járműveket is szállították.
A Hadi-párti erők által a déli szeparatistáktól zsákmányolt Caiman MRAP
A nyugati partvidéken megsemmisült Caiman maradványai, 2017. október
Emirátusokbeli Caiman MRAP-k Mukalla városában(2016)
Felgyújtott Caiman, Taiz 2017.01.08.
A Hadi-párti erők és a déli szeparatisták számára nagy számban szállított 'Oshkosh' jármű egyik hátránya a kis kapacitás - csak 4 ember és 1 lövész alkotja a személyzetet. Talán emiatt a délieket a tágasabb BAE 'Caiman' járművekkel kezdte ellátni az emírségek, amelyek kapacitása 12 fő. 2016 áprilisában Mukalla kikötővárosban teljesítették az első és legnagyobb szállítást, és a déliek szerint legalább 200 páncélozott járművet szállítottak részükre, főként 'Caiman' járműveket. Egyesült Arab Emírségek 2014 őszén 1150 db járművet rendelt, amelyeket az amerikaiak afganisztáni raktáraiból kaptak. Az emírségek a déli szeparatisták mellett a szudáni kontingens részére is átadott kisebb mennyiségű járművet.
A 'Caiman'-okat széles körben alkalmazták Jemen nyugati partjvidékén vívott csatákban, valamint az Arab-félszigeti al-Kaida (AQAP) és az ISIS elleni terrorellenes műveletekben. Legalább 72 jármű veszett el eddig.
Emirátusok fegyveres erőinek az összes járművének megvan a maga taktikai jele, ami a fő különbség a déliek részére szállított páncélosoktól, akik számára a géppuska-tornyokkal felszerelt páncélozott járművek mellett Caiman sebesültszállító járműveket is szállították.
A Hadi-párti erők által a déli szeparatistáktól zsákmányolt Caiman MRAP
A nyugati partvidéken megsemmisült Caiman maradványai, 2017. október
Emirátusokbeli Caiman MRAP-k Mukalla városában(2016)
Felgyújtott Caiman, Taiz 2017.01.08.
Ansar Allah hírszerzése és a rendelkezésre álló információk szerint a szaúdi koalíció az al-Kaida és az ISIS terroristáit Marib északi frontjára csoportosítja át Ansar Allah és a népi bizottságok elleni harcra. Az Al-Masirah az Ansar Allah hírszerzését idézve arról számolt be, hogy az al-Kaida és az ISIS terroristái, akik az al-Baydha tartomány északi részéről Maribba menekültek, jelenleg Marib északi részén, az Alam és Rayyan fronton gyülekeznek. a szaúdi koalíciós parancsnokság felügyelete alatt. A forrás hozzátette, hogy az al-Kaida erőket egy szaúdi „Raid bin Saud bin Mu'ali”, valamint az ISIS-erőket „Salman bin Ali bin Hamad bin Miqan” és „Abdullah Al-Makni” irányításával, akik szír állampolgárok, csoportosították át ezekre a frontszakaszokra. Az al-Kaida és az ISIS csoportok korábban az al-Baydha tartomány északi területein voltak aktívak, de Ansar Allah súlyos vereséget mért rájuk a múlt hónapban, és a dzsihadisták ezután Marib tartományba és a tartomány szaúdi koalíciós bázisaira menekültek. Marib városát a húszik nyugatról 12, északról 25, és délről 50 kilóméternyire közelitették meg.
Az Iszlám Állam Jemeni Tartományának harcosai Abu Muhammad al-Adnani kiképzőtáborban(2017.október)
Az Iszlám Állam Jemeni Tartományának harcosai Abu Muhammad al-Adnani kiképzőtáborban(2017.október)
A Marib déli frontjairól szóló legfrissebb hírek szerint AnsarAllahnak sikerült felszabadítania a Salil-hegyet, amely után a szaúdi vezetésű erők kivonultak Mathrah térségéből. Ezáltal két heti harcok után Al-Rahba kerület a teljes felszabadulás küszöbén áll.
Továbbá, miután tegnap tévesen Al-Washal területét bombázták a szaúdi koalíciós harci repülőgépek, a Bani Shams törzs csapatai Szaúd-Arábia ellen tiltakozva elvonultak a harctérről, és ezáltal a Jabal Murad körzetben a szaúdi vezetésű koalíciós vonalak meggyengültek.
Másrészt Ansar Allah Al-Baydha-Marib úton történt támadásának eredményeként a szaúdi vezetésű koalíciós erők kivonultak Rahum térségéből, és az Al-Jubah kerületre néző magaslatokon összecsapások zajlanak. Jól mutatja a harcok intenzivitását, hogy a koalíciós légierő az elmúlt 3 napban 40 légicsapást mért al-Rahba körzetben.
Továbbá, miután tegnap tévesen Al-Washal területét bombázták a szaúdi koalíciós harci repülőgépek, a Bani Shams törzs csapatai Szaúd-Arábia ellen tiltakozva elvonultak a harctérről, és ezáltal a Jabal Murad körzetben a szaúdi vezetésű koalíciós vonalak meggyengültek.
Másrészt Ansar Allah Al-Baydha-Marib úton történt támadásának eredményeként a szaúdi vezetésű koalíciós erők kivonultak Rahum térségéből, és az Al-Jubah kerületre néző magaslatokon összecsapások zajlanak. Jól mutatja a harcok intenzivitását, hogy a koalíciós légierő az elmúlt 3 napban 40 légicsapást mért al-Rahba körzetben.
Csatlakozom! Érdekes és tartalmas írások!
Egyesült Arab Emirátusok bázisai
A középhatalmi státusra törekvő Egyesült Arab Emírségek rendkívül aktív diplomáciai, gazdasági és katonai tevékenységet folytat a Vörös-tenger és az Adeni-öböl térségében. A kereskedelmi potenciál, a regionális biztonsági érdekek és a tengeri kereskedelem jövőjének alakításának vágya vezérli az Egyesült Arab Emírségek vezetését. Az elmúlt években a Vörös-tenger iránti elkötelezettségét két esemény alakította tovább: egyrészt a jemeni háborúba való 2015-ös beavatkozás, amely konfliktusnak továbbra is meghatározó szereplője; másodszor pedig a Katarral (és tágabb értelemben Törökországgal) folytatott versengés, amely 2017-ben kezdődött.
KATONAI BÁZIS - ASSAB - ERITREA
Állapot: A szaúd-arábiai Szalman király állítólag közvetített katonai együttműködési megállapodásának megkötését követően 2015 áprilisában, az Egyesült Arab Emírségek Assab régi kikötőjét kezdték használni a húszi erők elleni katonai tevékenység kiinduló pontjaként, ideértve a légi és tengeri támadásokat is. A használtba vételt követően egy sokoldalú bázis kiépítése következett Assab-ban.
Feltételek: Amellett, hogy lehetővé teszik a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek haderőinek működését Eritreában, több jelentés is említi Eritrea és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodást az Assab 30 éves bérletéről. Az eritreai kormány tisztviselői azonban hevesen tagadják a megállapodást. Továbbra sem ismert, bár a meg nem erősített jelentések pénzügyi támogatásra és üzemanyag-ellátásra, valamint infrastruktúra-fejlesztésekre hivatkoznak, többek között az asmarai repülőtéren.
Használat: Az Assab ma már jelentős számú emirátusi tengeri, légi és szárazföldi eszközt lát el - beleértve a hadihajókat, pilóta nélküli légi járműveket (UAV), vadászgépeket, helikoptereket és szárazföldi páncélos egységeket. Nagy katonai szállító repülőgépeket is képes elhelyezni egy új leszállópályán, dokkoló létesítményeken, laktanyákon és a meglévő kifutópályát kísérő hangárokon keresztül. Assab-ot a jemeni erők, valamint a szomszédos Szudánból érkező csapatok és gépesített egységek kiképzésére és elszállítására is használták, akiket 2015-ben a szaúdi – Egyesült Arab Emírségek koalíció bevont Jemenben folytatandó harcra.
Elemzés: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csak azután kezdtek Eritrea felé fordulni, hogy a húszi-ellenes hadjárat előkészítése során Dzsibutiban egy heves diplomáciai viszály és kibontakozó vita nyomán Dzsibuti megtiltotta felségterületének használatát. A jemeni háború hatékonyan szolgálta a korábban elszigetelt Eritrea kiszabadulását az elzártságból. A szakértők úgy vélik, hogy Assab új katonai infrastruktúrájának mérete azt sugallja, hogy Abu-Dzabi a jemeni háborún túl is meg kívánja őrizni a jelenlétét, és úgy tekinthet a helyszínre, hogy stratégiai mélységet nyújt Iránnal szemben, és olyan központként szolgál, ahonnan csapatait átdobhatja a Vörös-tengeren keresztül. 2016 nyarától egy vegyes zászlóalj méretű egység állomásozik állandó jelleggel a bázison. Az assab-i kikötőt először a 19. században használták olasz hajók, majd később Etiópia elsődleges tengeri és kereskedelmi kikötőjeként szolgált Etiópia és Eritrea közötti háború 1998-as kitöréséig. A közeledés Etiópia és Eritrea között , amely új terveket szülhet az assab-i kereskedelmi kikötő újjáépítésére, kihat az Assab érdekeltjeire és a régió versengő kikötőire.
KIKÖTŐ ÉS KATONAI BÁZIS - BERBERA - SZOMÁLIFÖLD
Státusz: Az Egyesült Arab Emírségek DP World cége 2016-ban kikötői koncessziót kapott Berberában. A berberai kikötő bővítésének első fázisában 2018 októberében történt kezdete előtt megkezdődött az előkészítő munka a Egyesült Arab Emírségek katonai bázisán, bár helyi ellenzék ellenezte és korrupciót emlegetett. Ezek az ügyletek egy hétpontos gazdasági és katonai paktum részét képezték, amely magában foglalta egy nagy autópályát, teherrepülőteret, gátakat, számos fejlesztési projektet és Szomáliföldre vonatkozó biztonsági garanciákat is. Szomáliföld képviselői azt állítják, hogy a munkálatok 2019 júniusában fejeződnek be, bár ezt továbbra sem erősítik meg független források. Az elkészült légibázist a szomáliföldi hatóságok polgári repülőtérré nyilvánították 2019 szeptemberében, amely után az emírségek leállította a további fejlesztéseket.
Érintettek: DP World 51 százaléka, Szomáliföld 30 százalék, Etiópia 19 százalék
Kikötői feltételek: Az ügylet 442 millió dolláros beruházást irányoz elő három szakaszban, valamint egy 30 éves koncessziót a meghosszabbítás lehetőségével. A Shafa Al Nahda szerződő vállalat (Egyesült Arab Emírségek) elnyerte a kikötői ajánlatot, amelynek tartalmaznia kell egy 400 méteres dokkot, az udvar bővítését, a darukat és a szabad zónát. A kikötő munkálatai várhatóan 2019-ben kezdődnek.
Katonai bázis: A Divers Marine Contracting (UAE) állítólag 2017-ben megkezdte a szomszédos katonai bázis építését 90 millió dollárért; A 16 négyzetkilométeres létesítmény 25 éves bérleti szerződéssel rendelkezik, és a helyszín meglévő kifutópályáin javítások történtek. 2018 decemberétől Szomáliföld tisztviselői azonban elismerték, hogy a haditengerészeti bázison még nem kezdődtek el a munkálatok. A bázis építését 2020 márciusában leállították.
Elemzés: Az Egyesült Arab Emírségek és Szomáliföld nagyrészt figyelmen kívül hagyta Szomália szövetségi kormányának dühös tiltakozását Mogadishuban, valamint az Egyesült Államok bejelentését a fegyverembargó megsértéséről, a kikötői és a bázisügyletekről. Mogadishu szerint az egyezmények a szuverenitása megsértését jelentik, mivel kizárják a szövetségi kormányt a nyereségből és a felügyeletből, miközben Szomáliföldnek jelentés előrelépést jelent a nemzetközi elismerésre az évtizedek óta folyó küzdelme során. Etiópia profitál a kikötőből azzal, hogy diverzifikálódik Dzsibutitól való teljes teljes körű függésétől. Etiópia, Eritrea és Szomália vezetői között kialakulóban lévő együttműködés (valamint az Assab kikötőjének várható fejlődése) azonban lassíthatja vagy más módon megváltoztathatja a kezdeti kikötői terveket, mivel Abiy Ahmed etióp miniszterelnök ígéretet tett Szomália területi integritásának tiszteletben tartására. Szomália elnöke, Mohamed Abdullahi Mohamed (más néven: „Farmajo”) arra kérte kollégáit, hogy támogassák azt az igényt, hogy Mogadishu felügyelje az ügyletet - ezt Hargeisa állítása szerint soha nem fogadná el, jelezve az állami támogatást Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára.
KIKÖTŐ - BOSASSO - SZOMÁLIA (PUNTFÖLD)
Állapot: Szomália Puntföld régiója és az Egyesült Arab Emírségek kikötőinek konglomerátuma 2017. áprilisában kötött megállapodást Dubajban, hogy korszerűsítse és bővítse a Bosasso többcélú kereskedelmi kikötőjét, amelyet az 1980-as években építettek az állatállomány Közel-Keletre történő szállítására érdekében.
Érintettek: A puntlandi regionális kormányzat és a P&O Ports- az Egyesült Arab Emírségek-beli DP World 100% -os tulajdonában lévő leányvállalata.
Feltételek: A DP World 30 éves koncessziót kapott, amely 336 millió dollárt tartalmaz két szakaszban, a kikötői infrastruktúra, a daruk, az kotrás és a 450 méteres rakpart építésének fejlesztésével. Ezenkívül a terjeszkedési területen lakó közösségek áttelepítését az üzlet részeként.
Elemzés: Bosasso tovább növeli az Egyesült Arab Emírségek stratégiai befolyását Afrika szarván; míg az Egyesült Arab Emírségek biztonsági kiképzést adott Puntföldön, egyelőre nem látszik érdeklődés Bosasso az emirátusok által végrehajtott katonai műveletekhez történő felhasználása iránt. A Berbera és a Bosasso kikötői megállapodásokra reagálva Szomália szövetségi parlamentje szuverenitásának megsértésére hivatkozva határozatot is hozott a DP World Szomáliából való kitiltásáról. Noha ez PR-fejfájást vált ki, de a DP World és a helyi adminisztrátorok nagyrészt figyelmen kívül hagyták Mogadishu eddigi tiltakozásait. Mint Berberában, a korrupció vádjai az üzlet puntföldi jóváhagyását is körüllengték. Puntföld vezetése a semleges Mogadishuval szakított a 2017-es öbölbeli válság idején, támogatva Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket Katarral szemben.
(folyt.köv)
A középhatalmi státusra törekvő Egyesült Arab Emírségek rendkívül aktív diplomáciai, gazdasági és katonai tevékenységet folytat a Vörös-tenger és az Adeni-öböl térségében. A kereskedelmi potenciál, a regionális biztonsági érdekek és a tengeri kereskedelem jövőjének alakításának vágya vezérli az Egyesült Arab Emírségek vezetését. Az elmúlt években a Vörös-tenger iránti elkötelezettségét két esemény alakította tovább: egyrészt a jemeni háborúba való 2015-ös beavatkozás, amely konfliktusnak továbbra is meghatározó szereplője; másodszor pedig a Katarral (és tágabb értelemben Törökországgal) folytatott versengés, amely 2017-ben kezdődött.
KATONAI BÁZIS - ASSAB - ERITREA
Állapot: A szaúd-arábiai Szalman király állítólag közvetített katonai együttműködési megállapodásának megkötését követően 2015 áprilisában, az Egyesült Arab Emírségek Assab régi kikötőjét kezdték használni a húszi erők elleni katonai tevékenység kiinduló pontjaként, ideértve a légi és tengeri támadásokat is. A használtba vételt követően egy sokoldalú bázis kiépítése következett Assab-ban.
Feltételek: Amellett, hogy lehetővé teszik a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek haderőinek működését Eritreában, több jelentés is említi Eritrea és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodást az Assab 30 éves bérletéről. Az eritreai kormány tisztviselői azonban hevesen tagadják a megállapodást. Továbbra sem ismert, bár a meg nem erősített jelentések pénzügyi támogatásra és üzemanyag-ellátásra, valamint infrastruktúra-fejlesztésekre hivatkoznak, többek között az asmarai repülőtéren.
Használat: Az Assab ma már jelentős számú emirátusi tengeri, légi és szárazföldi eszközt lát el - beleértve a hadihajókat, pilóta nélküli légi járműveket (UAV), vadászgépeket, helikoptereket és szárazföldi páncélos egységeket. Nagy katonai szállító repülőgépeket is képes elhelyezni egy új leszállópályán, dokkoló létesítményeken, laktanyákon és a meglévő kifutópályát kísérő hangárokon keresztül. Assab-ot a jemeni erők, valamint a szomszédos Szudánból érkező csapatok és gépesített egységek kiképzésére és elszállítására is használták, akiket 2015-ben a szaúdi – Egyesült Arab Emírségek koalíció bevont Jemenben folytatandó harcra.
Elemzés: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csak azután kezdtek Eritrea felé fordulni, hogy a húszi-ellenes hadjárat előkészítése során Dzsibutiban egy heves diplomáciai viszály és kibontakozó vita nyomán Dzsibuti megtiltotta felségterületének használatát. A jemeni háború hatékonyan szolgálta a korábban elszigetelt Eritrea kiszabadulását az elzártságból. A szakértők úgy vélik, hogy Assab új katonai infrastruktúrájának mérete azt sugallja, hogy Abu-Dzabi a jemeni háborún túl is meg kívánja őrizni a jelenlétét, és úgy tekinthet a helyszínre, hogy stratégiai mélységet nyújt Iránnal szemben, és olyan központként szolgál, ahonnan csapatait átdobhatja a Vörös-tengeren keresztül. 2016 nyarától egy vegyes zászlóalj méretű egység állomásozik állandó jelleggel a bázison. Az assab-i kikötőt először a 19. században használták olasz hajók, majd később Etiópia elsődleges tengeri és kereskedelmi kikötőjeként szolgált Etiópia és Eritrea közötti háború 1998-as kitöréséig. A közeledés Etiópia és Eritrea között , amely új terveket szülhet az assab-i kereskedelmi kikötő újjáépítésére, kihat az Assab érdekeltjeire és a régió versengő kikötőire.
KIKÖTŐ ÉS KATONAI BÁZIS - BERBERA - SZOMÁLIFÖLD
Státusz: Az Egyesült Arab Emírségek DP World cége 2016-ban kikötői koncessziót kapott Berberában. A berberai kikötő bővítésének első fázisában 2018 októberében történt kezdete előtt megkezdődött az előkészítő munka a Egyesült Arab Emírségek katonai bázisán, bár helyi ellenzék ellenezte és korrupciót emlegetett. Ezek az ügyletek egy hétpontos gazdasági és katonai paktum részét képezték, amely magában foglalta egy nagy autópályát, teherrepülőteret, gátakat, számos fejlesztési projektet és Szomáliföldre vonatkozó biztonsági garanciákat is. Szomáliföld képviselői azt állítják, hogy a munkálatok 2019 júniusában fejeződnek be, bár ezt továbbra sem erősítik meg független források. Az elkészült légibázist a szomáliföldi hatóságok polgári repülőtérré nyilvánították 2019 szeptemberében, amely után az emírségek leállította a további fejlesztéseket.
Érintettek: DP World 51 százaléka, Szomáliföld 30 százalék, Etiópia 19 százalék
Kikötői feltételek: Az ügylet 442 millió dolláros beruházást irányoz elő három szakaszban, valamint egy 30 éves koncessziót a meghosszabbítás lehetőségével. A Shafa Al Nahda szerződő vállalat (Egyesült Arab Emírségek) elnyerte a kikötői ajánlatot, amelynek tartalmaznia kell egy 400 méteres dokkot, az udvar bővítését, a darukat és a szabad zónát. A kikötő munkálatai várhatóan 2019-ben kezdődnek.
Katonai bázis: A Divers Marine Contracting (UAE) állítólag 2017-ben megkezdte a szomszédos katonai bázis építését 90 millió dollárért; A 16 négyzetkilométeres létesítmény 25 éves bérleti szerződéssel rendelkezik, és a helyszín meglévő kifutópályáin javítások történtek. 2018 decemberétől Szomáliföld tisztviselői azonban elismerték, hogy a haditengerészeti bázison még nem kezdődtek el a munkálatok. A bázis építését 2020 márciusában leállították.
Elemzés: Az Egyesült Arab Emírségek és Szomáliföld nagyrészt figyelmen kívül hagyta Szomália szövetségi kormányának dühös tiltakozását Mogadishuban, valamint az Egyesült Államok bejelentését a fegyverembargó megsértéséről, a kikötői és a bázisügyletekről. Mogadishu szerint az egyezmények a szuverenitása megsértését jelentik, mivel kizárják a szövetségi kormányt a nyereségből és a felügyeletből, miközben Szomáliföldnek jelentés előrelépést jelent a nemzetközi elismerésre az évtizedek óta folyó küzdelme során. Etiópia profitál a kikötőből azzal, hogy diverzifikálódik Dzsibutitól való teljes teljes körű függésétől. Etiópia, Eritrea és Szomália vezetői között kialakulóban lévő együttműködés (valamint az Assab kikötőjének várható fejlődése) azonban lassíthatja vagy más módon megváltoztathatja a kezdeti kikötői terveket, mivel Abiy Ahmed etióp miniszterelnök ígéretet tett Szomália területi integritásának tiszteletben tartására. Szomália elnöke, Mohamed Abdullahi Mohamed (más néven: „Farmajo”) arra kérte kollégáit, hogy támogassák azt az igényt, hogy Mogadishu felügyelje az ügyletet - ezt Hargeisa állítása szerint soha nem fogadná el, jelezve az állami támogatást Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára.
KIKÖTŐ - BOSASSO - SZOMÁLIA (PUNTFÖLD)
Állapot: Szomália Puntföld régiója és az Egyesült Arab Emírségek kikötőinek konglomerátuma 2017. áprilisában kötött megállapodást Dubajban, hogy korszerűsítse és bővítse a Bosasso többcélú kereskedelmi kikötőjét, amelyet az 1980-as években építettek az állatállomány Közel-Keletre történő szállítására érdekében.
Érintettek: A puntlandi regionális kormányzat és a P&O Ports- az Egyesült Arab Emírségek-beli DP World 100% -os tulajdonában lévő leányvállalata.
Feltételek: A DP World 30 éves koncessziót kapott, amely 336 millió dollárt tartalmaz két szakaszban, a kikötői infrastruktúra, a daruk, az kotrás és a 450 méteres rakpart építésének fejlesztésével. Ezenkívül a terjeszkedési területen lakó közösségek áttelepítését az üzlet részeként.
Elemzés: Bosasso tovább növeli az Egyesült Arab Emírségek stratégiai befolyását Afrika szarván; míg az Egyesült Arab Emírségek biztonsági kiképzést adott Puntföldön, egyelőre nem látszik érdeklődés Bosasso az emirátusok által végrehajtott katonai műveletekhez történő felhasználása iránt. A Berbera és a Bosasso kikötői megállapodásokra reagálva Szomália szövetségi parlamentje szuverenitásának megsértésére hivatkozva határozatot is hozott a DP World Szomáliából való kitiltásáról. Noha ez PR-fejfájást vált ki, de a DP World és a helyi adminisztrátorok nagyrészt figyelmen kívül hagyták Mogadishu eddigi tiltakozásait. Mint Berberában, a korrupció vádjai az üzlet puntföldi jóváhagyását is körüllengték. Puntföld vezetése a semleges Mogadishuval szakított a 2017-es öbölbeli válság idején, támogatva Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket Katarral szemben.
(folyt.köv)
(folytatás)
A tengerparti kikötők ellenőrzése - Jemen
2015-ben a jemeni polgárháborúba lépése óta az Egyesült Arab Emírségek katonai szerepe csak másodlagos, a koalíciós partnere, Szaúd-Arábia után áll. A koalíció vitatott tengeri blokádja mellett, az Egyesült Arab Emírségek részvétele Dél-Jemenben a partvidék biztosításán keresztül zajlott, beleértve a kikötővárosok és a szigetek ellenőrzését, például Aden, Mokha, Mukalla, Perim és Socotra . A jemeni Hodeidah kikötőváros irányításáért folytatott csata a 2018-as, majd a 2019-es tűzszüneti megállapodások ellenére is a háború központi eleme.
Az afrikai államokkal a Vörös-tenger nyugati partjainál kötött kikötői és bázisoktól eltérően az Egyesült Arab Emírségek jelenléte a jemeni parti kikötőiben a háború kontextusában zajlik; kevésbé formális és jövőbeli szerepe is kevésbé biztos.
A közeljövőben az Egyesült Arab Emírségek területi ellenőrzése a háború befolyásolásáról szól - az Arab-félszigeten lévő al-Kaidát célozza meg (AQAP), ellensúlyozza a húszi-erőket és elrettenti az iráni befolyást Jemen 1200 mérföldes partvidékén. De Abu-Dzabi hosszú távú tervei továbbra sem tisztázottak, és a kritikusok egyre növekvő jelenlétüket a megszállással egyenértékűnek tartják. Nem valószínű, hogy az Egyesült Arab Emírségek lemond ezekről az értékes területekről, amikor Jemen háborúja véget ér, anélkül, hogy legalább a déli part politikai és kereskedelmi érdekeit formálná. Az Assab, Berbera és Bosasso kereskedelmi és katonai létesítményeivel, valamint Szaúd-Arábia vörös-tengeri kikötőjével, Jeddával együtt ez az átfedő katonai és kereskedelmi helyzet konstelláció jelentős előnyt biztosít az Egyesült Arab Emírségek számára a tengeri utak ellenőrzésében, a tengeri kereskedelem jövőjének alakításában. a Vörös-tengeren és az Indiai-óceán nyugati részén, és fenntartja saját Jebel Ali kikötőjét Dubajban, mint a transzregionális kereskedelem központját.
Perim-sziget
Miután 2015 október elején átvette a Perim-sziget irányítását, az Egyesült Arab Emírségek repülőteret kezdett építeni a kis szigeten, amely a Bab al Mandab szoros közepén fekszik. A műholdas képek azonban azt mutatták, hogy nagyjából hat hónappal később leállították az építkezést. A kivonulás indoklása nem világos, bár a szakértők úgy vélik, hogy ez összefüggésben lehet a szárazföldi katonai prioritások elmozdításával és / vagy több húszi rakétatámadással, amelyek károkat okoztak a koalíció haditengerészetének a Bab al Mandabban.
Hadihoz hű csapatok a Perim szigeten 2015 október elején az Emirátusok zászlajával
A tervezett reptér Perim szigetén
Socotra-sziget
Több év elteltével a távoli szigeten megalapozva - beleértve Hawlaf kikötőjének felújítását, szociális szolgáltatások nyújtását, közvetlen járatok létesítését Abu Dhabiba, katonák kiképzését és az Emirátusok lobogójának lengetését - az Egyesült Arab Emírségek erői 2018 áprilisában megmutatták az izmaikat. Az emirátusok katonákat, harckocsikat és páncélozott járműveket küldött a szigetre, amelyek fokozatosan ellenőrzésük alá vonták Socotra légi és tengeri kikötőinek irányítását, elbocsátva a helyi közigazgatást. A váratlan lépés feldühítette a helyieket és a jemeni kormányt, hivatalos panaszokat váltott ki és aggodalmakat ébresztett az Egyesült Arab Emírségek megszállása kapcsán. Az Egyesült Arab Emírségek erői kivonultak, és állítólag szaúdi csapatok váltották fel őket, de továbbra is aggodalmak vannak. Jogosak is voltak az aggodalmak, az emírségek által támogatott déli szeparatista milíciák 2020 nyarán az egész szigetet ellenőrzésük alá vonták. Törökország felhívta a figyelmet a népszerűtlen lépésre azáltal, hogy nyilvánosan ellenezte az Egyesült Arab Emírségek ellenőrzésének érvényesülését. Tekintettel stratégiai elhelyezkedésére és infrastruktúrájára, például egy majdnem két mérföld hosszú repülőtéri kifutópálya, a jemeni hatóságoknak a szigetről történő kirekesztése és az a tény, hogy húszik soha nem volt jelen a szigeten, egyesek az Egyesült Arab Emírségek Socotra elfoglalását látják az Aden-öböl teljes katonai és kereskedelmi ellenőrzésének monopolizálására irányuló stratégia legszembetűnőbb példájának.
BMP-3 kirakodása Socotra szigetén(2018. május eleje)
Emirátusok páncélozott járművek érkezése Socotra szigetére(2018.05.05)
Aden
2015 júliusában egy nagyszabású kétéltű támadással az Egyesült Arab Emírségek és a szövetséges erők elfoglalták Adent, Jemen második legnagyobb városát és annak ideiglenes fővárosát. A hadjárat során bevetett eszközöket az Egyesült Arab Emírségek újonnan megszerzett támaszpontjáról, az eritreai Assab-ból indították. A világ egyik legforgalmasabb Aden kikötője mindössze 100 mérföldre található a Bab al Mandab-tól a Vörös-tenger torkolatától; egykor a Brit Birodalom kereskedelmi és katonai érdekeinek középpontja volt a régióban. Ma a sokoldalú teherkikötő forgalma, beleértve a konténereket és a finomítói terminálokat, csak a második a jemeni Hodeidah kikötő után, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia pedig ígéretet tett a fejlesztések finanszírozására. Az Egyesült Arab Emírségek DP Worldje 2008-ban először biztosított hosszú távú engedményt az Aden kikötő fejlesztése és működtetése érdekében, de a jemeni kormánnyal kötött szerződéses viták az ügylet 2012-es felmondásához vezettek. Az Emirátusok érdeklődése azonban továbbra is fennáll, mivel a kikötő vezetői állítólag újra áttekintették azóta többszörös potenciális partnerség keretei között.
BMP-3 gyalogsági harcjárművek az Adeni Nemzetközi Repülőtérnél
Mukalla
Miután az AQAP 2015-ben Jemen kibontakozó polgárháborúja alatt megszerezte az irányítást Mukalla kikötőváros felett, míg az Egyesült Arab Emírségek által támogatott jemeni szárazföldi erők 2016 áprilisában elűzték az AQAP erőket. Mukalla az alapszolgáltatások helyreállítását hangsúlyozta, és a helyi gazdaság fellendítésére összpontosított. Ez magában foglalta a Mukalla szerény méretű kikötőjének - a jemeni Hadhramaut kormányzóság fő tengeri kikötőjének - növelését.
Jemeni katonák járőröznek Mukalla partjai mentén
Shihir
Az AQAP által ellenőrzött és ugyanabban a 2016. áprilisi hadjáratban elfoglalt Shihrben egy olajexport-terminál található, amelyet a hírek szerint 2015 tavaszán zártak be. A kikötői terminált újra üzembe helyezték, amikor az olaj- és gázexport 2016 augusztusában újraindult, és immáron Egyesült Arab Emírségek erői ellenőrizték.
Hadi-párti Jemeni Nemzeti Hadsereg harckocsijai Mukalla közelében
Mokha
Az al-Mokha kis kikötőváros közvetlenül a Bab al Mandab partszakaszon található, amely az Arab-félsziget és Afrika közötti legszűkebb pont, valamint a Vörös-tenger kapuja. A húszi erők 2015 elejétől 2017 februárjáig tartották ellenőrzésük alatt, majd az Egyesült Arab Emírségek szárazföldi és légiereje által támogatott jemeni erők 2017. január 26-án elfoglalták a várost. Most az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti eszközei által erősen megerősített Mokha egy előretolt tengeri bázisként működik, ahonnan az Egyesült Arab Emírségek hadihajói járőröznek a hajózási sávon, elvágva a húszik szállítási útvonalát, amely az ország fő kikötővárosának számító Hudaydah-ba vezet, Mokhától mintegy 110 mérföldnyire északra.
Az Emirátusok által támogatott déli csapatok Mokha kikötőjében(2017. február)
Hudaydah
A jemeni, a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek erőinek Hudaydah ellenőrzéséért folytatott hadjárata a háború egyik fő stratégiai harctere. A koalíciós erők 2018 júniusában tettek kísérletet először a város elfoglalására. Az arab koalíció erői 2018 szeptemberében indították a második offenzívát a húszi erők ellen Hodeidah kikötővárosánál. A harmadik támadásra 2018 novemberében került sor. Hudaydah kikötője az ország legforgalmasabb és elsődleges kereskedelmi behozatali forrása, emellett humanitárius segítségnyújtás fő csatornája Jemenbe. De Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szerint az AnsarAllah fegyverellátása is Hudaydahon keresztül érkezik az országba, és ezért a polgárháború alatt többször is lezárták a hudaydahi kikötőt. 2018 novemberében, amikor mintegy 14 millió jemeni állampolgár éhínséggel küzdött, Martin Griffiths, az Egyesült Államok követe felszólította az ENSZ-t, hogy vállalja a kikötői műveletek felügyeleti szerepét; Hudaydah irányítása a 2018 decemberében kezdődött béketárgyalások egyik fontos pontjává vált. Röviddel ezután tűzszüneti megállapodást írtak alá, bár a kikötő ellenőrzése továbbra is vitatott, ennek következtében 2019-ben is több alkalommal törtek ki a harcok a város birtoklásáért.
Az emírségek különleges erőinek katonái Hudaydah közelében
A tengerparti kikötők ellenőrzése - Jemen
2015-ben a jemeni polgárháborúba lépése óta az Egyesült Arab Emírségek katonai szerepe csak másodlagos, a koalíciós partnere, Szaúd-Arábia után áll. A koalíció vitatott tengeri blokádja mellett, az Egyesült Arab Emírségek részvétele Dél-Jemenben a partvidék biztosításán keresztül zajlott, beleértve a kikötővárosok és a szigetek ellenőrzését, például Aden, Mokha, Mukalla, Perim és Socotra . A jemeni Hodeidah kikötőváros irányításáért folytatott csata a 2018-as, majd a 2019-es tűzszüneti megállapodások ellenére is a háború központi eleme.
Az afrikai államokkal a Vörös-tenger nyugati partjainál kötött kikötői és bázisoktól eltérően az Egyesült Arab Emírségek jelenléte a jemeni parti kikötőiben a háború kontextusában zajlik; kevésbé formális és jövőbeli szerepe is kevésbé biztos.
A közeljövőben az Egyesült Arab Emírségek területi ellenőrzése a háború befolyásolásáról szól - az Arab-félszigeten lévő al-Kaidát célozza meg (AQAP), ellensúlyozza a húszi-erőket és elrettenti az iráni befolyást Jemen 1200 mérföldes partvidékén. De Abu-Dzabi hosszú távú tervei továbbra sem tisztázottak, és a kritikusok egyre növekvő jelenlétüket a megszállással egyenértékűnek tartják. Nem valószínű, hogy az Egyesült Arab Emírségek lemond ezekről az értékes területekről, amikor Jemen háborúja véget ér, anélkül, hogy legalább a déli part politikai és kereskedelmi érdekeit formálná. Az Assab, Berbera és Bosasso kereskedelmi és katonai létesítményeivel, valamint Szaúd-Arábia vörös-tengeri kikötőjével, Jeddával együtt ez az átfedő katonai és kereskedelmi helyzet konstelláció jelentős előnyt biztosít az Egyesült Arab Emírségek számára a tengeri utak ellenőrzésében, a tengeri kereskedelem jövőjének alakításában. a Vörös-tengeren és az Indiai-óceán nyugati részén, és fenntartja saját Jebel Ali kikötőjét Dubajban, mint a transzregionális kereskedelem központját.
Perim-sziget
Miután 2015 október elején átvette a Perim-sziget irányítását, az Egyesült Arab Emírségek repülőteret kezdett építeni a kis szigeten, amely a Bab al Mandab szoros közepén fekszik. A műholdas képek azonban azt mutatták, hogy nagyjából hat hónappal később leállították az építkezést. A kivonulás indoklása nem világos, bár a szakértők úgy vélik, hogy ez összefüggésben lehet a szárazföldi katonai prioritások elmozdításával és / vagy több húszi rakétatámadással, amelyek károkat okoztak a koalíció haditengerészetének a Bab al Mandabban.
Hadihoz hű csapatok a Perim szigeten 2015 október elején az Emirátusok zászlajával
A tervezett reptér Perim szigetén
Socotra-sziget
Több év elteltével a távoli szigeten megalapozva - beleértve Hawlaf kikötőjének felújítását, szociális szolgáltatások nyújtását, közvetlen járatok létesítését Abu Dhabiba, katonák kiképzését és az Emirátusok lobogójának lengetését - az Egyesült Arab Emírségek erői 2018 áprilisában megmutatták az izmaikat. Az emirátusok katonákat, harckocsikat és páncélozott járműveket küldött a szigetre, amelyek fokozatosan ellenőrzésük alá vonták Socotra légi és tengeri kikötőinek irányítását, elbocsátva a helyi közigazgatást. A váratlan lépés feldühítette a helyieket és a jemeni kormányt, hivatalos panaszokat váltott ki és aggodalmakat ébresztett az Egyesült Arab Emírségek megszállása kapcsán. Az Egyesült Arab Emírségek erői kivonultak, és állítólag szaúdi csapatok váltották fel őket, de továbbra is aggodalmak vannak. Jogosak is voltak az aggodalmak, az emírségek által támogatott déli szeparatista milíciák 2020 nyarán az egész szigetet ellenőrzésük alá vonták. Törökország felhívta a figyelmet a népszerűtlen lépésre azáltal, hogy nyilvánosan ellenezte az Egyesült Arab Emírségek ellenőrzésének érvényesülését. Tekintettel stratégiai elhelyezkedésére és infrastruktúrájára, például egy majdnem két mérföld hosszú repülőtéri kifutópálya, a jemeni hatóságoknak a szigetről történő kirekesztése és az a tény, hogy húszik soha nem volt jelen a szigeten, egyesek az Egyesült Arab Emírségek Socotra elfoglalását látják az Aden-öböl teljes katonai és kereskedelmi ellenőrzésének monopolizálására irányuló stratégia legszembetűnőbb példájának.
BMP-3 kirakodása Socotra szigetén(2018. május eleje)
Emirátusok páncélozott járművek érkezése Socotra szigetére(2018.05.05)
Aden
2015 júliusában egy nagyszabású kétéltű támadással az Egyesült Arab Emírségek és a szövetséges erők elfoglalták Adent, Jemen második legnagyobb városát és annak ideiglenes fővárosát. A hadjárat során bevetett eszközöket az Egyesült Arab Emírségek újonnan megszerzett támaszpontjáról, az eritreai Assab-ból indították. A világ egyik legforgalmasabb Aden kikötője mindössze 100 mérföldre található a Bab al Mandab-tól a Vörös-tenger torkolatától; egykor a Brit Birodalom kereskedelmi és katonai érdekeinek középpontja volt a régióban. Ma a sokoldalú teherkikötő forgalma, beleértve a konténereket és a finomítói terminálokat, csak a második a jemeni Hodeidah kikötő után, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia pedig ígéretet tett a fejlesztések finanszírozására. Az Egyesült Arab Emírségek DP Worldje 2008-ban először biztosított hosszú távú engedményt az Aden kikötő fejlesztése és működtetése érdekében, de a jemeni kormánnyal kötött szerződéses viták az ügylet 2012-es felmondásához vezettek. Az Emirátusok érdeklődése azonban továbbra is fennáll, mivel a kikötő vezetői állítólag újra áttekintették azóta többszörös potenciális partnerség keretei között.
BMP-3 gyalogsági harcjárművek az Adeni Nemzetközi Repülőtérnél
Mukalla
Miután az AQAP 2015-ben Jemen kibontakozó polgárháborúja alatt megszerezte az irányítást Mukalla kikötőváros felett, míg az Egyesült Arab Emírségek által támogatott jemeni szárazföldi erők 2016 áprilisában elűzték az AQAP erőket. Mukalla az alapszolgáltatások helyreállítását hangsúlyozta, és a helyi gazdaság fellendítésére összpontosított. Ez magában foglalta a Mukalla szerény méretű kikötőjének - a jemeni Hadhramaut kormányzóság fő tengeri kikötőjének - növelését.
Jemeni katonák járőröznek Mukalla partjai mentén
Shihir
Az AQAP által ellenőrzött és ugyanabban a 2016. áprilisi hadjáratban elfoglalt Shihrben egy olajexport-terminál található, amelyet a hírek szerint 2015 tavaszán zártak be. A kikötői terminált újra üzembe helyezték, amikor az olaj- és gázexport 2016 augusztusában újraindult, és immáron Egyesült Arab Emírségek erői ellenőrizték.
Hadi-párti Jemeni Nemzeti Hadsereg harckocsijai Mukalla közelében
Mokha
Az al-Mokha kis kikötőváros közvetlenül a Bab al Mandab partszakaszon található, amely az Arab-félsziget és Afrika közötti legszűkebb pont, valamint a Vörös-tenger kapuja. A húszi erők 2015 elejétől 2017 februárjáig tartották ellenőrzésük alatt, majd az Egyesült Arab Emírségek szárazföldi és légiereje által támogatott jemeni erők 2017. január 26-án elfoglalták a várost. Most az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti eszközei által erősen megerősített Mokha egy előretolt tengeri bázisként működik, ahonnan az Egyesült Arab Emírségek hadihajói járőröznek a hajózási sávon, elvágva a húszik szállítási útvonalát, amely az ország fő kikötővárosának számító Hudaydah-ba vezet, Mokhától mintegy 110 mérföldnyire északra.
Az Emirátusok által támogatott déli csapatok Mokha kikötőjében(2017. február)
Hudaydah
A jemeni, a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek erőinek Hudaydah ellenőrzéséért folytatott hadjárata a háború egyik fő stratégiai harctere. A koalíciós erők 2018 júniusában tettek kísérletet először a város elfoglalására. Az arab koalíció erői 2018 szeptemberében indították a második offenzívát a húszi erők ellen Hodeidah kikötővárosánál. A harmadik támadásra 2018 novemberében került sor. Hudaydah kikötője az ország legforgalmasabb és elsődleges kereskedelmi behozatali forrása, emellett humanitárius segítségnyújtás fő csatornája Jemenbe. De Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szerint az AnsarAllah fegyverellátása is Hudaydahon keresztül érkezik az országba, és ezért a polgárháború alatt többször is lezárták a hudaydahi kikötőt. 2018 novemberében, amikor mintegy 14 millió jemeni állampolgár éhínséggel küzdött, Martin Griffiths, az Egyesült Államok követe felszólította az ENSZ-t, hogy vállalja a kikötői műveletek felügyeleti szerepét; Hudaydah irányítása a 2018 decemberében kezdődött béketárgyalások egyik fontos pontjává vált. Röviddel ezután tűzszüneti megállapodást írtak alá, bár a kikötő ellenőrzése továbbra is vitatott, ennek következtében 2019-ben is több alkalommal törtek ki a harcok a város birtoklásáért.
Az emírségek különleges erőinek katonái Hudaydah közelében
Egyesült Arab Emirátusok bázisai
A középhatalmi státusra törekvő Egyesült Arab Emírségek rendkívül aktív diplomáciai, gazdasági és katonai tevékenységet folytat a Vörös-tenger és az Adeni-öböl térségében. A kereskedelmi potenciál, a regionális biztonsági érdekek és a tengeri kereskedelem jövőjének alakításának vágya vezérli az Egyesült Arab Emírségek vezetését. Az elmúlt években a Vörös-tenger iránti elkötelezettségét két esemény alakította tovább: egyrészt a jemeni háborúba való 2015-ös beavatkozás, amely konfliktusnak továbbra is meghatározó szereplője; másodszor pedig a Katarral (és tágabb értelemben Törökországgal) folytatott versengés, amely 2017-ben kezdődött.
...
Lehet én nem látok jól dolgokat, de bennem számos kérdés felmerült a Szaúd-Arábia és Egyesült Arab Emírségek Ádeni-öböl környéki (Afrika oldali) tevékenysége kapcsán. Alább összefoglalom a térség országainak (+USA) vélelmezhető érdekeit egy-két mondatban a történelem illetve az utóbbi idők eseményei alapján. Aztán néhány kérdéssel folytatnám, mert azért nem 100% tiszta kinek mi a motivációja.
Szomália (Mogadishu): Egy rendkívül szabdalt, alapvetően törzsi viszonyokat tükröző ország. Gyakorlatilag 100% iszlám és nyomokban a szélsőségek is előfordulnak. Itt próbálja meg az USA által is elismert egységkormány valamilyen szinten "rendet" (nem finomkodnak sokat) tartani illetve egyben az országot.
Szomáliföld (+Puntföld): Jelenleg Szomália része. Szeretnének függetlenné válni és ebben különösen Szomáliföld esetében Etiópia segítségére számíthat.
Etiópia: A térség "erős fiúja". Barokkos túlzással nagyságrenddel nagyobb a lakossága és hadereje bárkinél a környéken (OK, ez már kicsit "nagyobb" barokkos túlzás, de ...). Alapvetően keresztény. Ilyenformán is érdeke, hogy a környék "nagyon szakállasai" (szélsőségesek) ne nagyon kapjanak erőre illetve a színtisztán iszlám országok (pl. Szomália) lehetőleg minél kevésbé legyen jelentősebb. Szomáliföld kiválása elemi érdeke (akár hosszabb távon betagozódása is akár, ha menne), mert ez lenne számára a kiút a tenger felé illetve ilyenformán tudná befolyását is növelni a térségben. Nekik is vannak kikötőik Szomáliföldön és alapvetően bensőséges baráti a viszonyuk. Ebből következően előszeretettel keverik a "barna matériát" Szomáliában ... Eritrea -ával ősellenségek ...
Eritrea: Ők a "legkisebb versenyző" (pármilliós ország csak). Ugyanakkor Etiópiával szemben mindig meg tudta védeni magát. Félig iszlám - félig keresztény és nincsenek szélsőségesek alapvetően. Mégsem tudnak megbékélni Etiópiával ... Ebből következően Nekik elemi érdekül Szomália egyben maradása a teljes területi szuverenitással. Ellenkező esetben Etiópia direktben kinn van a tengerparton és az "égig tudnak nőni". Plussz Szomáliföldel együtt (nem feltétlenül egyesülve - csak "barátságban") már kb. esélyük sem lenne semmire. Plussz ugye a tízmilliós színtisztán iszlám Szomália a darabjaira hullana, akik Etiópiát valamilyen szinten még kordában tudnák tartani. Ugyanezen okokból Ők is erőteljesen keverik a "barna matériát" Szomáliában - az egységkormányt támogatva, de méginkább a Etiópia ellenében.
Szudán: Leegyszerűsítve Ők "Kelet-Afrika Iránja" ...
Egy teljes mértékben elszigetelt "hadúr", aki próbál kitörni a diplomáciai elszigeteltségből azzal, hogy az alapvetően USA-barát Szaúd-Arábiához dörgölőzik és az általa Jemen ellen vezetett koalíciójába az "élőhúst a darálóba" (zsoldosok) Ők adják leginkább ezzel némi valutához is jutva. Itt nem lepődik meg az ember a Szaúdi kikötőkön - még akkor sem, ha tény, hogy nem pont Jemennel vannak szemben (viszont Szaúd-Arábiával igen).USA: 1993 -at (Szomália) hagyjuk - azóta nagyot fordult a világ. Nekik van bázisuk Dzsibutiban - egyébként a gyarmati idők után megüresedett Francia Idegenlégió volt bázisának területén. A 2000 -es évek közepétől Szomáliában újra aktivizálódtak - az ország egységét támogatják. Nekik érdekük a lehetőleg "nyugi" és hogy senki ne tudjon "nagyra nőni" a környéken (ez stratégiai terület). Nekik úgy gondolná az ember, hogy egyáltalán nem érdekük, hogy Szaúd-Arábia és/vagy az Egyesült Arab Emírségek ezen az oldalon tért nyerjenek, mert ezáltal a part mindkét oldalát "uralhatnák" (!!). Már Socotra elfoglalásánál sem értettem, hogy miért "aludták át" az egészet meg a Szomáliföldön a Szaúdi érdekeltségű kikötők megjelenését. Ugye, ha a folyamat végbemegy teljesen borul az egyensúly - Szomália szétesik, a két olajállam uralja az öböl mindkét oldalát illetve, ha Etiópia is okosan helyezkedik, akkor gyakorlatilag Ők is igen jelentőssé válnának a környéken ... Nem mellesleg, ha ott e miatt "felbolydulna a méhkas" valamint teret nyernének a szélsőségesek (ezek inkább Szomália "maradék" területén) és itt is Szíria/Jemen-szerű káosz alakulna ki, akkor mehetnének újra vissza Mogadishuba leforgatni a "Sólyom végveszélyben - második részét" (legalábbis, ha akarnának még valamit a régióban) ...
Namost azt gondolná az ember, hogy kicsit is hosszabb távon senkinek nem érdeke az, hogy Szaúd-Arábia és/vagy az Egyesült Arab Emírségek teret nyerjenek az Afrikai oldalon:
- Szomália: leválasztanák Szomáliföldet (+ esetleg Puntföldet). Maradék területen anarchia. Minden befolyásukat elvesztenék mindenhol.
- Szomáliföld (+Puntföld): Az odáig OK, hogy le tudnának szakadni Szomáliáról, de cserébe Mogadishu helyébe kapnának a nyakukba Szaúd-Arábiát és/vagy az Egyesült Arab Emírségeket ... Ahol a térségben Ők megjelentek eddig (Jemen) ott meg kb. "kő-kövön nem maradt" ...
- Eritrea: Amennyiben Szomália eltűnne a képből annak szétesésével - úgy kb. az egyetlen "értelmezhető méretű" Etiópia-ellenlábas is eltűnne. Etiópia Szomáliföld -el együtt már nem az a kategória akinek ellent tudnának állni. Ráadásul az új versenyzőkkel (Szaúd-Arábia és/vagy az Egyesült Arab Emírségek) egyetemben ...
- Etiópia: elsőre úgy tűnik jó szövetségesek lehetnének az új versenyzőkkel - ugyanakkor Szomálifölddel kapcsolatos esetleges ambiciózusabb terveikről lemondhatnának kb. Amennyiben meg úgy gondolnák, hogy komolyabban bajszot akasztanának, akkor meg lehet el lenne árasztva Eritrea és Szudán hamarosan hadianyaggal és lóvéval bőséggel ...
- USA: Az USA -nál fentebb az utolsó mondat. Plussz az, hogy az Ádeni-öböl felett és Socotra -n teljes kontrol van az gyakorlatilag a teljes Vörös-tengeri kereskedelmi- és olajszállítások feletti kontroll megszerzését is jelentené Szaúd-Arábiának.
Kérdés elsősorban az USA -val kapcsolatban. Ezt miért hagyják?
A többiek? Azt a részét értem, hogy rövid távon esetleg itt-ott pénzt jelenthetnek Nekik pl. a szaúdi befektetések (pl. kikötők, katonai bázisok stb.), de ezért, ha ilyen szinten borulna az egyensúly, akkor többen is megégethetik magukat keményen ...
Avagy mit látok rosszul? Hol rontom el a matekot?
Azért hagyják, mert Szaúd-Arábia és az Emirátusok az USA térségbeli proxyjai. Gyakorlatilag elvégzik a piszkos munkát az USA helyett, ezt láthattuk Szíriában, az iszlamista csoportok fő szervezői és támogatói a GCC államok(főként SZA, EAE és Katar, valamint kisebb mértékben Kuvait voltak). Hasonló történik Jemenben is, a húszik ötös síiták, ez egyből megrémisztette az USA-t, akik egyből Irán térnyerésétől kezdtek rettegni. Ez összetalálkozott a szaúdiak félelmével, hogy elveszítik a Jemen felett 1970 óta gyakorolt befolyásukat és a tetejében a fő térségbeli rivális Irán terjesztheti ki a befolyását az országra. Pedig ez a helyzet teljes félremagyarázása, éppen az idegen intervenció lökte a húszikat Irán szövetségi körébe.
A bázisok kiépítése inkább az Emirátusok projektje, a szaúdiaknak csak Dzsibutiban van támaszpontjuk(innen 2015-ben kiebrudalták őket, de 2017 után visszatértek). Azt azonban látni kell, hogy az Emirátusok lehetőségei behatároltak. A jemeni beavatkozásban egyidejüleg 3.5ezer-4 ezer katonát vetettek be+mindenféle kiszolgálószemélyzet az emírségek területén, és ez egyből lekötötte a haderejük egyötödét. A hajózási útvonal biztosítása kulcs fontosságú érdek mind EAE, mind az USA számára.
Az egyes országok érdekeit elég jól összeszedted, néhány dologgal egészíteném ki:
Szomáliföld: 1991 óta nem része Szomáliának, de facto független állam. Szomália többi részéhez képest meglehetősen stabil, kiépült parlamenti demokrácia, saját valuta, saját hadsereg. Fő erőfeszítéseik államuk nemzetközi elismertetésére irányul. Szoros kapcsolatban állnak Etiópiával, de az Öböl-államokkal is. Nem nagyon hiszem, hogy integrálható lesz Szomáliába.
Szomália: Most se nagyon terjed ki a befolyásuk az ország nagy részére. Puntföld autonóm része az országnak, de gyakorlatilag szuverén államalakulat, pontosabban törzsi állam. És ők még csak a legjelentősebb, van még vagy 2-3 kisebb törzsi állam az ország területén.
Eritrea: A függetlenségi háború idején is az arab államok voltak a fő támogatói. Egy koldusszegény katonaállam. Az Assabi támaszpontért fizetett bérleti díj+ infrastruktúrális beruházások valószínűleg az ország legkomolyabb bevételi forrását jelentik. Én azt is figyelembe venném a stratégiai szempontot is, hogy Assab meglehetősen nehezen tartható, ha az etiópokkal ismét elfajulna a helyzet, viszont ha Emirátusok bázisa van ott, nehezebben elfoglalhatónak tűnik.
Etiópia: Valóban ők a térség "keménylegénye". Ugyanakkor a belső helyzete nekem nem tűnik túl stabilnak, szerintem szét fogja feszíteni a muszlim-keresztény és az amhara-oromo ellentét.
Szudán: Akik pénzért bármit meg tesznek, meg az ellenkezőjét is, s néha akár egyszerre. 1989-2015 között Irán térségbeli szövetségesei voltak. Aztán oldalt váltottak. Jemenbe küldött minden 1000 fegyveres után 1 milliárd USD-t kapott az ország vezetése. Az RSF vezetője bensőséges viszonyt ápol a emirárusok sejkjeivel, nem véletlenül a szudáni milicisták megjelentek Líbiában is, az EAE által támogatott Haftar tábornok oldalán. De emellett kikötőt biztosítanak a török-katari szövetségnek is Vörös-tenger partvidékén, ismét jó pénzért.
Itt behoznék egy új szempontot, amit nem említettél. Az iszlám alapokon álló államok két nagyobb tömböt alkotnak.
1. Fundamentalisták: SzA, EAE, támogatóik: Bahrein, Jordánia, és én ide venném Egyiptomot is, amely SzA és az EAE szövetségese.
2. Iszlamisták: Muszlim testvériséghez valamilyen formában kapcsolódó államok: Törökország és Katar, valamint a Tripoli kormányzat Líbiában
Az elmúlt évtizedben, de főként 2017 óta ez a két tömb verseng a szunnita világ feletti uralomért, vetélkedésük meghatározza a szélesebb értelemben vett térség történéseit.
Iránt és a körülötte kristályosodó szövetségi rendszert most itt azért nem említem mert ők a síita többségű, vagy vezetésű országokban rúghatnak ténylegesen labdába.
Csak annyit tennék hozzá, hogy ne feledkezzünk meg Szomália uránércéről sem.
A "Rapid Support Force" rövid története
A jemeni háborúban részt vevő szudáni csapatok kis része tartozott a reguláris hadsereghez, döntő többségük a Gyors Támogató Erő, állami támogatású milícia tagja volt. Az RSF-et hivatalosan Omar al-Bashir akkori elnök rendeletével hozták létre 2013-ban. De az ötezer milicista magja már jóval azelőtt aktív volt. 2015-ben a csoport "reguláris fegyveres erő" státuszt kapott, és két évvel később a szudáni hadsereg alá került, közvetlenül az elnök alá rendelve. A RSF al-Bashir "pretoriánus gárdája" lett, amelynek feladata az elnök megvédése a hadsereg esetleges puccskísérleteitől. Így az RSF Szudán biztonsági apparátusának "harmadik hatalmi pólusává", a hadsereg és a hírszerző szervek riválisává vált. A Tahrir Közel-Kelet-politikai Intézet becslése szerint Hemedti parancsnoksága alatt 30 000 katona van az RSF-ben.
Történetük 2003-ban kezdődik, amikor Bashir kormánya arab pásztorokat mozgósított Darfurban a fekete-afrikai felkelők elleni harcra. A Dzsandzsawíd(“Démonlovas”) milícia magját a tevepásztor nomádok alkották, az észak-dárfúri Rizeigat etnikai csoport mahamid és mahariya ágaiból, valamint Csád szomszédos területeiről. A 2003–2005 közötti dárfúri háború és mészárlások során Dzsandzsawíd leghírhedtebb vezetője Musa Hilal, a mahamid főnöke volt. Amint ezek a harcosok bebizonyították véres hatékonyságukat, Bashir elnök félkatonai haderővé formálta őket, ezek az úgynevezett Határ Hírszerző Egységek.
Dzsandzsavíd milícia Dárfurban(2004)
"Démonlovasok"
Az egyik déli Dárfúrban tevékenykedő dandárban egy különösen dinamikus fiatal harcos szolgált, Mohamed Dagolo, akit csecsemőarcú kinézete miatt "Hemedti" néven ismertek. Az iskolából lemorzsolódott Dagolo tagja a Rizeigat törzs Mahariya klánjának. Hemedti karrierjének döntő pillanata 2007-ben következett be, amikor csapatai elégedetlenné váltak a kormány fizetésképtelensége miatt. Úgy érezték, hogy kizsákmányolták őket - elküldték őket a frontvonalra, felelőssé tették az atrocitásokért, majd magukra hagyták őket. Hemedti és harcosai ígéretet tettek arra, hogy "az ítélet napjáig" harcolnak Kartúm ellen, és megpróbáltak megállapodást kötni a dárfúri lázadókkal. Bár Hemedti parancsnokai valamennyien a saját Mahariya nemzetségéből származnak, készen állt minden etnikai csoportba bevonására a milícájába. Hemedti visszament Khartúmba, amikor édes üzletet ajánlottak fel neki: csapatai kifizették, tisztjei és ő is katonai rangot kapott (dandártábornok lett - a hadsereg tisztjeinek bánatára, akik a katonai iskolákba jártak és végig járták a ranglétrát), és egy jelentősebb összegű fizetést. Csapatait a Nemzeti Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (NISS) parancsnoksága alá helyezték, abban az időben proxy háborút szerveztek Csáddal. Hemedti néhány harcosa, akik a csádi ellenzék zászlaja alatt szolgáltak, 2008-ban csádi fővárosban, N'Djamenában harcolt. Eközben Hemedti egykori mesterével, Hilallal küzdött - viszályuk 10 éven át folyt Darfúrban. Hilal egy sorozatgyilkos volt, és Bashir tábornokai megbízhatóbbnak találták Hemedtit.
"Hemedti"
2013-ban új félkatonai szervezet, a Gyors Támogató Erő(Rapid Support Force-RSF), alakult Hemedti parancsnoksága alatt. A hadsereg vezérkari főnökének ez nem tetszett - azt akarta, hogy a pénzt a rendes erők megerősítésére fordítsák -, azonban Bashir elnök aggódott, hogy túl sok hatalmat ad a NISS kezébe, amelynek éppen felmentette igazgatóját, mert állítólag összeesküvést szőtt ellene. Tehát az RSF-et magának Bashirnak rendelték alá - az elnök Hemedtinek új becenevet adott "Himayti", vagyis "az én védelmzőm" –nek nevezte. Kiképző táborokat hoztak létre a főváros, Kartúm közelében. Több száz Land Cruiser kisteherautót importáltak, és gépfegyverekkel látták el. Az RSF csapatai a lázadók ellen harcoltak Dél-Kordofanban – ahol fegyelmezetlennek és nem túl sikeresenek bizonyultak-, valamint a dárfúri lázadókkal, ahol sokkal jobban teljesítettek.
RSF Szudánban
Az RSF felemelkedése magában foglalta Bashir parancsainak belföldi elvégzését, de a jemeni háborúban a szaúdi vezetésű koalíció részeként átalakította az RSF arculatát, egy lovakon és tevéken ülő, falvakban razziázó milíciából egy jelentős regionális szereplő vált. Jemen azonban nem első alkalom, hogy a Dzsandzsawíd olyan szerepet játszott, amelynek következményei meghaladták Darfúr határait. A Dzsandzsawíd vezetőinek a gazdagságig és a hatalomig vezető útja fegyverek és harcosok mozgatását is magában foglalja Líbiával és Szudán többi szomszédaival közös határokon, és aranybányászati monopólium termékeinek exportálásával az Egyesült Arab Emírségekbe megteremtette a szervezet önálló anyagi alapjait. Az újonnan felfedezett darfúri aranybányák jelentős bevételt biztosítottak. A Jebel Amer bányái 2010 óta vonza az aranybányászokat a környékről, sőt Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határain túlról is, de az aranybányászat és kereskedelem gyorsan a Dzsandzsawíd kezébe került. Hilal erői monopóliumot építettek, pénzt keresve azzal, hogy vámokat róttak a kutatókra és a bányászatra, és maguk exportálták az aranyat. Az ENSZ becslése szerint 2010 és 2014 között 4,6 milliárd dollár értékű aranyat exportáltak Szudánból illegálisan az Egyesült Arab Emírségekbe. 2017-ben Hemedti vált a felelős ezekért a bányákért, aki egy kormány által támogatott dárfúri leszerelési kampány alatt vette át azokat. Az akció során az RSF legyőzte Hilal erőit és bebörtönözte a rivális Dzsandzsawíd vezetőt.
2015-ben a szudáni kormány megállapodot arról, hogy a reguláris erők egy zászlóalját vezényli szaúdi vezetésű koalíciós erők támogatására Jemenbe - parancsnoka Abdel Fattah al-Burhan tábornok volt, aki jelenleg a kormányzó Átmeneti Katonai Tanács elnöke. Néhány hónappal később az Egyesült Arab Emírségek kötött egy megállapodást a Hemedtivel, sokkal nagyobb számú RSF-harcos harcba küldéséről Dél-Jemenben és a Tihama-síkság mentén - ide tartozik Hudaydah kikötőváros, a 2018-as heves harcok színtere. Hemedti emellett egységeket biztosított a jemeni szaúd-arábiai határ őrzésére is. Ekkorra az RSF ereje tízszeresére nőtt. Parancsnoki felépítése nem változott: mindegyik darfúri arab, tábornokai mindnyájan viselik a Dagolo nevet. 70 000 emberrel és több mint 10 000 fegyveres pick-up teherautóval az RSF Szudán tényleges gyalogsága lett, egyetlen erő amely képes ellenőrizni a főváros, Kartúm és más városok utcáit.
RSF járőr a jemeni Mokha térségében(2017. ápr)
Az arab koalícióhoz való csatlakozás Bashir geopolitikai érdekeit szolgálta, különösen az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) válságának kirobbanása után 2017 májusában / júniusában. Miután a szaúdi / emirátusok által vezetett tömb megszakította Katarral a kapcsolatát, Bashir nehéz helyzetben volt, fenntartani szoros partnerséget Dohával, miközben jó viszonyban marad a szaúdiakkal és az emirátusokkal is. Bashir ennek ellenére megtehette, hogy nem volt hajlandó támogatni Katar blokádját, miközben megszakította a kapcsolatokat Iránnal, és tovább támogatta a szaúdi és emirátusok által vezetett jemeni koalíciót.
Bashir határozata, hogy Szudánt benn tartja az arab koalícióban, egy tényező volt, amely hozzájárult három évtizedes áprilisi uralmának végéhez. A korrupcióból, a szegénységből és a munkanélküliségből fakadó düh mellett a 2018/2019-es Bashir-ellenes tüntetéseken téma volt Szudán részvételének széleskörű ellenzése a jemeni konfliktusban. Az ország folyamatos részvétele ebben a háborúban a törékeny átmenet során továbbra is vitaforrás marad.
A Dzsandzsawíd volt tagjai, akik jelenleg a Rapid Support Forces (RFS) tagjai, június 3-án hajtották végre a tüntetők elleni halálos erőszakot Khartúmban. A fellépés állítólag az Átmeneti Katonai Tanács (TMC) magas rangú tisztviselőinek és Rijádban tartózkodó társaik találkozóinak következménye volt. Szudán katonai uralkodói zöld utat kapnak az ilyen erőszakos cselekedetek végrehajtására. Az RFS így Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek egyfajta proxy erőjeként jelent meg, amely Szudán fővárosában és Jemenben működik.
RSF Nimr Ajban 440A páncélozott járműve Kartúm utcáin
(folyt. köv.)
A jemeni háborúban részt vevő szudáni csapatok kis része tartozott a reguláris hadsereghez, döntő többségük a Gyors Támogató Erő, állami támogatású milícia tagja volt. Az RSF-et hivatalosan Omar al-Bashir akkori elnök rendeletével hozták létre 2013-ban. De az ötezer milicista magja már jóval azelőtt aktív volt. 2015-ben a csoport "reguláris fegyveres erő" státuszt kapott, és két évvel később a szudáni hadsereg alá került, közvetlenül az elnök alá rendelve. A RSF al-Bashir "pretoriánus gárdája" lett, amelynek feladata az elnök megvédése a hadsereg esetleges puccskísérleteitől. Így az RSF Szudán biztonsági apparátusának "harmadik hatalmi pólusává", a hadsereg és a hírszerző szervek riválisává vált. A Tahrir Közel-Kelet-politikai Intézet becslése szerint Hemedti parancsnoksága alatt 30 000 katona van az RSF-ben.
Történetük 2003-ban kezdődik, amikor Bashir kormánya arab pásztorokat mozgósított Darfurban a fekete-afrikai felkelők elleni harcra. A Dzsandzsawíd(“Démonlovas”) milícia magját a tevepásztor nomádok alkották, az észak-dárfúri Rizeigat etnikai csoport mahamid és mahariya ágaiból, valamint Csád szomszédos területeiről. A 2003–2005 közötti dárfúri háború és mészárlások során Dzsandzsawíd leghírhedtebb vezetője Musa Hilal, a mahamid főnöke volt. Amint ezek a harcosok bebizonyították véres hatékonyságukat, Bashir elnök félkatonai haderővé formálta őket, ezek az úgynevezett Határ Hírszerző Egységek.
Dzsandzsavíd milícia Dárfurban(2004)
"Démonlovasok"
Az egyik déli Dárfúrban tevékenykedő dandárban egy különösen dinamikus fiatal harcos szolgált, Mohamed Dagolo, akit csecsemőarcú kinézete miatt "Hemedti" néven ismertek. Az iskolából lemorzsolódott Dagolo tagja a Rizeigat törzs Mahariya klánjának. Hemedti karrierjének döntő pillanata 2007-ben következett be, amikor csapatai elégedetlenné váltak a kormány fizetésképtelensége miatt. Úgy érezték, hogy kizsákmányolták őket - elküldték őket a frontvonalra, felelőssé tették az atrocitásokért, majd magukra hagyták őket. Hemedti és harcosai ígéretet tettek arra, hogy "az ítélet napjáig" harcolnak Kartúm ellen, és megpróbáltak megállapodást kötni a dárfúri lázadókkal. Bár Hemedti parancsnokai valamennyien a saját Mahariya nemzetségéből származnak, készen állt minden etnikai csoportba bevonására a milícájába. Hemedti visszament Khartúmba, amikor édes üzletet ajánlottak fel neki: csapatai kifizették, tisztjei és ő is katonai rangot kapott (dandártábornok lett - a hadsereg tisztjeinek bánatára, akik a katonai iskolákba jártak és végig járták a ranglétrát), és egy jelentősebb összegű fizetést. Csapatait a Nemzeti Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (NISS) parancsnoksága alá helyezték, abban az időben proxy háborút szerveztek Csáddal. Hemedti néhány harcosa, akik a csádi ellenzék zászlaja alatt szolgáltak, 2008-ban csádi fővárosban, N'Djamenában harcolt. Eközben Hemedti egykori mesterével, Hilallal küzdött - viszályuk 10 éven át folyt Darfúrban. Hilal egy sorozatgyilkos volt, és Bashir tábornokai megbízhatóbbnak találták Hemedtit.
"Hemedti"
2013-ban új félkatonai szervezet, a Gyors Támogató Erő(Rapid Support Force-RSF), alakult Hemedti parancsnoksága alatt. A hadsereg vezérkari főnökének ez nem tetszett - azt akarta, hogy a pénzt a rendes erők megerősítésére fordítsák -, azonban Bashir elnök aggódott, hogy túl sok hatalmat ad a NISS kezébe, amelynek éppen felmentette igazgatóját, mert állítólag összeesküvést szőtt ellene. Tehát az RSF-et magának Bashirnak rendelték alá - az elnök Hemedtinek új becenevet adott "Himayti", vagyis "az én védelmzőm" –nek nevezte. Kiképző táborokat hoztak létre a főváros, Kartúm közelében. Több száz Land Cruiser kisteherautót importáltak, és gépfegyverekkel látták el. Az RSF csapatai a lázadók ellen harcoltak Dél-Kordofanban – ahol fegyelmezetlennek és nem túl sikeresenek bizonyultak-, valamint a dárfúri lázadókkal, ahol sokkal jobban teljesítettek.
RSF Szudánban
Az RSF felemelkedése magában foglalta Bashir parancsainak belföldi elvégzését, de a jemeni háborúban a szaúdi vezetésű koalíció részeként átalakította az RSF arculatát, egy lovakon és tevéken ülő, falvakban razziázó milíciából egy jelentős regionális szereplő vált. Jemen azonban nem első alkalom, hogy a Dzsandzsawíd olyan szerepet játszott, amelynek következményei meghaladták Darfúr határait. A Dzsandzsawíd vezetőinek a gazdagságig és a hatalomig vezető útja fegyverek és harcosok mozgatását is magában foglalja Líbiával és Szudán többi szomszédaival közös határokon, és aranybányászati monopólium termékeinek exportálásával az Egyesült Arab Emírségekbe megteremtette a szervezet önálló anyagi alapjait. Az újonnan felfedezett darfúri aranybányák jelentős bevételt biztosítottak. A Jebel Amer bányái 2010 óta vonza az aranybányászokat a környékről, sőt Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határain túlról is, de az aranybányászat és kereskedelem gyorsan a Dzsandzsawíd kezébe került. Hilal erői monopóliumot építettek, pénzt keresve azzal, hogy vámokat róttak a kutatókra és a bányászatra, és maguk exportálták az aranyat. Az ENSZ becslése szerint 2010 és 2014 között 4,6 milliárd dollár értékű aranyat exportáltak Szudánból illegálisan az Egyesült Arab Emírségekbe. 2017-ben Hemedti vált a felelős ezekért a bányákért, aki egy kormány által támogatott dárfúri leszerelési kampány alatt vette át azokat. Az akció során az RSF legyőzte Hilal erőit és bebörtönözte a rivális Dzsandzsawíd vezetőt.
2015-ben a szudáni kormány megállapodot arról, hogy a reguláris erők egy zászlóalját vezényli szaúdi vezetésű koalíciós erők támogatására Jemenbe - parancsnoka Abdel Fattah al-Burhan tábornok volt, aki jelenleg a kormányzó Átmeneti Katonai Tanács elnöke. Néhány hónappal később az Egyesült Arab Emírségek kötött egy megállapodást a Hemedtivel, sokkal nagyobb számú RSF-harcos harcba küldéséről Dél-Jemenben és a Tihama-síkság mentén - ide tartozik Hudaydah kikötőváros, a 2018-as heves harcok színtere. Hemedti emellett egységeket biztosított a jemeni szaúd-arábiai határ őrzésére is. Ekkorra az RSF ereje tízszeresére nőtt. Parancsnoki felépítése nem változott: mindegyik darfúri arab, tábornokai mindnyájan viselik a Dagolo nevet. 70 000 emberrel és több mint 10 000 fegyveres pick-up teherautóval az RSF Szudán tényleges gyalogsága lett, egyetlen erő amely képes ellenőrizni a főváros, Kartúm és más városok utcáit.
RSF járőr a jemeni Mokha térségében(2017. ápr)
Az arab koalícióhoz való csatlakozás Bashir geopolitikai érdekeit szolgálta, különösen az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) válságának kirobbanása után 2017 májusában / júniusában. Miután a szaúdi / emirátusok által vezetett tömb megszakította Katarral a kapcsolatát, Bashir nehéz helyzetben volt, fenntartani szoros partnerséget Dohával, miközben jó viszonyban marad a szaúdiakkal és az emirátusokkal is. Bashir ennek ellenére megtehette, hogy nem volt hajlandó támogatni Katar blokádját, miközben megszakította a kapcsolatokat Iránnal, és tovább támogatta a szaúdi és emirátusok által vezetett jemeni koalíciót.
Bashir határozata, hogy Szudánt benn tartja az arab koalícióban, egy tényező volt, amely hozzájárult három évtizedes áprilisi uralmának végéhez. A korrupcióból, a szegénységből és a munkanélküliségből fakadó düh mellett a 2018/2019-es Bashir-ellenes tüntetéseken téma volt Szudán részvételének széleskörű ellenzése a jemeni konfliktusban. Az ország folyamatos részvétele ebben a háborúban a törékeny átmenet során továbbra is vitaforrás marad.
A Dzsandzsawíd volt tagjai, akik jelenleg a Rapid Support Forces (RFS) tagjai, június 3-án hajtották végre a tüntetők elleni halálos erőszakot Khartúmban. A fellépés állítólag az Átmeneti Katonai Tanács (TMC) magas rangú tisztviselőinek és Rijádban tartózkodó társaik találkozóinak következménye volt. Szudán katonai uralkodói zöld utat kapnak az ilyen erőszakos cselekedetek végrehajtására. Az RFS így Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek egyfajta proxy erőjeként jelent meg, amely Szudán fővárosában és Jemenben működik.
RSF Nimr Ajban 440A páncélozott járműve Kartúm utcáin
(folyt. köv.)
(folytatás)
A szudáni állampolgárok továbbra is követelik a polgári kormányzást, a demokráciát, az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az emberi jogok védelmét egy olyan junta előtt, amely megmutatta hajlandóságát fegyvertelen tüntetők meggyilkolására, megkínozására és megerőszakolására. Ezek a tüntetők látják országuk potenciálját, és csalódtak az évtizedekig tartó korrupció, a rossz gazdálkodás és a végtelen fegyveres konfliktusok miatt, amelyek visszatartották az ország fejlődését. Szudán számos értékes természeti erőforrással rendelkezik. Gazdag mezőgazdasága táplálhatná az arab világ nagy részét, miközben otthon kielégíti az alapvető szükségleteket. Mégis, a súlyos szudáni körülmények között, amelyeket az amerikai szankciók súlyosbítanak, szudániak tízezrei arra a következtetésre jutottak, hogy legjobb lehetőségük fegyvert fogni egy olyan borzalmas konfliktusban, ahol Szudánnak nincsenek jelentősebb nemzeti érdekei.
Az Arab-öbölben, a Jemenben háborút folytató államok megértik, hogy egy polgári vezetésű kartúmi kormány valószínűleg kivonul a Szaúd- és Emirátusok által vezetett koalícióból. Tehát Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek egyaránt nagy a tétje Szudán „ideiglenes” kormányában - amelyet a TMC vezetett - fenntartva a hatalmat. Bármely kartúmi kormány, amely szaúd- és emirátusbarát, támogatást fog kapni e két GCC-államtól, függetlenül attól, hogy milyen emberi jogi visszaéléseket követ el saját állampolgáraival szemben. Tekintettel arra, hogy a szudáni tényleges kormány vezetése megígérte, hogy folytatja a húszik elleni harcot, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek folytatják a TMC legitimitásának megerősítését.
Hasonlóképpen, Egyiptomban a szaúdi és az emirátusok vezetői Abdel Fattah el-Sisi rezsimjét támogatták az egyetlen alternatív megoldásként. Sok szudáni fél attól, hogy országuk ebben a tekintetben Egyiptomhoz hasonlóan alakul, főleg, hogy néhány GCC-állam aggódik az iszlamisták hatalomra jutása miatt Bashir utáni Szudánban. Ha a jemeni polgárháború folytatódik, a szaúdiák és az emirátusok valószínűleg pénzügyi eszközeiket használják fel Szudán katonai uralkodói felett annak biztosítására, hogy több szudáni zsoldos és gyermek katona folytassa a harcot a húszi lázadók ellen. Eközben az Öböl-menti államok által a TMC-nek nyújtott támogatás felbátorítja Szudán katonai hatóságait az aktivisták, a másként gondolkodók és az ellenzéki csoportok elleni fellépésükben
RSF 1000 harcosát küldték Líbiába Haftar tábornok erőinek támogatására
A szudáni állampolgárok továbbra is követelik a polgári kormányzást, a demokráciát, az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az emberi jogok védelmét egy olyan junta előtt, amely megmutatta hajlandóságát fegyvertelen tüntetők meggyilkolására, megkínozására és megerőszakolására. Ezek a tüntetők látják országuk potenciálját, és csalódtak az évtizedekig tartó korrupció, a rossz gazdálkodás és a végtelen fegyveres konfliktusok miatt, amelyek visszatartották az ország fejlődését. Szudán számos értékes természeti erőforrással rendelkezik. Gazdag mezőgazdasága táplálhatná az arab világ nagy részét, miközben otthon kielégíti az alapvető szükségleteket. Mégis, a súlyos szudáni körülmények között, amelyeket az amerikai szankciók súlyosbítanak, szudániak tízezrei arra a következtetésre jutottak, hogy legjobb lehetőségük fegyvert fogni egy olyan borzalmas konfliktusban, ahol Szudánnak nincsenek jelentősebb nemzeti érdekei.
Az Arab-öbölben, a Jemenben háborút folytató államok megértik, hogy egy polgári vezetésű kartúmi kormány valószínűleg kivonul a Szaúd- és Emirátusok által vezetett koalícióból. Tehát Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek egyaránt nagy a tétje Szudán „ideiglenes” kormányában - amelyet a TMC vezetett - fenntartva a hatalmat. Bármely kartúmi kormány, amely szaúd- és emirátusbarát, támogatást fog kapni e két GCC-államtól, függetlenül attól, hogy milyen emberi jogi visszaéléseket követ el saját állampolgáraival szemben. Tekintettel arra, hogy a szudáni tényleges kormány vezetése megígérte, hogy folytatja a húszik elleni harcot, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek folytatják a TMC legitimitásának megerősítését.
Hasonlóképpen, Egyiptomban a szaúdi és az emirátusok vezetői Abdel Fattah el-Sisi rezsimjét támogatták az egyetlen alternatív megoldásként. Sok szudáni fél attól, hogy országuk ebben a tekintetben Egyiptomhoz hasonlóan alakul, főleg, hogy néhány GCC-állam aggódik az iszlamisták hatalomra jutása miatt Bashir utáni Szudánban. Ha a jemeni polgárháború folytatódik, a szaúdiák és az emirátusok valószínűleg pénzügyi eszközeiket használják fel Szudán katonai uralkodói felett annak biztosítására, hogy több szudáni zsoldos és gyermek katona folytassa a harcot a húszi lázadók ellen. Eközben az Öböl-menti államok által a TMC-nek nyújtott támogatás felbátorítja Szudán katonai hatóságait az aktivisták, a másként gondolkodók és az ellenzéki csoportok elleni fellépésükben
RSF 1000 harcosát küldték Líbiába Haftar tábornok erőinek támogatására
Ezt elírtad hogy 1000 fegyveresért 1 milliárd dollár? Vagy tényleg ennyit fizetnek ezer kétes harcértékű feketéért? Mert akkor elgondolkoztató egy kiruccanás közép afrikába
Nem írtam el, nem hivatalos információ, de olvastam több forrásban is. Komoly élőerő hiányban szenvedtek a koalíciós erők. Főleg a háború elején.(Ugyebár a fegyveres erők kétharmada a húszik mellé állt 2014-15-ben) Az emírségek adta a legnagyobb kontingenst, maximálisan 4000 főt, amely fokozatosan csökkent. Az emírségek kezdetben hozott 400 eritreait meg 400 szomálit, majd 1 milliárd USD-ért hozattak latin-amerikai(főleg kolumbiai) zsoldosokat. De a hegyek között nem igazán bírtak a húszikkal. Így került képbe a szudáni milícia, miután már a reguláris hadseregük is a térségben volt. Egyes adatok szerint 2016-17-ben 40 ezer szudáni harcolt Jemenben. Mondjuk én az alacsonyabb becslést látom hitelesnek(8-14 ezer fő)Ezt elírtad hogy 1000 fegyveresért 1 milliárd dollár? Vagy tényleg ennyit fizetnek ezer kétes harcértékű feketéért? Mert akkor elgondolkoztató egy kiruccanás közép afrikába
A szudániak alapvetően arabok, akiken nyomot hagyott az évezredes rabszolgakereskedelem
Nem is harcoltak rosszul, 2019 elején elterjedt egy olyan hír, hogy a szaúdiak lecserélik az összes zsoldjukban álló jemenit szudániakra. Ugye pechjük van a jemeniekkel, mert igazából a síita törzsek harcosai ütőképesebbek, csak hát pont ellenük harcolnak. 
2 milliárd az 1 milliárdEzt elírtad hogy 1000 fegyveresért 1 milliárd dollár? Vagy tényleg ennyit fizetnek ezer kétes harcértékű feketéért? Mert akkor elgondolkoztató egy kiruccanás közép afrikába
"Most of all, Sudan’s participation has helped to ease the country’s financial woes. Qatar, which in June 2017 was removed from Operation Decisive Storm, deposited $ 1.2 billion in the Central Bank of Sudan, Saudi Arabia deposited a similar amount and the UAE contributed $0.5 billion.
Moreover, the coalition countries pay the Sudanese soldiers’ salaries, provoking accusations that the soldiers are little more than mercenaries. Although the amounts of these salaries have not been officially announced, according to some sources, Sudanese President Omar al-Bashir asked Saudi Crown Prince Mohammed bin Salman $2 billion for every 1,000 Sudanese soldiers fighting in Yemen"
https://fanack.com/sudan/history-past-to-present/sudanese-forces-in-yemen/
Ezt elírtad hogy 1000 fegyveresért 1 milliárd dollár? Vagy tényleg ennyit fizetnek ezer kétes harcértékű feketéért? Mert akkor elgondolkoztató egy kiruccanás közép afrikába
Nem írtam el, nem hivatalos információ, de olvastam több forrásban is. Komoly élőerő hiányban szenvedtek a koalíciós erők. Főleg a háború elején.(Ugyebár a fegyveres erők kétharmada a húszik mellé állt 2014-15-ben) Az emírségek adta a legnagyobb kontingenst, maximálisan 4000 főt, amely fokozatosan csökkent. Az emírségek kezdetben hozott 400 eritreait meg 400 szomálit, majd 1 milliárd USD-ért hozattak latin-amerikai(főleg kolumbiai) zsoldosokat. De a hegyek között nem igazán bírtak a húszikkal. Így került képbe a szudáni milícia, miután már a reguláris hadseregük is a térségben volt. Egyes adatok szerint 2016-17-ben 40 ezer szudáni harcolt Jemenben. Mondjuk én az alacsonyabb becslést látom hitelesnek(8-14 ezer fő)
A szudániak alapvetően arabok, akiken nyomot hagyott az évezredes rabszolgakereskedelem
2 milliárd az 1 milliárd
"Most of all, Sudan’s participation has helped to ease the country’s financial woes. Qatar, which in June 2017 was removed from Operation Decisive Storm, deposited $ 1.2 billion in the Central Bank of Sudan, Saudi Arabia deposited a similar amount and the UAE contributed $0.5 billion.
Moreover, the coalition countries pay the Sudanese soldiers’ salaries, provoking accusations that the soldiers are little more than mercenaries. Although the amounts of these salaries have not been officially announced, according to some sources, Sudanese President Omar al-Bashir asked Saudi Crown Prince Mohammed bin Salman $2 billion for every 1,000 Sudanese soldiers fighting in Yemen"
https://fanack.com/sudan/history-past-to-present/sudanese-forces-in-yemen/
Igen, ez nekem is szemet szúrt. Ugye ennyi pénzért (de max. 2 milliárdért - ld. lengyel példa) egy komplett USA nehézdandárt mindenestül is megkaphatnak (OK, plussz lőszerfogyasztás
) egy évre.Vajon melyiket érheti meg jobban? ...
Fegyverzet van dögivel, ha valami nincs akkor vesznek...EAE egy alkalommal vett 2,5 milliárd USD-ért valami 4500 MRAP-t, gyakorlatilag minden ötödik-hatodik katonájukra jut egy csak ebből a vásárlásból. Már eleve volt 800 Oshkoshuk+ a Nimrek. Nem sokat ér a nehéz fegyverzet, ha nincs aki harcoljon. Ez csak nekünk állandó forráshiánytól szenvedőknek komoly gondIgen, ez nekem is szemet szúrt. Ugye ennyi pénzért (de max. 2 milliárdért - ld. lengyel példa) egy komplett USA nehézdandárt mindenestül is megkaphatnak (OK, plussz lőszerfogyasztás
Vajon melyiket érheti meg jobban? ...