Buktatás: a mai világban nem lehet fenyegetéssel elérni, hogy egy tanuló tanuljon, annyi a hívogató lehetőség. A buktatást pont azok szarják le nagy ívben akiket fenyeget(ne). valami más ösztönzést kell alkalmazni. Például azt, hogy a tudása társadalmilag értékes, hogy aki többet tud, többre viszi...Hajaj, ez messzire vezet, mert nálunk nem feltétlenül a tudás az érvényesülés alapja.
Szerintem az oktatásban sok a pénz és kevés is. Valahogy mindig csak a "közbeszerzéses" fejlesztések mennek látványosan: ömlenek az aktív táblák, a számítógépek (akár kakaóbiztos kivitelben is), az Öveges-laborok, épület felújítások, tornatermek, uszodák stb., de valahogy a humánfaktor (értsd tanárok) hozzáképzése elmarad. Így lesz például interaktív táblából (1,5 millióért) vetítővászon.Abszolút nem fordítanak pénzt és energiát arra, hogy a tanári módszereket is fejlesszék (persze a tanárokban is van némi dölyfösség, hogy minek, hiszen ők úgyis tudják). Nem akarunk/merünk olyan módszereket átvenni, amelyek máshol beváltak (nem a szingapúri mert az egy másfajta társadalom, de pl, a finn vagy pláne az észt példa lemásolható lenne). Ellenben aA lefuttatott (közbeszerzett) továbbképzések szart se érnek, folyton ugyanazt a használhatatlan hülyeséget ismételgetik rajtuk, a továbbképzések csak a szervezőnek hasznosak, mert egy rakás (állami) pénzt lehet vele lenyúlni....