Visszakanyarodva a PISA és a TIMSS tesztek eredményéhez:
A PISA teszten a kombinált sorrend, ha a 3 készség átlagát nézzük, akkor az első 10 sorrendje: Szingapúr, Hongkong, Japán, Makaó, Észtország, Tajvan, Kanada, Finnország, Dél-Korea és 4 kínai város és tartomány összesítve (Peking, Sanghaj, Csiangszu, Kuangtung). A TIMSS teszten a 8. évfolyamosoknál az első 10 sorrendje: Szingapúr, Japán, Tajvan, Dél-Korea, Szlovénia, Hongkong, Oroszország, Anglia, Kazahsztán, Írország.
A ki mit rontott el, melyik kormányt kell jobban gyűlölni politikai acsarkodás helyett építőbb lenne megnézni, hogy ezeknek az országoknak az oktatási rendszerében mik azok a közös, vagy soknál előforduló jellemzők, amik eltérnek a mi oktatási rendszerünktől és amikre legnagyobb valószínűséggel az eredményesség visszavezethető.
Az például feltűnő, hogy több ázsiai ország és város (Szingapúr, Japán, Tajvan, Hongkong, Dél-Korea) mindkét teszten kiemelkedően szerepel. Ez nem újkeletű dolog. A 3, 6, 9, 12 évvel korábbi teszteken is látványosan jól teljesítettek ezek az országok. Ezeknek az országoknak az oktatási rendszere néhány tekintetben egyértelműen eltér miénktől:
- A diákok terhelése sokkal nagyobb. Rendkívül nagy arányban járnak különórákra. Kifejezetten jellemző, hogy késő délutánig, estig klubfoglalkozások és különórák, majd éjszaka az otthoni tanulás és a házi feladat köti le a gyereket. A vizsgák is keményebbek. Nem állítom, hogy az a terhelés, amit az ottani diákok kapnak nincs kissé eltúlozva, de azt tudomásul kell venni, hogy az eredményhez munkát kell befektetni és követelményeket kell támasztani.
- A tanítási napok száma magasabb, mint Magyarországon és nemrég még Japánban és Koreában is szombaton is ment a tanítás. A tanítási napokon felül és nem azok terhére sok iskolai rendezvény. kirándulás, sportnap van. Az egy tanítási napra eső tanórák száma is némileg magasabb. Ezt egészítik ki a különórák.
- Rendre, fegyelemre, szorgalomra, felelősségvállalásra vannak szoktatva. Ők takarítják minden nap az iskolát. Állandó osztálytermük van, amit ők tartanak rendben. Utálják az egyenruhát, de legalább nem változik divatbemutatóvá az iskola. Azzal foglalkoznak, amiért ott vannak. A menza kosztot ők osztják ki és szedik össze a csetrest, szemetet. Mindent meg kell enniük. A szemetet szelektíven gyűjtik (tényleg, nem csak elméletben). Állatokat gondoznak, ami gyakorlati ismereteket is ad és felelősségre, rendszerességre nevel. Általában van tankert is. A tankonyhán sem csak főzni tanítják a gyerekeket, hanem azért is végeztetnek el velük minél több munkát, hogy megtanulják értékelni a munkát és csapatban dolgozni. Elég jellemző, hogy "társadalmi munkát" végeztetnek velük. A szemétgyűjtés például rendszeres az iskola környékén.
- A diákvezetőknek számottevő hatalma van, de csak olyan lehet a diáktanács elnöke, alelnöke, sőt még tagja is, vagy osztályelnök, illetve klub elnöke, akinek jó a tanulmányi eredménye. Nem a lustaság, a tanulást elutasító "lázadás", a tanároknak való ellenszegülés a menő. Azért irigylik egymást hogy a másik jobban teljesít, nem pedig lenézik és kiközösítik a "strébereket". Versenyszellemre szoktatják őket, de a verseny nem abban nyilvánul meg, hogy ki mennyire meri megszegni a szabályokat és nem a bandázásban, hanem a tanulásban,. sportban. A szülők is megkövetelik a minél jobb eredményt és a jó magatartást. Ha a gyerek rosszul teljesít és/vagy helytelenül viselkedik, akkor a szülő is megszégyenül.
- Tisztelet kell tanúsítaniuk a tanáraik és a felsőbb évesek felé. A tanár arrafelé a társadalomban is egy elismert, köztiszteletben álló, jobban megfizetett foglalkozás. Nem az megy tanárnak, akinek jobban fizető pályához nem volt elég a felvételi eredménye. A tanároktól elvárják, hogy tényleg foglalkozzanak a gyerekekkel. Klubtevékenységekben vegyenek részt, korrepetáljanak, neveljenek, a szabadidejüket, hétvégéjüket is feláldozzák, ha szükséges. A nyári (téli, tavaszi) szünetben is megy a felzárkóztató oktatás. Cserébe nem csak a gyerekek, de a szülők is feltétlen tiszteletet tanúsítanak a tanárok iránt.
- A magas elvárások miatt nagyon ritka, hogy egy gyerekből legalább a középiskola elvégzését ne verjék ki. Dél-Korea a világelső a középiskolát végzettek arányában, de Japánban is 90 % felett van ez a mutató. Persze ez azzal jár hogy a gyengébb képességűek szenvednek és aki nem tudja hozni az elvárt eredményt az a szülei, a társai az egész társadalom szemében megszégyenül. A szülők rengeteget költenek a különórákra és ez a gyerekekre nagy felelősséget ró. Nem véletlen, hogy mind Japán, mind Dél-Korea világelsők között van a fiatalok öngyilkossági arányában. De ez egyben azt is mutatja, hogy milyen a hozzáállásuk. Nálunk hány rossz tanuló ugrik a vonat elé?
- Az oktatásuk gyakorlatiasabb. Egy csomó háztartási ismeretet tanulnak. Egészségügyi alapokat. Állatokat gondoznak, kertészkednek. Nagyon sok kísérlet van. Általában elég jó az iskolák szertári és labor felszerelése.
- Az iskolák 90 %-ának van jól felszerelt tornaterme. Általában nagy udvaraik vannak sport célokra (annak ellenére, hogy Japánban is és Koreában is kevés a hely). Japánban nagyon magas az úszómedencével rendelkező iskolák aránya, de ez részben abból is adódik, hogy Japán szigetország, tehát illik mindenkinek megtanulnia úszni. Minden esetre az iskolai sportra nagy hangsúlyt helyeznek, ami szintén fegyelemre és szorgalomra nevel.
Ez azért nagyon mást mint amilyen iránya az elmúlt évtizedekben a magyar oktatás elment. Az "átkosban" a csúnya, rossz poroszos oktatási rendszerünkben a magyar diákok sokkal jobban teljesítettek (akkor még nem PISA teszten, hanem mondjuk diákolimpiákon). De mióta az oktatásunk liberálisabbá vált és tömegtermelésre, fejkvóta gyűjtésre állt át. Mióta nem igazán szűrő az érettségi (majdnem mindenkit átrugdalnak, hogy ne rontsa a statisztikát), de már a felviteli se, mert az a lényeg, hogy minél több diák után felvegyék a fejpénzt és minél nagyobb legyen a diplomás arány, függetlenül attól hogy ez mennyire értékeli le a diplomákat. Szóval amióta nem olyan erős a szűrés és a követelményeket a minél magasabb bevétel eléréséhez igazították azóta látványosan csökkent a tudásszint is. Mióta a cél nem az, hogy használható tudása legyen a gyereknek, hanem az hogy a következő vizsgán (vagy érettségin, felvételin) megfeleljen a statisztika és a diák boldogulása érdekében, azóta valahogy egyre kevésbé tudják alkalmazni a tanultakat és ha a begyakorolttól eltérő feladatokat kapnak, akkor leblokkolnak, nem használják a józan paraszti eszüket. Mióta a gyerekek a jogainkkal nagyon tisztában vannak, de a kötelességeikkel kevésbé és mióta a tanárok kezében alig van fegyelmező eszköz, azóta a szorgalom sem olyan eget verő. Mióta a szülők nem nevelik a gyereküket, sőt a tanárral szemben a szegény lurkó pártjára állnak, ha a tanár próbálkozik némileg korrigálni a szülő nevelési hibáit, azóta a tanárok tekintélye elég pocsék lett és ez a tanulási kedvet is negatívan befolyásolja. És ez nem egyik vagy másik kormány egyedüli hibája, hanem a szemléleté. Meg persze a tanerők átlagos színvonala sem feltétlenül felfelé mozdult el. De mit várunk egy rosszul fizetett alacsony presztízsű pálya esetén, aminek a fő előnye, hogy nem kel megszakadni. Jó sok a szünet.