[BIZTPOL] Jemen
- Téma indítója tong djagbu
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Szanaa tartomány népe és törzsei több mint 500 millió jemeni rialt(kb. 2 millió USD) gyűjtöttek össze a front támogatására.
Szanaa tartomány népe és törzsei több mint 500 millió jemeni rialt(kb. 2 millió USD) gyűjtöttek össze a front támogatására.
Csak a Jokert ne engedjék ennek a közelébe, mert annak ez lenne a vége ...
Húszi rakéta- és drón egységek közös művelete a koalíciós erők ellen, nyugati partvidék 2018
Fogolycserében állapodott meg a jemeni kormány a húszi lázadókkal - jelentette vasárnapra virradóra az al-Hadasz televízió.
Forrás: https://kuruc.info/r/4/218527/
Forrás: https://kuruc.info/r/4/218527/
1962. szeptember 27-i Szallál-puccs
Ahmed bin Jahja imám egy 18 hónappal korábbi merényletkísérlet során szerzett sérülése következtében 1962.szeptember 19-én elhunyt; utódja Mohammed al-Badr lett, aki 19-én délben a Szanaai Rádióban elhangzott beszédében nyugalomra szólította fel a lakosságot és imámmá nyilvánította magát. Al-Badr trónra lépése ellentétes volt a zaidi hagyományokkal, ugyanis csak a 3 000 fős ulema választhatta volna meg uralkodóvá a Szanaai Szent Mecsetben. Ez a királyi család fiatal hercegeinek ellenszenvét váltotta ki, akik szervezkedésbe kezdtek, hogy az imamátus rendszerét sértetlenül hagyva letegyék al-Badr imámot tisztségéről. Sokkal szívesebben látták volna a trónon vallásos és hagyománytisztelő nagybátyját, aki korábban több alkalommal is vitatta unokaöccse jogát a trónra. Az új uralkodó ellen legalább négy számottevő összeesküvés volt folyamatban. A hadseregen belül két csoport is alakult a belpolitikai rendszer radikális megváltoztatásának céljával Ali Abdel Mogni hadnagy, valamint Abdalláh asz-Szallál ezredes, a szanaai katonai iskola parancsnoka vezetésével. Mindkét tömörülés élvezte Nasszer bizalmát és támogatását, akinek al-Badrhoz való viszonyára hatással volt az Ahmed imámhoz fűződő rossz kapcsolata és a félelem, hogy a fiú a meghirdetett reformok ellenére hamarosan visszatér az apja által követett politikai irányvonalhoz.
al-Badr imám (a jobb szélső lovas)
Az egyetlen személy, aki tudott ezekről a tervekről, az Egyesült Arab Köztársaság Jemenben akkreditált ügyvivője és az egyiptomi hírszerzés beosztottja, Abdel-Vahad volt, aki fel is fedte az imám előtt az ellene irányuló Mogni és Szallál-féle összeesküvést. Al-Badr azonban nem lépett fel a szervezkedők ellen. Nagy szerepe volt ebben magának Szallálnak is, akiben még a történtek után is vakon megbízott al-Badr. Nevének tisztázása után ugyanis utóbbi sikeresen hitette el uralkodójával, hogy nagyobb veszélyt jelent személyére a törzsek körében nagy népszerűségnek örvendő nagybátyja, Hasszan herceg, aki New Yorkból küldött üzenetében egyértelműen kinyilvánította, hogy laikus nézetei és erkölcstelen életvitele miatt alkalmatlannak tartja unokaöccsét az uralkodásra. Szeptember 25-én Vahad figyelmezette az egyiptomi követséggel folyamatos kapcsolatban álló Mognit, hogy az imám tudomására jutott az összeesküvés terve. Huszonnégy órán belül kezdetét vette az államcsíny. Az összeesküvő tisztek egy kis csoportját megbízták a terv végrehajtásához szükséges fegyverek és lőszer beszerzésére, miközben társaik a politikailag megbízhatatlan alacsonyabb rangú katonákat bezárták barakkjaikba. Az összeesküvők azonban még így sem tudták elkerülni az összecsapást a hadsereg egységeivel. Az al-kala-i fegyverraktárt őrző 300 tiszt és katona ugyanis csak az imám személyes parancsának volt hajlandó engedelmeskedni, így szembeszálltak Mogniékkal. 80 ember vesztette életét a kirobbanó küzdelemben. Ez volt a puccs legvéresebb és legtöbb áldozatot követelő összecsapása.
Ezt követően a felkelő tisztek egy része ellenőrzése alá vonta a katonai főparancsnokságot, a rádióállomást, a telefonközpontot, és más, stratégiailag fontos pontot Szanaában, majd Mogni hadnagy irányítása alatt az egyiptomi katonai tanácsadók által üzembe helyezett tankokkal és páncélozott járművekkel felvonultak az imám rezidenciája, az al-Basír palota elé, ahol lemondásra szólították fel uralkodójukat, akit nem egészen egy órával korábban sikertelenül próbált megölni a palotaőrség egyik tagja. A palota körülzárása után as-Szallál ezredesért küldtek, aki a felkínált elnöki tisztségért cserébe hajlandó volt csatlakozni a felkelőkhöz. A megadásra felszólító ultimátum elutasítása után a tankok tüzet nyitottak a palotára. A palota másnap reggelig elhúzódott ostromában a "Badr" dandár 13 harckocsija, 6 páncélozott szállítójárműve, 2 rohamlövege és 2 légvédelmi ágyúja vett részt. A vidéki városokban levő sejtek biztosították a fegyverraktárakat, légi és tengeri kikötőket. A puccsisták a rádióban bejelentették al-Badr halálát és szeptember 29-én megalakult a Jemeni Forradalmi Parancsnoki Tanács Abdullah as-Szallál vezetésével. Eltörölték a királyságot, és kikiáltották a Jemeni Arab Köztársaságot.
Lázadó harckocsi útban Badr palotája felé, 1962.szeptember 27
Al-Badr imám, 1962.10.31.
Ahmed bin Jahja imám egy 18 hónappal korábbi merényletkísérlet során szerzett sérülése következtében 1962.szeptember 19-én elhunyt; utódja Mohammed al-Badr lett, aki 19-én délben a Szanaai Rádióban elhangzott beszédében nyugalomra szólította fel a lakosságot és imámmá nyilvánította magát. Al-Badr trónra lépése ellentétes volt a zaidi hagyományokkal, ugyanis csak a 3 000 fős ulema választhatta volna meg uralkodóvá a Szanaai Szent Mecsetben. Ez a királyi család fiatal hercegeinek ellenszenvét váltotta ki, akik szervezkedésbe kezdtek, hogy az imamátus rendszerét sértetlenül hagyva letegyék al-Badr imámot tisztségéről. Sokkal szívesebben látták volna a trónon vallásos és hagyománytisztelő nagybátyját, aki korábban több alkalommal is vitatta unokaöccse jogát a trónra. Az új uralkodó ellen legalább négy számottevő összeesküvés volt folyamatban. A hadseregen belül két csoport is alakult a belpolitikai rendszer radikális megváltoztatásának céljával Ali Abdel Mogni hadnagy, valamint Abdalláh asz-Szallál ezredes, a szanaai katonai iskola parancsnoka vezetésével. Mindkét tömörülés élvezte Nasszer bizalmát és támogatását, akinek al-Badrhoz való viszonyára hatással volt az Ahmed imámhoz fűződő rossz kapcsolata és a félelem, hogy a fiú a meghirdetett reformok ellenére hamarosan visszatér az apja által követett politikai irányvonalhoz.
al-Badr imám (a jobb szélső lovas)
Az egyetlen személy, aki tudott ezekről a tervekről, az Egyesült Arab Köztársaság Jemenben akkreditált ügyvivője és az egyiptomi hírszerzés beosztottja, Abdel-Vahad volt, aki fel is fedte az imám előtt az ellene irányuló Mogni és Szallál-féle összeesküvést. Al-Badr azonban nem lépett fel a szervezkedők ellen. Nagy szerepe volt ebben magának Szallálnak is, akiben még a történtek után is vakon megbízott al-Badr. Nevének tisztázása után ugyanis utóbbi sikeresen hitette el uralkodójával, hogy nagyobb veszélyt jelent személyére a törzsek körében nagy népszerűségnek örvendő nagybátyja, Hasszan herceg, aki New Yorkból küldött üzenetében egyértelműen kinyilvánította, hogy laikus nézetei és erkölcstelen életvitele miatt alkalmatlannak tartja unokaöccsét az uralkodásra. Szeptember 25-én Vahad figyelmezette az egyiptomi követséggel folyamatos kapcsolatban álló Mognit, hogy az imám tudomására jutott az összeesküvés terve. Huszonnégy órán belül kezdetét vette az államcsíny. Az összeesküvő tisztek egy kis csoportját megbízták a terv végrehajtásához szükséges fegyverek és lőszer beszerzésére, miközben társaik a politikailag megbízhatatlan alacsonyabb rangú katonákat bezárták barakkjaikba. Az összeesküvők azonban még így sem tudták elkerülni az összecsapást a hadsereg egységeivel. Az al-kala-i fegyverraktárt őrző 300 tiszt és katona ugyanis csak az imám személyes parancsának volt hajlandó engedelmeskedni, így szembeszálltak Mogniékkal. 80 ember vesztette életét a kirobbanó küzdelemben. Ez volt a puccs legvéresebb és legtöbb áldozatot követelő összecsapása.
Ezt követően a felkelő tisztek egy része ellenőrzése alá vonta a katonai főparancsnokságot, a rádióállomást, a telefonközpontot, és más, stratégiailag fontos pontot Szanaában, majd Mogni hadnagy irányítása alatt az egyiptomi katonai tanácsadók által üzembe helyezett tankokkal és páncélozott járművekkel felvonultak az imám rezidenciája, az al-Basír palota elé, ahol lemondásra szólították fel uralkodójukat, akit nem egészen egy órával korábban sikertelenül próbált megölni a palotaőrség egyik tagja. A palota körülzárása után as-Szallál ezredesért küldtek, aki a felkínált elnöki tisztségért cserébe hajlandó volt csatlakozni a felkelőkhöz. A megadásra felszólító ultimátum elutasítása után a tankok tüzet nyitottak a palotára. A palota másnap reggelig elhúzódott ostromában a "Badr" dandár 13 harckocsija, 6 páncélozott szállítójárműve, 2 rohamlövege és 2 légvédelmi ágyúja vett részt. A vidéki városokban levő sejtek biztosították a fegyverraktárakat, légi és tengeri kikötőket. A puccsisták a rádióban bejelentették al-Badr halálát és szeptember 29-én megalakult a Jemeni Forradalmi Parancsnoki Tanács Abdullah as-Szallál vezetésével. Eltörölték a királyságot, és kikiáltották a Jemeni Arab Köztársaságot.
Lázadó harckocsi útban Badr palotája felé, 1962.szeptember 27
Al-Badr imám, 1962.10.31.
A háború kezdete: Dammadzs
2013 októbere óta az észak-jemeni Szaada kormányzóság zaidi síita húszijai egyidejű konfliktusba keveredtek a szomszédos Amrán kormányzóság hasid konföderációjának zaidi síita törzseivel és a szaadai kormányzóságban Dammadzs városában koncentrálodó szalafista szunnitákkal. A zsákmányolt nehézfegyverek felhasználásával a húszik január elején déli irányba nyomultak a szomszédos Amrán kormányzóságba, végül legyőzték a hatalmas al-Ahmar klánt, a hasid törzsi konföderáció vezetőit. Mire február elején tűzszünetet hirdettek, a húszi erők Arhab régióban voltak, mindössze 40 kilométerre a jemeni fővárostól, Szanaától.
A zaidi, más néven "ötös síita" szekta alkotja Jemen lakosságának több mint 40 százalékát, bár ennek csak egy része tartozik a húszik közé. Hagyományosan kevés doktrinális különbség van köztük és a jemeni szunnita shafi'i többség között, de konfliktusban álltak Szaada kormányzóság növekvő számú síita-ellenes szalafistáival. A Jemen régi rezsimjét felszámoló felkelés óta eltelt két év alatt a húszik drámai átmenetet hajtottak végre, a szaada-i lázadó mozgalomból Jemen egyik fontos és elismert politikai szereplőjévé váltak.
Február 2.-ra a hasid védelmi vonalak összeomlottak, lehetővé téve a húszik számára, hogy elfoglalják Khamrit, Husszein al-Ahmar (Sadiq al-Ahmar hasid törzsi vezető testvérének) otthonát, bár Huszein elrendelte családi vagyonának felégetését az evakuálás előtt. A húszi offenzívát számos kormánypárti zaidi síita törzs is ellenezte.
Február 9-én a kormány közvetítőknek sikerült fegyverszüneti megállapodást elérni az amráni kormányzóságban a húszik és al-Ahmar klán között. A megállapodás előírta, hogy a húsziknak ki kell vonulnia az arhabi körzetből, viszont előírta az összes nem helyi szalafista kiutasítását Dammadzsból, ahol sokan a Dar al-Hadith szemináriumban tanultak, ahol nagyszámú külföldi hallgató volt. A jemeni szalafista politikai párt, a Rashad Unió azonban a dammadzsi szalafisták "erőszakos kiszorításával", továbbá "atrocitások" és "emberiség elleni bűncselekmények" elkövetésével vádolta a húszikat. A húszik viszont azt állították, hogy semmi bajuk nem volt a szalafista diákokkal, csak köztük "nagy számú fegyveres harcos" volt. A húszik 2013 októberében ostrom alá vették a dammadzsi szemináriumot, mivel a húszik a Dammajban gyülekező szalafistákat növekvő fenyegetésnek tekintették. Ez idő tájt mintegy 4000 szalafista harcos gyülekezett a településen, akik a húszik elleni harcra készülődtek.
Miután a tűzszünetet megkötötték, a nemzeti hadsereg 62. dandárának csapatai megkezdték a harcosok által korábban elfoglalt ellenőrző pontok átvételét Arhab körzetben. A nem helyi szalafisták Dammadzsból történő eltávolításáról szóló megállapodás mintegy 15 000 szalafistát üldözött dél felé a sana'ai Szawan kerületbe, ahol a helyi lakosok meglepődve látták, hogy mecseteket és piacokat foglalnak el ideiglenes lakóhelyként, sátrakat állítanak és fegyveresek által ellenőrzött pontokat állítanak utak és sikátorok mentén.
Muhammad al-Bukhaiti, a húszik képviselője hangsúlyozta, hogy a dammadzsi konfliktus a hasidi konföderáció vezetőjének lépéseire adott válasz: "A hasidokkal folyamatban lévő összecsapások az al-Ahmar sejk által 2010-ben aláírt dokumentum eredményeként jöttek létre. Ez a megállapodás előírta, hogy ha a hasid törzsekből bárki csatlakozik a húszikhoz, vagy támogatja őket, akkor őket megölik és vagyonukat kisajátítják. Ennek megfelelően a Danan térségében több, a húszikkal kapcsolatban álló személyt kitelepítettek. Ez az eredeti oka dammadzsi összecsapásoknak.
Habár a húszik előretörése a harcosaikat Szana'a közelébe hozta, valószínűtlennek tűnt, hogy a húszik megpróbálják elfoglalni a fővárost, tudva, hogy egy ilyen lépés könnyen kirobbanthat egy sokkal nagyobb konfliktust. Ezenkívül, amint azt a húszik szóvivője megjegyezte, a mozgalomnak már jelentős jelenléte van Szana'ában, ami szükségtelenné teszi a további beszivárgást: "Szana'ában százezrek vannak a húszik pártján, és mindenki tudja ezt".
Az al-Ahmar klán összeomlásának és a nemzeti hadsereg beavatkozásának elmulasztásának megmagyarázására néhány jemeni megfigyelő a húszik előretörését Irán katonai támogatásának, valamint az Egyesült Államok diplomáciai beavatkozásának és hírszerzésének tulajdonította. Úgy tűnik, hogy Hadi stratégiája a húszikkal való katonai konfrontáció elkerülése érdekében úgy lett kialakítva, hogy elkerülje a helyzet további kiéleződését, de óhatatlanul gyengének hatott számos jemeni szemében. Az üzleti mogul és az al-Ahmar klán tagja, Hamid al-Ahmar azok közé tartozik, akik azt sugallták, hogy klánja vereségét hasidi tag és volt elnök Ali Abdullah Szaleh beavatkozása okozta.
BTR-80A Jemen északi részén
2013 októbere óta az észak-jemeni Szaada kormányzóság zaidi síita húszijai egyidejű konfliktusba keveredtek a szomszédos Amrán kormányzóság hasid konföderációjának zaidi síita törzseivel és a szaadai kormányzóságban Dammadzs városában koncentrálodó szalafista szunnitákkal. A zsákmányolt nehézfegyverek felhasználásával a húszik január elején déli irányba nyomultak a szomszédos Amrán kormányzóságba, végül legyőzték a hatalmas al-Ahmar klánt, a hasid törzsi konföderáció vezetőit. Mire február elején tűzszünetet hirdettek, a húszi erők Arhab régióban voltak, mindössze 40 kilométerre a jemeni fővárostól, Szanaától.
A zaidi, más néven "ötös síita" szekta alkotja Jemen lakosságának több mint 40 százalékát, bár ennek csak egy része tartozik a húszik közé. Hagyományosan kevés doktrinális különbség van köztük és a jemeni szunnita shafi'i többség között, de konfliktusban álltak Szaada kormányzóság növekvő számú síita-ellenes szalafistáival. A Jemen régi rezsimjét felszámoló felkelés óta eltelt két év alatt a húszik drámai átmenetet hajtottak végre, a szaada-i lázadó mozgalomból Jemen egyik fontos és elismert politikai szereplőjévé váltak.
Február 2.-ra a hasid védelmi vonalak összeomlottak, lehetővé téve a húszik számára, hogy elfoglalják Khamrit, Husszein al-Ahmar (Sadiq al-Ahmar hasid törzsi vezető testvérének) otthonát, bár Huszein elrendelte családi vagyonának felégetését az evakuálás előtt. A húszi offenzívát számos kormánypárti zaidi síita törzs is ellenezte.
Február 9-én a kormány közvetítőknek sikerült fegyverszüneti megállapodást elérni az amráni kormányzóságban a húszik és al-Ahmar klán között. A megállapodás előírta, hogy a húsziknak ki kell vonulnia az arhabi körzetből, viszont előírta az összes nem helyi szalafista kiutasítását Dammadzsból, ahol sokan a Dar al-Hadith szemináriumban tanultak, ahol nagyszámú külföldi hallgató volt. A jemeni szalafista politikai párt, a Rashad Unió azonban a dammadzsi szalafisták "erőszakos kiszorításával", továbbá "atrocitások" és "emberiség elleni bűncselekmények" elkövetésével vádolta a húszikat. A húszik viszont azt állították, hogy semmi bajuk nem volt a szalafista diákokkal, csak köztük "nagy számú fegyveres harcos" volt. A húszik 2013 októberében ostrom alá vették a dammadzsi szemináriumot, mivel a húszik a Dammajban gyülekező szalafistákat növekvő fenyegetésnek tekintették. Ez idő tájt mintegy 4000 szalafista harcos gyülekezett a településen, akik a húszik elleni harcra készülődtek.
Miután a tűzszünetet megkötötték, a nemzeti hadsereg 62. dandárának csapatai megkezdték a harcosok által korábban elfoglalt ellenőrző pontok átvételét Arhab körzetben. A nem helyi szalafisták Dammadzsból történő eltávolításáról szóló megállapodás mintegy 15 000 szalafistát üldözött dél felé a sana'ai Szawan kerületbe, ahol a helyi lakosok meglepődve látták, hogy mecseteket és piacokat foglalnak el ideiglenes lakóhelyként, sátrakat állítanak és fegyveresek által ellenőrzött pontokat állítanak utak és sikátorok mentén.
Muhammad al-Bukhaiti, a húszik képviselője hangsúlyozta, hogy a dammadzsi konfliktus a hasidi konföderáció vezetőjének lépéseire adott válasz: "A hasidokkal folyamatban lévő összecsapások az al-Ahmar sejk által 2010-ben aláírt dokumentum eredményeként jöttek létre. Ez a megállapodás előírta, hogy ha a hasid törzsekből bárki csatlakozik a húszikhoz, vagy támogatja őket, akkor őket megölik és vagyonukat kisajátítják. Ennek megfelelően a Danan térségében több, a húszikkal kapcsolatban álló személyt kitelepítettek. Ez az eredeti oka dammadzsi összecsapásoknak.
Habár a húszik előretörése a harcosaikat Szana'a közelébe hozta, valószínűtlennek tűnt, hogy a húszik megpróbálják elfoglalni a fővárost, tudva, hogy egy ilyen lépés könnyen kirobbanthat egy sokkal nagyobb konfliktust. Ezenkívül, amint azt a húszik szóvivője megjegyezte, a mozgalomnak már jelentős jelenléte van Szana'ában, ami szükségtelenné teszi a további beszivárgást: "Szana'ában százezrek vannak a húszik pártján, és mindenki tudja ezt".
Az al-Ahmar klán összeomlásának és a nemzeti hadsereg beavatkozásának elmulasztásának megmagyarázására néhány jemeni megfigyelő a húszik előretörését Irán katonai támogatásának, valamint az Egyesült Államok diplomáciai beavatkozásának és hírszerzésének tulajdonította. Úgy tűnik, hogy Hadi stratégiája a húszikkal való katonai konfrontáció elkerülése érdekében úgy lett kialakítva, hogy elkerülje a helyzet további kiéleződését, de óhatatlanul gyengének hatott számos jemeni szemében. Az üzleti mogul és az al-Ahmar klán tagja, Hamid al-Ahmar azok közé tartozik, akik azt sugallták, hogy klánja vereségét hasidi tag és volt elnök Ali Abdullah Szaleh beavatkozása okozta.
BTR-80A Jemen északi részén
Törzsek Észak-Jemenben
A törzsek kulcsszerepet játszottak és játszanak Jemen történelmében. Az Észak- és Dél-Jemen között 1979-ben megvívott határháborúban elszenvedett északi vereséget jelentős részben éppen a törzsek tétlenségével magyarázták a szakértők. Az 1994-es észak-déli polgárháborúban Saleh elnök sikeresen mozgósította az északi zaidi törzseket és a 70 napos háborúban sikeresen le is gyűrték a déli szeparatistákat. A mostani háborúban a húszi-Saleh szövetség sikeresen egyesítette a Bakil és a Hashid szövetségek törzseit. A háború során a húszik sikeresen fordították maguk felé az eredetileg Saleh-párti törzseket, így amikor Saleh felrúgta a szövetséget nem sok támogatást kapott az egykor szövetséges törzsektől.
A lakosság tekintélyes részét, kb 5 százalékát nomád és félnomád népesség alkotta. A tevetenyésztő beduin törzsek kezdettől fogva ellenséges viszonyban álltak a hadar elnevezésű, földművelésből és kereskedelemből élő városi lakossággal, amelyet kényelmes életmódja miatt tehetetlennek tartottak, és lenéztek mert velük ellentétben nem viselt fegyvert. A beduin törzsfőnökök csak kevés földművelésre alkalmas területet birtokoltak, megélhetésük nagy részét a karavánok fegyveres kísérete, a kereskedés és a zsákmányszerzés biztosította. Ennek következtében még a 1960-as években is falak vették körül a jemeni városokat.
A letelepedett törzsek többsége a Nagy-Jemeni Fennsík völgyeinek valamelyikében hozott létre kisebb falvakat. A vándorló életmód feladása után is megőrizték azonban törzsi-nemzetségi szokásaik többségét. Továbbra is nagy állatállományt tartottak, melynek ellátása időszakos vándorlást kívánt meg. Ezzel párhuzamosan saját földjeiken mezőgazdasági munkákat is végeztek, hogy biztosítsák mindennapi szükségleteiket, állataik takarmányát, illetve a heti piacra szánt termékeket. Lakóhelyük természeti viszonyai egyúttal megnehezítették a más törzsekkel, illetve a központi irányítással való kapcsolattartást is. Elszigeteltségük természetes következménye volt a törzsek körében uralkodó individualizmus, a tradíciók feltétlen tisztelete, a szabadsághoz való megalkuvás nélküli ragaszkodás, a vallási intolerancia, illetve az idegengyűlölet.
A törzsek tagjai származásuknál fogva a jemeni lakosság elitjének tekintették magukat. A városok lakosságával szemben szilárd, sok esetben már szélsőséges identitástudattal rendelkeztek. Ennek fennmaradását segítették a korábban kialakult és az idők során megmerevedett földrajzi határok, valamint az a képesség, hogy a törzsek tagjai rokoni kötelékeiknek köszönhetően krízisek idején képesek voltak összefogni, és szövetségbe tömörülni. Eredetüket mindannyian az iszlám előtti civilizációkra és szövetségekre vezették vissza. Önálló politikai és szociális egységként kivételezett osztályt alkottak a lakosságon belül arányuknak és hatalmi túlsúlyuknak köszönhetően. Konzervatív beállítottságuk alapvetően behatárolta az adminisztratív, vallási vagy bármely egyéb vallási reformok bevezetését és sikeres megvalósulását.
A törzsiség által meghatározott társadalmi rendszer már az iszlám térhódítását megelőzően is meghatározó volt az arab társadalmakban. A törzsi struktúra Jemenben azonban a mai napig alapvető és egyedülállóan stabil jellemzője az ország társadalmának. Ezáltal nagy szerepet játszott még a mindenkori jemeni társadalmi és belpolitikai folyamatok alakulásában is. Észak-Jemenben a központi kormány befolyása jellemzően csekély és – sokszor annak helyettesítőjeként – erőteljesen jelentkezik a törzsiség intézménye. A törzsek nagysága igen eltérő. Jellemzően körülbelül 20-30 ezer tagot számlálnak és legtöbbjük a Bakil-, vagy a Hashid törzsszövetséghez tartozik. Előbbihez tizennégy, utóbbihoz körülbelül hét nagyobb törzs tartozik. Az egyes törzsszövetségekhez tartozó törzsek nem alkotnak összefüggő földrajzi egységet, és nem vándorolnak. Dresch szerint a törzsi rendszerre jellemző, hogy teljesen szétbomlik a részegységeire és a mindennapokban atomizált jelleget ölt. A törzsek az Észak-Jemenben elterülő hegyvidéki területen főként földművelésből – gabona, gyümölcs és a qat termesztéséből – biztosítják a megélhetésüket. Létezik a törzseknek egy másik, igen fontos jellegzetességük: a „sharaf” intézménye. Kollektív „sharaf” kinyilvánításakor a törzstagok egységesen lépnek fel, hogy megvédjék a közösséget a külső fenyegetéstől. A sharaf gyakori megnyílvánulása a vérbosszú.
Az elterjedt vélekedéssel szemben a sejk címet a legkülönfélébb rangú és befolyású férfiak viselhetik, így nem meglepő, hogy gyakorisága a törzsi hierarchia legalacsonyabb szintjén a legnagyobb. Ugyanakkor a „legfőbb sejk” intézménye is megfigyelhető, különösen a Hashid törzseknél, ahol ezt a címet, legalább a 18. századtól kezdve, az al-Ahmar család tagjai viselik. Az al-Ahmarok befolyása viszont igen széleskörű, s így nem csak a Hashid törzsszövetségre, hanem egyes Bakil törzsekre is kiterjed. Utóbbiak azonban soha sem voltak ilyen jól szervezettek. Még ha létezett is esetükben legfőbb sejk, az soha sem tudott olyan nagy befolyásra szert tenni a törzsszövetségben, mint az al-Ahmar család sejkjei a Hashidoknál. A Hashid törzsszövetség a köztársaság egyik legmegbízhatóbb támogatója annak 1962-
es kikiáltása óta. Saleh ugyancsak Hashid törzsből való és – egyes források szerint – arra próbálta rávenni a törzs tagokat, hogy önként jelentkezzenek a Köztársasági Gárda alakulatokhoz. A Saleh család magánhadseregének tekinthető Köztársasági Gárda tisztikara döntő részben Saleh saját Sanhan törzséből került feltöltésre.
A törzsek kulcsszerepet játszottak és játszanak Jemen történelmében. Az Észak- és Dél-Jemen között 1979-ben megvívott határháborúban elszenvedett északi vereséget jelentős részben éppen a törzsek tétlenségével magyarázták a szakértők. Az 1994-es észak-déli polgárháborúban Saleh elnök sikeresen mozgósította az északi zaidi törzseket és a 70 napos háborúban sikeresen le is gyűrték a déli szeparatistákat. A mostani háborúban a húszi-Saleh szövetség sikeresen egyesítette a Bakil és a Hashid szövetségek törzseit. A háború során a húszik sikeresen fordították maguk felé az eredetileg Saleh-párti törzseket, így amikor Saleh felrúgta a szövetséget nem sok támogatást kapott az egykor szövetséges törzsektől.
A lakosság tekintélyes részét, kb 5 százalékát nomád és félnomád népesség alkotta. A tevetenyésztő beduin törzsek kezdettől fogva ellenséges viszonyban álltak a hadar elnevezésű, földművelésből és kereskedelemből élő városi lakossággal, amelyet kényelmes életmódja miatt tehetetlennek tartottak, és lenéztek mert velük ellentétben nem viselt fegyvert. A beduin törzsfőnökök csak kevés földművelésre alkalmas területet birtokoltak, megélhetésük nagy részét a karavánok fegyveres kísérete, a kereskedés és a zsákmányszerzés biztosította. Ennek következtében még a 1960-as években is falak vették körül a jemeni városokat.
A letelepedett törzsek többsége a Nagy-Jemeni Fennsík völgyeinek valamelyikében hozott létre kisebb falvakat. A vándorló életmód feladása után is megőrizték azonban törzsi-nemzetségi szokásaik többségét. Továbbra is nagy állatállományt tartottak, melynek ellátása időszakos vándorlást kívánt meg. Ezzel párhuzamosan saját földjeiken mezőgazdasági munkákat is végeztek, hogy biztosítsák mindennapi szükségleteiket, állataik takarmányát, illetve a heti piacra szánt termékeket. Lakóhelyük természeti viszonyai egyúttal megnehezítették a más törzsekkel, illetve a központi irányítással való kapcsolattartást is. Elszigeteltségük természetes következménye volt a törzsek körében uralkodó individualizmus, a tradíciók feltétlen tisztelete, a szabadsághoz való megalkuvás nélküli ragaszkodás, a vallási intolerancia, illetve az idegengyűlölet.
A törzsek tagjai származásuknál fogva a jemeni lakosság elitjének tekintették magukat. A városok lakosságával szemben szilárd, sok esetben már szélsőséges identitástudattal rendelkeztek. Ennek fennmaradását segítették a korábban kialakult és az idők során megmerevedett földrajzi határok, valamint az a képesség, hogy a törzsek tagjai rokoni kötelékeiknek köszönhetően krízisek idején képesek voltak összefogni, és szövetségbe tömörülni. Eredetüket mindannyian az iszlám előtti civilizációkra és szövetségekre vezették vissza. Önálló politikai és szociális egységként kivételezett osztályt alkottak a lakosságon belül arányuknak és hatalmi túlsúlyuknak köszönhetően. Konzervatív beállítottságuk alapvetően behatárolta az adminisztratív, vallási vagy bármely egyéb vallási reformok bevezetését és sikeres megvalósulását.
A törzsiség által meghatározott társadalmi rendszer már az iszlám térhódítását megelőzően is meghatározó volt az arab társadalmakban. A törzsi struktúra Jemenben azonban a mai napig alapvető és egyedülállóan stabil jellemzője az ország társadalmának. Ezáltal nagy szerepet játszott még a mindenkori jemeni társadalmi és belpolitikai folyamatok alakulásában is. Észak-Jemenben a központi kormány befolyása jellemzően csekély és – sokszor annak helyettesítőjeként – erőteljesen jelentkezik a törzsiség intézménye. A törzsek nagysága igen eltérő. Jellemzően körülbelül 20-30 ezer tagot számlálnak és legtöbbjük a Bakil-, vagy a Hashid törzsszövetséghez tartozik. Előbbihez tizennégy, utóbbihoz körülbelül hét nagyobb törzs tartozik. Az egyes törzsszövetségekhez tartozó törzsek nem alkotnak összefüggő földrajzi egységet, és nem vándorolnak. Dresch szerint a törzsi rendszerre jellemző, hogy teljesen szétbomlik a részegységeire és a mindennapokban atomizált jelleget ölt. A törzsek az Észak-Jemenben elterülő hegyvidéki területen főként földművelésből – gabona, gyümölcs és a qat termesztéséből – biztosítják a megélhetésüket. Létezik a törzseknek egy másik, igen fontos jellegzetességük: a „sharaf” intézménye. Kollektív „sharaf” kinyilvánításakor a törzstagok egységesen lépnek fel, hogy megvédjék a közösséget a külső fenyegetéstől. A sharaf gyakori megnyílvánulása a vérbosszú.
Az elterjedt vélekedéssel szemben a sejk címet a legkülönfélébb rangú és befolyású férfiak viselhetik, így nem meglepő, hogy gyakorisága a törzsi hierarchia legalacsonyabb szintjén a legnagyobb. Ugyanakkor a „legfőbb sejk” intézménye is megfigyelhető, különösen a Hashid törzseknél, ahol ezt a címet, legalább a 18. századtól kezdve, az al-Ahmar család tagjai viselik. Az al-Ahmarok befolyása viszont igen széleskörű, s így nem csak a Hashid törzsszövetségre, hanem egyes Bakil törzsekre is kiterjed. Utóbbiak azonban soha sem voltak ilyen jól szervezettek. Még ha létezett is esetükben legfőbb sejk, az soha sem tudott olyan nagy befolyásra szert tenni a törzsszövetségben, mint az al-Ahmar család sejkjei a Hashidoknál. A Hashid törzsszövetség a köztársaság egyik legmegbízhatóbb támogatója annak 1962-
es kikiáltása óta. Saleh ugyancsak Hashid törzsből való és – egyes források szerint – arra próbálta rávenni a törzs tagokat, hogy önként jelentkezzenek a Köztársasági Gárda alakulatokhoz. A Saleh család magánhadseregének tekinthető Köztársasági Gárda tisztikara döntő részben Saleh saját Sanhan törzséből került feltöltésre.
Heves harcok al-Durayhimi város elfoglalásáért
Az al-hudaydahi front legújabb hírei szerint szaúdi vezetésű koalíciós erők Tariq Saleh (Ali Abdullah Saleh unokaöccse) vezetésével három nappal ezelőtt hadműveletet indítottak Ansar Allah pozíciói ellen Durayhimi városában, a támadás amely Ansar Allah és a népi bizottságok erős ellenállása miatt meghiúsult. Saleh erői négy irány irányból támadó "Köztársaság Őrei", először elfoglalták Al-Koei falut és Durayhimi város egyes részeit, de végül az al-Durayhimi városban lévő Ansar Allah harcosok visszaverték a támadásokat, és visszafoglalták al-Koei falut, és súlyos veszteséget okoztak Tariq Saleh erőinek. Koalíciós források szerint ebben a műveletben Tariq Saleh csapatai több, mint 30 halottat és 70 sebesültet vesztettek.A húszik 16 páncélozott járművet is megsemmisítettek.
Illusztáció a korábbi Hudaydah környéki harcok idején készült képek
Az al-hudaydahi front legújabb hírei szerint szaúdi vezetésű koalíciós erők Tariq Saleh (Ali Abdullah Saleh unokaöccse) vezetésével három nappal ezelőtt hadműveletet indítottak Ansar Allah pozíciói ellen Durayhimi városában, a támadás amely Ansar Allah és a népi bizottságok erős ellenállása miatt meghiúsult. Saleh erői négy irány irányból támadó "Köztársaság Őrei", először elfoglalták Al-Koei falut és Durayhimi város egyes részeit, de végül az al-Durayhimi városban lévő Ansar Allah harcosok visszaverték a támadásokat, és visszafoglalták al-Koei falut, és súlyos veszteséget okoztak Tariq Saleh erőinek. Koalíciós források szerint ebben a műveletben Tariq Saleh csapatai több, mint 30 halottat és 70 sebesültet vesztettek.A húszik 16 páncélozott járművet is megsemmisítettek.
Illusztáció a korábbi Hudaydah környéki harcok idején készült képek
Pegaso BMR-600P
A 70-es években gyártott, az M2 Browning nehézgéppuskával felszerelt spanyol lövészpáncélosokból 140, más adatok szerint 200 darab került a szaúdi fegyveres erők birtokába. A szaúdiak legfeljebb egy tucat járművet adtak át Hadi hadseregének, hogy megerősítsék őket a Midi és Harad elleni elhúzódó offenzívában. A szállítás 2016 elején történt. Eddig legalább 7 Pegaso BMR-600 jármű veszett oda. A Hadihoz hű hadsereg részei(5. katonai körzet és az 1. páncélos hadosztály maradványai) 2015 vége óta harcolnak Hajjah kormányzóságban, és gyakorlatilag nincsenek páncélos járműveik. Az azóta eltelt idő alatt csak egy T-55-ösük lett azonosítva a térségben, és azt is hamarosan egy páncéltörő rakétával kilőtték. Minden más páncélos anyag a térségben a koalíciós országoktól származik.
A 70-es években gyártott, az M2 Browning nehézgéppuskával felszerelt spanyol lövészpáncélosokból 140, más adatok szerint 200 darab került a szaúdi fegyveres erők birtokába. A szaúdiak legfeljebb egy tucat járművet adtak át Hadi hadseregének, hogy megerősítsék őket a Midi és Harad elleni elhúzódó offenzívában. A szállítás 2016 elején történt. Eddig legalább 7 Pegaso BMR-600 jármű veszett oda. A Hadihoz hű hadsereg részei(5. katonai körzet és az 1. páncélos hadosztály maradványai) 2015 vége óta harcolnak Hajjah kormányzóságban, és gyakorlatilag nincsenek páncélos járműveik. Az azóta eltelt idő alatt csak egy T-55-ösük lett azonosítva a térségben, és azt is hamarosan egy páncéltörő rakétával kilőtték. Minden más páncélos anyag a térségben a koalíciós országoktól származik.
"halálra ítélték Donald Trumpot - ebben az országban tárgyalták az elnök perét
A halálbüntetés mellett még 10 milliárd dolláros bírságot szabtak ki az amerikai elnökre és a többi vádlottra.
Állítólagos háborús bűnök miatt halálra ítélte Donald Trumpot és kilenc további vádlottat a jemeni bíróság – írja az SzMo.hu a Daily Starra hivatkozva."
http://www.atv.hu/kulfold/20201009-...orszagban-targyaltak-az-elnok-peret/hirkereso
A halálbüntetés mellett még 10 milliárd dolláros bírságot szabtak ki az amerikai elnökre és a többi vádlottra.
Állítólagos háborús bűnök miatt halálra ítélte Donald Trumpot és kilenc további vádlottat a jemeni bíróság – írja az SzMo.hu a Daily Starra hivatkozva."
http://www.atv.hu/kulfold/20201009-...orszagban-targyaltak-az-elnok-peret/hirkereso
Harcok Khanjar támaszpontért
Ansar Allah és a népi bizottságok erői felszabadították az Al-Jawf tartomány délnyugati részén fekvő Khanjar támaszpontot a szaúdi vezetésű koalíciós erőktől. A szaudiak által vezetett erők nagy erejű támadásokat hajtottak végre a Khanjar bázis elfoglalása érdekében és Maraziq és Sabrayn frontszakaszokon az elmúlt héten. Sikerült elfoglalniuk és 24 órán át tartaniuk a Khanjar támaszpontot, azonban Ansar Allah jelenléte a térségre néző magaslatokon, ellehetetlenítette a szaúdi vezetésű erők számára, hogy megtartsa a bázist, így az Ansar Allah visszaszerezte azt.
Ansar Allah és a népi bizottságok erői felszabadították az Al-Jawf tartomány délnyugati részén fekvő Khanjar támaszpontot a szaúdi vezetésű koalíciós erőktől. A szaudiak által vezetett erők nagy erejű támadásokat hajtottak végre a Khanjar bázis elfoglalása érdekében és Maraziq és Sabrayn frontszakaszokon az elmúlt héten. Sikerült elfoglalniuk és 24 órán át tartaniuk a Khanjar támaszpontot, azonban Ansar Allah jelenléte a térségre néző magaslatokon, ellehetetlenítette a szaúdi vezetésű erők számára, hogy megtartsa a bázist, így az Ansar Allah visszaszerezte azt.
Háború a tengeren
Amikor a húszik 2014 végén elfoglalták Hudaydah városát, a hudaydah-i jemeni haditengerészeti erők nagy része a húszik oldalára állt, köztük a jemeni flotta legmodernebb egységeit alkotó, három kínai gyártmányú, Type 021 típusú rakétanaszád legénysége. A rakétanaszádok C-801 hajó-elleni rakétákkal voltak felfegyverkezve.
Ugyan a rakétanaszádok vagy megsemmisültek vagy tétlen állapotban maradtak. De nem így a rakétáik. A jemeni matrózok számos C-801 rakétát leszereltek. A matrózok több teherautóra telepítették a rakétákat, különféle felszínkutató radarokkal összekötve - és lőni kezdték a szaúdi vezetésű koalíció flotta egységeit, amelyek beavatkoztak a kezdődő polgárháborúba.
A tengeri blokád és a koalíciós haditengerészeti erők tevékenysége
A tengeri blokád akkor kezdődött, amikor a Hadi vezette jemeni kormány 2015. április 10-én lezárta felségvizeit a kereskedelmi és humanitárius hajózás elől, csak ellenőrzés után engedélyezte a belépést.
A hivatalosan elismert jemeni kormány kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a 2216. számú határozatot, amely fegyverembargót vezet be a húszik és Szalehhez hű fegyveres csoportok ellen. Ez az állásfoglalás felszólítja az államokat, hogy vizsgálják meg a Jemenbe irányuló rakományokat, és foglalják le tiltott termékeket. Ezért ez a tengeri blokád bizonyos mértékig a nemzetközileg szankcionált fegyverembargó végrehajtási intézkedése. A fegyverembargó azonban nem teszi lehetővé az összes rakomány blokkolását, különösen nem azokat az árukat, amelyekre a polgári lakosságnak szüksége van, mint például az élelmiszereket és gyógyszereket, sőt azokat sem, amelyeket fegyveres csoportok is felhasználhatnak, mint az üzemanyag. A tényleges gyakorlat nagy mértékben meghaladja a kiszabott szankciókat, mivel az összes rakomány, beleértve a humanitárius és létfontosságú javakat is, behozatala komolyan korlátozott és időről időre teljesen blokkolt. Továbbá a koalíció tényleges katonai műveleteire nem vonatkoznak a Biztonsági Tanács határozatai. Noha a húszik elleni harcot támogató haditengerészeti műveleteit nehéz megkülönböztetni a fegyverembargót támogató műveletektől.
Mivel a jemeni kormánynak már nincsenek hajói, a gyakorlatban a blokád operatív vezetése az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetére és a szaúdi haditengerészetre hárul. A blokád fenntartásában leginkább az Egyesült Arab Emírségek haditengerészete jeleskedik, mellettük a szaúdi haditengerészet is folyamatosan aktív volt, és a koalíció más tagjai kevésbé rendszeresen vettek részt. A haditengerészeti blokád tényleges összetétele nem ismert, bár megfigyelések alapján létezik néhány információ. Az EUArms videó bizonyítékot talált a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek hajóiról, amelyek ellenőrzéseket végeztek. Az Egyesült Arab Emírségek aktívan használja a blokádhoz az Assabban található katonai támaszpontot, ahol az emirátusok számos hajóját figyelték meg a műholdas képeken. Egyiptom köztudottan 2015-ben 4 hadihajót küldött, és később is részt vett a blokádban. Bahrein 2017-ben küldte el egy fregattját a blokád biztosítására.
Ez a blokád az amerikai hadihajóktól is kapott némi támogatást, bár az USA hivatalosan nem vesz részt a szaúdi koalícióban. A hivatalos indoklás szerint a húszik elleni fegyverembargó támogatásának támogatására. Ezen embargó érvényesítése érdekében más nyugati katonai hajók is működtek. Például egy ausztrál hadihajó 2016 februárjában elfogott egy fegyverekkel megrakott halászhajót.
A tengeri blokádban való részvételen kívül a szaúdi vezetésű koalíció hadihajói tüzérségi tűzzel és a kétéltű partraszállási műveletekben is támogatják a szárazföldi műveleteket. Mivel a jemeni déli és nyugati part mentén fekvő fő szárazföldi erőket az emirátusok irányítják vagy támogatják, az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti erőinek nagy szerepe van ezekben a haditengerészeti támogatási műveletekben. Más koalíciós hajók is részt vettek a partvidéki harci műveletekben. Például egyiptomi és szaúdi hadihajókat figyeltek meg a húszi erők lövetése közben az adeni harcok idején 2015 nyarán.
A szaúdi tengerészet otthoni bázisairól működik. A Vörös-tengeren lévő haditengerészeti erőinek fő műveleti bázisa Jedda(Dzsidda). Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat és támogató központokat hozott létre. A fő katonai támaszpontot repülőtérrel és kikötővel 2015 tavaszán hozták létre Assabban, Eritreában. Az Assab az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti és légierőinek fő műveleti bázisaként működik Jemen közelében, valamint szárazföldi erőinek logisztikai központjaként is működik. Ezen a bázison az Egyesült Arab Emírségek 60000 főnyi jemeni erőt képzett ki a katonai műveletekben való részvételre és az új jemeni hadsereg megalakítására. Aden elfoglalásának műveletét 2015-ben assabi bázisról hajtották végre. Ez egyben a jemeni Vörös-tenger szigeteinek felszállóhelye volt, és továbbra is a szárazföldi erők utánpótlási és állomáshelyeként működik. Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat hozott létre Szomália különböző régióiban is: Bossasóban (Puntföld) és Berberában (Szomáliföld), ahol a kikötőt az Egyesült Arab Emírségek DP World logisztikai vállalata üzemelteti. Ezenkívül az Emírségek katonai támaszpontot hozott létre a Perim-szigeten, a Bab al Mandab-szoros közepén, és bázisokat üzemeltet a jemeni Aden, Mukalla és Mocha kikötőkben. Ezen bázisok révén Egyesült Arab Emírségek erős katonai befolyást gyakorol Jemen tengerparti sávjainak ellenőrzésére és a jemeni katonai műveletek támogatására.
A húszi partvédelmi erők tevékenysége
Az első támadásokról 2015. október 8-án számoltak be - körülbelül egy héttel azután, hogy az emirátusok, a bahreini és a katari csapatok együttes erői arra kényszerítették a jemenieket, hogy vonuljanak vissza a stratégiai szempontból fontos Bab Al Mandab-szorostól 40 kilométerre északra fekvő Mokha kikötőjébe.
Szana’a hivatalos beszámolói szerint, ez a támadás „elpusztította” a szaúdi haditengerészeti tankhajót, a Yunbou-t. Két éjszaka múlva a húszi-párti jemeniek ismét lecsaptak, állítólag ezúttal a szaúdi haditengerészeti hajót, a Boraida-t vagy az egyiptomi haditengerészeti egy hadihajóját támadták meg, amelyet a húszik Al Mahrousaként azonosítottak. Valójában sem Boraida, sem Yunbou még csak nem is sérült meg, míg Al Mahrousa egy 150 éves elnöki jacht, amely évek óta bizonyosan soha nem merészkedett Jemen közelébe.
Ennek ellenére a jemeniek folyamatosan próbálkoztak. 2015. október 25-én kilőttek egy újabb C-801 rakétát, és egy harmadik szaúdi hadihajót állítottak „megsemmisültként”, ezúttal egy videót tettek közzé, amely arra utal, hogy a kérdéses hajó valójában vagy az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetéhez tartozó korvett, vagy egyiptomi haditengerészeti fregatt. A húszik hét további hajótámadásról számoltak be 2015 novemberében és decemberében, és minden alkalommal azt állították, hogy elsüllyesztettek egy szaúdi hadihajót a Bab Al Mandeb-szoros közelében. A szaúdi vezetésű koalíció - amelynek részesült az amerikai logisztikai támogatásban - minden esetben tagadta, hogy bármilyen hajó megsérült volna.
Amikor a húszik 2014 végén elfoglalták Hudaydah városát, a hudaydah-i jemeni haditengerészeti erők nagy része a húszik oldalára állt, köztük a jemeni flotta legmodernebb egységeit alkotó, három kínai gyártmányú, Type 021 típusú rakétanaszád legénysége. A rakétanaszádok C-801 hajó-elleni rakétákkal voltak felfegyverkezve.
Ugyan a rakétanaszádok vagy megsemmisültek vagy tétlen állapotban maradtak. De nem így a rakétáik. A jemeni matrózok számos C-801 rakétát leszereltek. A matrózok több teherautóra telepítették a rakétákat, különféle felszínkutató radarokkal összekötve - és lőni kezdték a szaúdi vezetésű koalíció flotta egységeit, amelyek beavatkoztak a kezdődő polgárháborúba.
A tengeri blokád és a koalíciós haditengerészeti erők tevékenysége
A tengeri blokád akkor kezdődött, amikor a Hadi vezette jemeni kormány 2015. április 10-én lezárta felségvizeit a kereskedelmi és humanitárius hajózás elől, csak ellenőrzés után engedélyezte a belépést.
A hivatalosan elismert jemeni kormány kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a 2216. számú határozatot, amely fegyverembargót vezet be a húszik és Szalehhez hű fegyveres csoportok ellen. Ez az állásfoglalás felszólítja az államokat, hogy vizsgálják meg a Jemenbe irányuló rakományokat, és foglalják le tiltott termékeket. Ezért ez a tengeri blokád bizonyos mértékig a nemzetközileg szankcionált fegyverembargó végrehajtási intézkedése. A fegyverembargó azonban nem teszi lehetővé az összes rakomány blokkolását, különösen nem azokat az árukat, amelyekre a polgári lakosságnak szüksége van, mint például az élelmiszereket és gyógyszereket, sőt azokat sem, amelyeket fegyveres csoportok is felhasználhatnak, mint az üzemanyag. A tényleges gyakorlat nagy mértékben meghaladja a kiszabott szankciókat, mivel az összes rakomány, beleértve a humanitárius és létfontosságú javakat is, behozatala komolyan korlátozott és időről időre teljesen blokkolt. Továbbá a koalíció tényleges katonai műveleteire nem vonatkoznak a Biztonsági Tanács határozatai. Noha a húszik elleni harcot támogató haditengerészeti műveleteit nehéz megkülönböztetni a fegyverembargót támogató műveletektől.
Mivel a jemeni kormánynak már nincsenek hajói, a gyakorlatban a blokád operatív vezetése az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetére és a szaúdi haditengerészetre hárul. A blokád fenntartásában leginkább az Egyesült Arab Emírségek haditengerészete jeleskedik, mellettük a szaúdi haditengerészet is folyamatosan aktív volt, és a koalíció más tagjai kevésbé rendszeresen vettek részt. A haditengerészeti blokád tényleges összetétele nem ismert, bár megfigyelések alapján létezik néhány információ. Az EUArms videó bizonyítékot talált a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek hajóiról, amelyek ellenőrzéseket végeztek. Az Egyesült Arab Emírségek aktívan használja a blokádhoz az Assabban található katonai támaszpontot, ahol az emirátusok számos hajóját figyelték meg a műholdas képeken. Egyiptom köztudottan 2015-ben 4 hadihajót küldött, és később is részt vett a blokádban. Bahrein 2017-ben küldte el egy fregattját a blokád biztosítására.
Ez a blokád az amerikai hadihajóktól is kapott némi támogatást, bár az USA hivatalosan nem vesz részt a szaúdi koalícióban. A hivatalos indoklás szerint a húszik elleni fegyverembargó támogatásának támogatására. Ezen embargó érvényesítése érdekében más nyugati katonai hajók is működtek. Például egy ausztrál hadihajó 2016 februárjában elfogott egy fegyverekkel megrakott halászhajót.
A tengeri blokádban való részvételen kívül a szaúdi vezetésű koalíció hadihajói tüzérségi tűzzel és a kétéltű partraszállási műveletekben is támogatják a szárazföldi műveleteket. Mivel a jemeni déli és nyugati part mentén fekvő fő szárazföldi erőket az emirátusok irányítják vagy támogatják, az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti erőinek nagy szerepe van ezekben a haditengerészeti támogatási műveletekben. Más koalíciós hajók is részt vettek a partvidéki harci műveletekben. Például egyiptomi és szaúdi hadihajókat figyeltek meg a húszi erők lövetése közben az adeni harcok idején 2015 nyarán.
A szaúdi tengerészet otthoni bázisairól működik. A Vörös-tengeren lévő haditengerészeti erőinek fő műveleti bázisa Jedda(Dzsidda). Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat és támogató központokat hozott létre. A fő katonai támaszpontot repülőtérrel és kikötővel 2015 tavaszán hozták létre Assabban, Eritreában. Az Assab az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti és légierőinek fő műveleti bázisaként működik Jemen közelében, valamint szárazföldi erőinek logisztikai központjaként is működik. Ezen a bázison az Egyesült Arab Emírségek 60000 főnyi jemeni erőt képzett ki a katonai műveletekben való részvételre és az új jemeni hadsereg megalakítására. Aden elfoglalásának műveletét 2015-ben assabi bázisról hajtották végre. Ez egyben a jemeni Vörös-tenger szigeteinek felszállóhelye volt, és továbbra is a szárazföldi erők utánpótlási és állomáshelyeként működik. Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat hozott létre Szomália különböző régióiban is: Bossasóban (Puntföld) és Berberában (Szomáliföld), ahol a kikötőt az Egyesült Arab Emírségek DP World logisztikai vállalata üzemelteti. Ezenkívül az Emírségek katonai támaszpontot hozott létre a Perim-szigeten, a Bab al Mandab-szoros közepén, és bázisokat üzemeltet a jemeni Aden, Mukalla és Mocha kikötőkben. Ezen bázisok révén Egyesült Arab Emírségek erős katonai befolyást gyakorol Jemen tengerparti sávjainak ellenőrzésére és a jemeni katonai műveletek támogatására.
A húszi partvédelmi erők tevékenysége
Az első támadásokról 2015. október 8-án számoltak be - körülbelül egy héttel azután, hogy az emirátusok, a bahreini és a katari csapatok együttes erői arra kényszerítették a jemenieket, hogy vonuljanak vissza a stratégiai szempontból fontos Bab Al Mandab-szorostól 40 kilométerre északra fekvő Mokha kikötőjébe.
Szana’a hivatalos beszámolói szerint, ez a támadás „elpusztította” a szaúdi haditengerészeti tankhajót, a Yunbou-t. Két éjszaka múlva a húszi-párti jemeniek ismét lecsaptak, állítólag ezúttal a szaúdi haditengerészeti hajót, a Boraida-t vagy az egyiptomi haditengerészeti egy hadihajóját támadták meg, amelyet a húszik Al Mahrousaként azonosítottak. Valójában sem Boraida, sem Yunbou még csak nem is sérült meg, míg Al Mahrousa egy 150 éves elnöki jacht, amely évek óta bizonyosan soha nem merészkedett Jemen közelébe.
Ennek ellenére a jemeniek folyamatosan próbálkoztak. 2015. október 25-én kilőttek egy újabb C-801 rakétát, és egy harmadik szaúdi hadihajót állítottak „megsemmisültként”, ezúttal egy videót tettek közzé, amely arra utal, hogy a kérdéses hajó valójában vagy az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetéhez tartozó korvett, vagy egyiptomi haditengerészeti fregatt. A húszik hét további hajótámadásról számoltak be 2015 novemberében és decemberében, és minden alkalommal azt állították, hogy elsüllyesztettek egy szaúdi hadihajót a Bab Al Mandeb-szoros közelében. A szaúdi vezetésű koalíció - amelynek részesült az amerikai logisztikai támogatásban - minden esetben tagadta, hogy bármilyen hajó megsérült volna.
Háború a tengeren
(folytatás)
2016 októberében a konfliktus újabb dimenziót kapott, amikor a húszi milíciák hajó-elleni rakétákat kezdtek alkalmazni Jemen partjai közelében közlekedő hajók ellen. A konfliktus tovább eszkalálódott amikor a húszi partvédelmi rakétaütegek és az Egyesült Államok Haditengerészete között egyhetes párharcra került sor.
Az első lövések 2016. október 1-jén dördültek el, amikor a húszik hajó-elleni rakétát lőttek ki a HSV-2 Swiftre, az Egyesült Arab Emírségek utánpótlást szállító hajójára, amely a Bab-el Mandab szoroson haladt át. A hírek szerint a segélyszállítmányokat szállító hajó súlyos károkat szenvedett, a személyzetből többen megsebesültek, de haláleset nem történt. A húszik valószínűleg radarral irányított C-801 vagy C-802 hajó-elleni rakétával lőtték ki a tengerpart mentén. A támadás arra késztette az Egyesült Államok Haditengerészetét, hogy hadihajókat küldjön a térségbe, hogy biztosítsák a szoroson történő hajózás szabadságát.
A Swift elleni támadást követően amerikai hadihajók ellen kíséreltek meg támadásokat október 9-én. Bár a húszik tagadják, hogy bármilyen szerepet játszottak volna az amerikai hadihajók elleni támadásokban, Washington gyorsan belekeverte a fegyveres csoportot. És amikor USS Mason október 12-én ismét támadás alá került - szintén sikertelenül -, az amerikaiak húszikon torolták meg. Október 13-án Nitze több Tomahawk cirkálórakétát indított a húszik három radarállomása ellen, és állítólag elpusztította azokat. Október 15-én a harmadik összecsapás során az AnsarAllah partvédő ütegei öt rakétát lőttek ki két amerikai hajóra, ismét eredmény nélkül. "Az Egyesült Államok adott esetben reagál a hajóinkat és a kereskedelmi forgalmunkat fenyegető további fenyegetésekre, és továbbra is fenntartja hajózási szabadságunkat a Vörös-tengeren, a Bab Al Mandeb-en és a világ más részein" - mondta Peter Cook, a Pentagon sajtótitkára.
A húszi vezetés tagadta az amerikai haditengerészet hajói elleni támadásokban való részvételét, valószínűleg attól tartva, hogy az Egyesült Államok még inkább beavatkozik a háborúba. Ezen aggodalom ellenére a húszik továbbra is szórványos támadásokat indítottak katonai és polgári hajók ellen főként a Bab el-Mandab szorosban. 2017 január végén a húszi partvédelmi erők Hudaydah közelében csapást mértek a szaúdiak Al Madinah osztályú fregattjára. A húszik állítása szerint partvédelmi rakétával, míg a koalíciós erők szerint távirányított robbanócsónakkal hajtották végre az akciót.
2017 júniusában egy rakéta eltalálta Egyesült Arab Emírségek egy hajóját, és egy tengerészt megsebesített. 2018 májusában egy húszi rakéta megrongálta a Jemenbe búzát szállító török teherszállító hajót. Ezek a támadások a kereskedelem némi megzavarását eredményezték, Szaúd-Arábia a tartályhajó-támadásokat követően 10 napig leállította a szoroson keresztül az olajszállítást.
Az emírségek M01 Al Hasbah aknaszedője a mokhai kikötőben(2017.07.29)
(folytatás)
2016 októberében a konfliktus újabb dimenziót kapott, amikor a húszi milíciák hajó-elleni rakétákat kezdtek alkalmazni Jemen partjai közelében közlekedő hajók ellen. A konfliktus tovább eszkalálódott amikor a húszi partvédelmi rakétaütegek és az Egyesült Államok Haditengerészete között egyhetes párharcra került sor.
Az első lövések 2016. október 1-jén dördültek el, amikor a húszik hajó-elleni rakétát lőttek ki a HSV-2 Swiftre, az Egyesült Arab Emírségek utánpótlást szállító hajójára, amely a Bab-el Mandab szoroson haladt át. A hírek szerint a segélyszállítmányokat szállító hajó súlyos károkat szenvedett, a személyzetből többen megsebesültek, de haláleset nem történt. A húszik valószínűleg radarral irányított C-801 vagy C-802 hajó-elleni rakétával lőtték ki a tengerpart mentén. A támadás arra késztette az Egyesült Államok Haditengerészetét, hogy hadihajókat küldjön a térségbe, hogy biztosítsák a szoroson történő hajózás szabadságát.
A Swift elleni támadást követően amerikai hadihajók ellen kíséreltek meg támadásokat október 9-én. Bár a húszik tagadják, hogy bármilyen szerepet játszottak volna az amerikai hadihajók elleni támadásokban, Washington gyorsan belekeverte a fegyveres csoportot. És amikor USS Mason október 12-én ismét támadás alá került - szintén sikertelenül -, az amerikaiak húszikon torolták meg. Október 13-án Nitze több Tomahawk cirkálórakétát indított a húszik három radarállomása ellen, és állítólag elpusztította azokat. Október 15-én a harmadik összecsapás során az AnsarAllah partvédő ütegei öt rakétát lőttek ki két amerikai hajóra, ismét eredmény nélkül. "Az Egyesült Államok adott esetben reagál a hajóinkat és a kereskedelmi forgalmunkat fenyegető további fenyegetésekre, és továbbra is fenntartja hajózási szabadságunkat a Vörös-tengeren, a Bab Al Mandeb-en és a világ más részein" - mondta Peter Cook, a Pentagon sajtótitkára.
A húszi vezetés tagadta az amerikai haditengerészet hajói elleni támadásokban való részvételét, valószínűleg attól tartva, hogy az Egyesült Államok még inkább beavatkozik a háborúba. Ezen aggodalom ellenére a húszik továbbra is szórványos támadásokat indítottak katonai és polgári hajók ellen főként a Bab el-Mandab szorosban. 2017 január végén a húszi partvédelmi erők Hudaydah közelében csapást mértek a szaúdiak Al Madinah osztályú fregattjára. A húszik állítása szerint partvédelmi rakétával, míg a koalíciós erők szerint távirányított robbanócsónakkal hajtották végre az akciót.
2017 júniusában egy rakéta eltalálta Egyesült Arab Emírségek egy hajóját, és egy tengerészt megsebesített. 2018 májusában egy húszi rakéta megrongálta a Jemenbe búzát szállító török teherszállító hajót. Ezek a támadások a kereskedelem némi megzavarását eredményezték, Szaúd-Arábia a tartályhajó-támadásokat követően 10 napig leállította a szoroson keresztül az olajszállítást.
Az emírségek M01 Al Hasbah aknaszedője a mokhai kikötőben(2017.07.29)
Mokha elfoglalása(Arany lándzsa hadművelet)
2015 őszén a húszik déli arcvonalának összeomlása idején a Hadi-párti és a déli szeparatista erők október elején offenzívát indítottak a Bab el-Mandab partvidéke elfoglalása érdekében, és sikeresen elfoglalták a tengerszoros ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú Perim-szigetet is. A koalíció három stratégiai célpontja közül az egyik Hudaydah kikötőváros volt. A koalíciós erők kétirányból kívánták a parti síkság(Tihamah) központját ostromgyűrűbe fogni. A jemeni Tihamah régió egy 50–70 km széles sávból áll, amely a Vörös-tenger partja mentén húzódik a Bab al-Mandab-szorostól a szaúdi határig. Délen a történelmi Mokha kikötője, tőle északra Hodeida, Jemen fő vörös-tengeri kikötője a part felénél található. Al-Salif, a másik kulcsfontosságú vörös-tengeri kikötő és a közeli Ras Isa olajexport terminál egyaránt a Hodeidától 60 km-re északra található félszigeten található. Míg északon, a szaúdi határ mellett Midi kicsi kikötővárosa, amelyet 2016 januárja óta ostromolnak a Hadi-párti erők. Jemen közepének masszív hegyvidékeivel ellentétben a Tihama terepe túlnyomórészt sík, nyugat-keleti "zöldövek", sűrű, alacsonyan fekvő cserjéscsíkok, pálmaligetek és a wadik mentén elhelyezkedő farmok által szegdelt homokos sivatag borítja. Számos kisváros és gazdaság található e vidéken. Két fő észak-déli autópálya vezet a Tihamah síkság hosszában - az egyik a parton, a másik pedig a parttal párhuzamosan 50 km-re a szárazföldön.
Hadi-párti harckocsi a 2015. októberi Bab-el-Mandab offenzíva során
Hadi-párti milícia az emírségek lobogójával a Perim-szigeten 2015. október elején
Északról az Iszlah-párti Al-Ahmar tábornok 1. páncélos hadosztályának részei és az 5. Katonai körzet Hadi-párti csapatai indítottak offenzívát Hajjah kormányzóság partvidéki területén. A 2016 január elején megindult offenzíva hamar megfeneklett Midi kikötővárosnál, váltakozó sikerű ide-oda hullámzó harcokat vívtak a sivatagi területeken a várostól északra a húszikkal. 2017 májusáig, több mint egy év intenzív harc után, a Hadihoz hű 5. katonai körzet erői jelentős veszteségeket szenvedtek el. Ugyanekkor a szudáni hadsereg parancsnoksága kifejezte vágyát, hogy csatlakozna az al Hudaydah északi irányból való elfoglalásának műveletéhez. Ekkor állították fel a 2., majd a 3. Al Hazem brigádot. A többszöri sikertelen kísérlet után, a szudáni és a Hadi-párti erőknek közös erőfeszítéssel sikerült csak elfoglalniuk a várost 2018 áprilisában.
Koalíciós erők terve Hudaydah elfoglalására
A 2016 októberétől kiújuló tengeri háború, a hajók elleni támadások arra késztették a koalíciót, hogy a tengerszorosban fekvő Al Mokha kikötővárost mihamarabb elfoglalja. A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy teljesen elzárja Jemen északi részét a tengertől. A fegyverek becsempészésében kulcs fontosságú szerepet játszott Jemen harmadik legnépesebb és legjelentősebb kikötővárosa: Al Hudaydah
A húsziknak fegyvert csempésző hajó
2017. január 6-án a koalíciós erők megindították az “Arany Lándzsa” hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Dhubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A Bab el-Mandabi fronton a főleg dél-jemeni szalafiastákból újjászervezett Al-Amaliqa birgádok(3 dandár) és a déli szeparatista erők vettek részt a támadásban, a támadó erőket az Emirátusok reguláris erői és a szudáni RSF milicistái támogatták. Néhány heti csatározás után Mokha elesett, kis számú Leclerc harckocsi is részt vett város elfoglalásában.. A húszik az egyik harckocsit egy Metis páncéltörő rakétával megrongálták. Mokhát végül a koalíciós erők január 26-ára tisztítottak meg az utolsó húszi orvlövészektől. Január végén a jemeni partvédelmi erők Hudaydah közelében eltaláltak egy szaúdi Medina osztályú fregattot, amelyen két szaúdi tengerész az életét vesztette. A húszi források szerint egy hajó-elleni rakétával, míg az izraeli hirszerzés szerint öngyilkos, távírányítású robbanócsónakkal mérték a csapást.
Hadista BMP-1 gyalogsági harcjárművek az "Arany lándzsa" hadművelet megindulásakor Bab-el-Mandab körzetében
Hadi-párti hadoszlop Mokhánál
Leclerc harckocsik Mokha közelében
Hadihoz hű erők járőre Mokha közelében 2017.01.20-án
Ugyan a harcok kisebb-nagyobb hevességgel fellángoltak, de az arcvonalak megmerevedtek a koalíciós erő nagyon kevés előrehaladást értek el a következő hónapokban. 2017. augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.
Hadi párti katonák Mokha kikötőjében 2017. február
2015 őszén a húszik déli arcvonalának összeomlása idején a Hadi-párti és a déli szeparatista erők október elején offenzívát indítottak a Bab el-Mandab partvidéke elfoglalása érdekében, és sikeresen elfoglalták a tengerszoros ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú Perim-szigetet is. A koalíció három stratégiai célpontja közül az egyik Hudaydah kikötőváros volt. A koalíciós erők kétirányból kívánták a parti síkság(Tihamah) központját ostromgyűrűbe fogni. A jemeni Tihamah régió egy 50–70 km széles sávból áll, amely a Vörös-tenger partja mentén húzódik a Bab al-Mandab-szorostól a szaúdi határig. Délen a történelmi Mokha kikötője, tőle északra Hodeida, Jemen fő vörös-tengeri kikötője a part felénél található. Al-Salif, a másik kulcsfontosságú vörös-tengeri kikötő és a közeli Ras Isa olajexport terminál egyaránt a Hodeidától 60 km-re északra található félszigeten található. Míg északon, a szaúdi határ mellett Midi kicsi kikötővárosa, amelyet 2016 januárja óta ostromolnak a Hadi-párti erők. Jemen közepének masszív hegyvidékeivel ellentétben a Tihama terepe túlnyomórészt sík, nyugat-keleti "zöldövek", sűrű, alacsonyan fekvő cserjéscsíkok, pálmaligetek és a wadik mentén elhelyezkedő farmok által szegdelt homokos sivatag borítja. Számos kisváros és gazdaság található e vidéken. Két fő észak-déli autópálya vezet a Tihamah síkság hosszában - az egyik a parton, a másik pedig a parttal párhuzamosan 50 km-re a szárazföldön.
Hadi-párti harckocsi a 2015. októberi Bab-el-Mandab offenzíva során
Hadi-párti milícia az emírségek lobogójával a Perim-szigeten 2015. október elején
Északról az Iszlah-párti Al-Ahmar tábornok 1. páncélos hadosztályának részei és az 5. Katonai körzet Hadi-párti csapatai indítottak offenzívát Hajjah kormányzóság partvidéki területén. A 2016 január elején megindult offenzíva hamar megfeneklett Midi kikötővárosnál, váltakozó sikerű ide-oda hullámzó harcokat vívtak a sivatagi területeken a várostól északra a húszikkal. 2017 májusáig, több mint egy év intenzív harc után, a Hadihoz hű 5. katonai körzet erői jelentős veszteségeket szenvedtek el. Ugyanekkor a szudáni hadsereg parancsnoksága kifejezte vágyát, hogy csatlakozna az al Hudaydah északi irányból való elfoglalásának műveletéhez. Ekkor állították fel a 2., majd a 3. Al Hazem brigádot. A többszöri sikertelen kísérlet után, a szudáni és a Hadi-párti erőknek közös erőfeszítéssel sikerült csak elfoglalniuk a várost 2018 áprilisában.
Koalíciós erők terve Hudaydah elfoglalására
A 2016 októberétől kiújuló tengeri háború, a hajók elleni támadások arra késztették a koalíciót, hogy a tengerszorosban fekvő Al Mokha kikötővárost mihamarabb elfoglalja. A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy teljesen elzárja Jemen északi részét a tengertől. A fegyverek becsempészésében kulcs fontosságú szerepet játszott Jemen harmadik legnépesebb és legjelentősebb kikötővárosa: Al Hudaydah
A húsziknak fegyvert csempésző hajó
2017. január 6-án a koalíciós erők megindították az “Arany Lándzsa” hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Dhubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A Bab el-Mandabi fronton a főleg dél-jemeni szalafiastákból újjászervezett Al-Amaliqa birgádok(3 dandár) és a déli szeparatista erők vettek részt a támadásban, a támadó erőket az Emirátusok reguláris erői és a szudáni RSF milicistái támogatták. Néhány heti csatározás után Mokha elesett, kis számú Leclerc harckocsi is részt vett város elfoglalásában.. A húszik az egyik harckocsit egy Metis páncéltörő rakétával megrongálták. Mokhát végül a koalíciós erők január 26-ára tisztítottak meg az utolsó húszi orvlövészektől. Január végén a jemeni partvédelmi erők Hudaydah közelében eltaláltak egy szaúdi Medina osztályú fregattot, amelyen két szaúdi tengerész az életét vesztette. A húszi források szerint egy hajó-elleni rakétával, míg az izraeli hirszerzés szerint öngyilkos, távírányítású robbanócsónakkal mérték a csapást.
Hadista BMP-1 gyalogsági harcjárművek az "Arany lándzsa" hadművelet megindulásakor Bab-el-Mandab körzetében
Hadi-párti hadoszlop Mokhánál
Leclerc harckocsik Mokha közelében
Hadihoz hű erők járőre Mokha közelében 2017.01.20-án
Ugyan a harcok kisebb-nagyobb hevességgel fellángoltak, de az arcvonalak megmerevedtek a koalíciós erő nagyon kevés előrehaladást értek el a következő hónapokban. 2017. augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.
Hadi párti katonák Mokha kikötőjében 2017. február