Szerintem jöhet a többi kép is és a bővebb élménybeszámoló is
Bővebben : a pirog, a sör és a vodka finom, a lányok gyönyörűek.
De ezt eddig is tudtuk.
A felvonulás helyszíne a korábbi évektől eltérően megváltozott és az előző napokban megkérdezett emberek (még a rendőrök is) bizonytalanok voltak, 100 % -ig biztosat aznap reggel tudtunk meg a netről. Talán erre is fogható, hogy a megtekintés profizmusa hagyott kívánnivalót a részünkről. A papírforma szerinti 13 órai kezdés bő 3/4 órát csúszott, előtte a beszéd hosszúnak tűnt. A repülőeszközök fényképezéséről letettem (ezúttal amúgyis csak a telefonomat vittem magammal), mivel árnyékba, fa alá helyezkedtünk. Ha korábban kiérkezünk. akkor 2-3 órás álldogálásért cserébe kiváló kordonmenti helyet kaptunk volna. Az időjárásra nem lehetett panasz, mert 25-26 fok és nagyrészt felhős égbolt volt.
A felvonulás profin kivitelezett, jól megszervezett volt. Ellenben poltikától mentesen mondom, hogy az amerikai katonák menetelése hihetetlenül rendezetlen, már-már botrányos volt. A fenti videon nem látszik (talán a tribün előtt összeszedték magukat), de ott előttünk egyszerűen hajmeresztőnek tűnt. Lehet, hogy beöltözött civilek voltak ???
.
Na mindegy, lengyel barátainkat nem érdekelte, tapsoltak és örültek nekik, ahogy nekünk is mindíg, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk (
Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki 
).
A családbarát helyszín a kiállított eszközökkel a Visztula túlpartján volt, itt teljes sötétedésig maradhattunk, a legvégén trélerekre felálló páncélosokat is megtekintve.
Amit Pal megfogalmazott előttem, az nekünk ott ötpercenként az eszünkbe jutott. Ha egy negyedekkora katonai erő birtokosai lehetnénk, már rég hasraestem volna büszkeségemben, úgy naponta háromszor...
Egy Haditengerész műszaki-mentő katonával beszélgetve szegénynek nagyot kerekedett a szeme, amikor felvilágosítottuk, milyen karcsúra szabott a magyar szövetségesük és barátjuk.
Egy szónak is száz a vége : aki teheti menjen, nézze meg mi van máshol, mert az itt nincs. Ha itthon nem érezhetjük a harckocsi-gázturbina hőjét és bűzét, vagy a harcigépek kerozinfüstjét, akkor oda kell menni. Én immár Varsót is jó szívvel ajánlhatom mindenkinek. Aki ott van, az pedig ki ne hagyja pl. a Varsói felkelés múzeumát...
Az első fotó kedves talán mindnyájónknak:
