ott a ráualó link azeredeti szövegben:
Varró László kifejtette, hogy igazán kedvező kondíciójú orosz gázszerződéseket két típusú ország tud kötni: az, amelyik külpolitikailag szinte teljesen alárendeli magát Moszkva akaratának, illetve az, ahol a Gazpromot komoly piaci versenyre kényszerítik. Az utóbbi eshetőséghez Magyarországon nem teljes mértékben adottak a megfelelő feltételek, így az 1996-ban megkötött és azóta többször meghosszabbított, Magyarországnak eredetileg rendkívül kedvezőtlen orosz-magyar gázszerződés kondícióinak javítását a magyar politikai elit hagyományosan a Moszkvával kialakított „jó” kapcsolatoktól várta. 2013-ban pedig az Orbán-kormány az E.On gázkereskedő üzletágának megvételével a saját kezébe vette a teljes felelősséget a gázszerződés újratárgyalásáért.
http://www.politicalcapital.hu/hireink.php?article_read=1&article_id=2230
A hosszú távú szerződést az oroszokkal 1996-ban még a Mol kötötte, a régióban a legrosszabb feltételekkel. Hogy miért nem sikerült jobb alkut kötni, arról inkább csak találgatni lehet, a legegyszerűbb magyarázat, hogy a magyar fél nem volt szakmailag kellően felkészült. Nem számoltak a gázárak meredek emelkedésével, és az energiahatékonyság javulásának szerepét sem vették kellő mértékben számításba. Nem határoztak meg felső limitet az árakra, túl szűk mozgásteret kaptunk az átvett mennyiség meghatározásában is.
Vagyis egyfelől a szerződés alapján a gázárat az oroszok lényegében bármeddig emelhetik, és hogy most is a piacilag indokoltnál magasabban tartják, azt gyanítja a Gazprom néhány európai országgal folytatott üzletét versenyjogi eljárásban vizsgáló Európai Unió. Másfelől a vevőnek, azaz a magyar félnek nincs nagy mozgástere abban sem, hogy a fogyasztás esetleges csökkenése miatt csökkentse az átvett gázmennyiséget.
Teljes cik itt érdemes elolvasnim korábbiról sajna nincs linkem
https://index.hu/gazdasag/2012/12/12/e.on/
