-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(I.)
A kétéltű harckocsik alkalmazásának fontos hadszíntere volt a Közel-Kelet. Egyiptom 1966-ban kapta meg az első 50 PT-76 harckocsit és számos BTR-50P és OT-62 páncélos szállítójárművet. Az 1967-es „hatnapos” háború kezdetére Egyiptomnak 28 ilyen harckocsija volt a Sínai-félszigeten, és szinte mindegyik az izraeliek zsákmánya lett. Az izraeli védelmi erők a későbbiekben, mintegy két tucatnyi zsákmányolt kétéltű harckocsit láttak el amerikai gyártmányú motorokkal és géppuskákkal. 1969. június 18-án parancsot adtak ki a 88-as egység létrehozására. A Dov Lavan(„jegesmedve”) egység PT-76 harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel lett felszerelve. Az egységet természetesen a kétéltű műveletek figyelembe vételével hozták létre-rajtaütések, hidfőállások foglalása céljából. Az „Anyagháború” vége felé egy kétéltű akciót terveztek a Timsakh-tavon, az úgynevezett Trize műveletet. 1970. május 25-26 éjjelén hat PT-76 harckocsiból és hét BTR-50 páncélozott járműből álló különítmény a tó nyugati partján fekvő félszigeten kellett partra szállnia és megtámadni az ott található egyiptomi támaszpontot. Már a vízbe lépés szakaszában három harckocsi elakadt, az egyiptomiak észlelték az izraeli tevékenységet ezért a műveletet félbeszakították. 1971-ben az egységet tartalék zászlóaljjá szervezték át, kezdetben hat harckocsival és tizenöt páncélos járművel és körülbelül 280 katonával. 1973-ban további 19 kétéltű harckocsi került a 88-asok állományába. A zászlóalj parancsnokává Josef Judovicsot nevezték ki. A 70-es évek elején legalább két kétéltű hadműveletet dolgoztak ki a zászlóalj részvételével- egyet a Szuezi-öbölben, egyet pedig a Nagy-Sós-tavon keresztül. Ez utóbbi egy nagy pártraszállási hadművelet része volt a Szuezi-csatorna nyugati partján, a „jegesmedvék”-nek hat órával a főerők partra szállása előtt kellett volna átkelniük a tavon.
A 1970-es évek elején Egyiptom 200 darab további PT-76 úszó harckocsit és 750 darab BTR-50P/OT-62 lövészpáncélost szerzett be a keleti blokk államaitól. Az egyiptomi hadvezetés fontos szerepet szánt a kétéltű páncélosoknak a szuezi csatornán való átkelés során.
Október elejére Egyiptom 101 darab, míg Szíria 90 darab PT-76 úszó harckocsit összpontosított a hadműveleti zónában. Ezenkívül Iraknak 20 PT-76-os harckocsija volt, amelyek talán teljes számban vagy egy részük Szíriában harcolt az iraki expedíciós erők részeként. A PT-76 harckocsi valójában szerény szerepet töltött be 90 000 egyiptomi katona és közel 1000 harckocsi átkelésében a csatorna túlsó partjára. Heves egyiptomi tüzérségi zárótüzet követően 1973. október 6-án 14 órakor a 130. önálló gépesített dandár 20 PT-76-osa átúszta a Nagy Keserű-tavat, ezer főnyi BTR-50 páncélosokon szállított gyalogság kíséretében. Az izraeli hadsereg nem rendelkezett erődítményekkel vagy homoksáncokkal a tó túlsó partján, ezért az egyiptomi gyalogosok 14:40-ig ellenállás nélkül átjutottak és megkezdték a közeli aknamezők megtisztítását. Két órával később a gyalogosok elhárították az izraeli páncélosok ellentámadását, a Sagger páncéltörő rakéták segítségével két harckocsit és három páncélozott járművet tettek harcképtelenné. A gépesített dandár rajtaütéseket hajtott végre az izraeli Bir El Thamada légibázison és a közeli radarállomásokon.
A dandár 603. zászlóalja ez után levált, hogy elfoglalja és megtartsa Putzer erődöt, október 9-én elfoglalta az elhagyatott állást, és az ismételt ellentámadások ellenére a háború végéig tartotta. Eközben a 602. zászlóalj kelet felé gurult, ahol szerencsétlenségére, késő este a tüzérségi úton egy izraeli harckocsi zászlóalj 35 M-60 Patton harckocsijába ütközött.(A harckocsi-zászlóalj az izraeli „Mendler” páncélos hadosztály két, a Bar-Lev vonalban harcoló izraeli csapatok megerősítésére vonuló páncélos dandárának egyikéhez tartozott) Ez az éjszakai harc nem sikerült jól a 602.zászlóalj 10 PT-76-osának. Az izraeli tankok elpusztították a zászlóaljat, és a túlélőket arra kényszerítették, hogy visszavonuljanak az egyiptomi vonalakhoz.
Egyiptomi PT-76 úszó harckocsik egy diszszemlén
Zsákmányolt egyiptomi PT-76 a hatnapos háborúban
Zsákmányolt egyiptomi PT-76 harckocsik vasúti rakodása, El Arish 1967
További zsákmány 1967-ből, Tel-Aviv vasútállomás
IDF PT-76 harckocsijai az 1968-as jeruzsálemi katonai parádén
IDF PT-76 harckocsija a vízen
Izraeli páncélosok egy partra szállító hajón
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(II.)
A PT-76 és a Szuezi-csatorna története azonban ezzel még nem ért véget. A háború kilencedik napján, október 15-én reggel, 18 dandárral (közülük 9 páncélos), hatalmas légi támogatással rendelkező izraeli erők ellentámadást indítottak a Sínai Fronton, és ezzel a fő csapást a 2. egyiptomi hadseregre mérték. Heves csaták alakultak ki a földön és a levegőben. Amikor kiderült, hogy a frontális támadások sikertelenek, az izraeli parancsnokság átirányította fő erőit, hogy legyőzze a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyi alakulatait, és elérje a Suez-csatornát a Bolsoj Gorkij-tótól északra. A csata egész nap tartott, de egyik fél sem ért el döntő sikert. Az izraelieknek csak a 2. hadsereg jobb szárnyát biztosító 16. gyalogos hadosztályának védelmi körletében és a Hamsa mezőgazdasági állomás területén sikerült a tóhoz eljutniuk.
Ariel Sharon, a 143. tartalék harckocsi hadosztály parancsnoka fordulópontot hozott az ellenségeskedés során. Javaslatára október 16-án éjjel Gonen ezredes 11. tartalék harckocsi-dandárjának hét PT-76 kétéltű és nyolc BTR-50P páncéloson szállított gyalogsággal rendelkező izraeli különítménye átkelt Bolsoj Gorkij északi részén. A tó a nyugati partján hídfőállást foglalt el Abu Sultan állomás területén. E különítmény sikeres tevékenységét azzal magyarázzák, hogy az egyiptomi parancsnokság nem engedte az izraeli csapatok átjutni a tóhoz, és nem osztott erőket és eszközöket a nyugati part védelmére. Az egyiptomi parancsnokság még akkor is, ha információkat kapott egy izraeli különítmény átkeléséről, nem tulajdonított ennek semmilyen jelentőséget, és nem tett erőteljes intézkedéseket annak megsemmisítésére. A következő két napban az izraeli csapatok megtámadták a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyú egységeit, és a csatornáig nyomták őket. Október 18-án éjjel Sharon további 90 harckocsit csoportosított a hídfőbe az önjáró kompokon. Az izraeli erők október 18-a éjjeléig a hídfőt 6 km-re szélességűre és 5 km mélységűre terjesztették ki. Az egyiptomiak megkésett kísérletei az ellenség legyőzésére sikertelenek voltak. Október 19-én éjjel az izraeli műszakiak két hidat építettek, amelyeken át akár 200 harckocsi is átment a tó nyugati partjára.
Október 19-én reggel a hídfőnél lévő csapatok döntő offenzívát indítottak. Jellemzője volt a harckocsik széles körű használata kis csoportokban (motorizált gyalogsággal és ATGM-mel rendelkező csapatok támogatták a páncélosokat). Széles fronton működve gyenge pontokat találtak az egyiptomi csapatok védelmében, és áttörtek a hátsó vonalakra. A PT-76 könnyű harckocsik nagy sebességgel az egyiptomi légvédelmi rakétarendszerek és a radarok állásait támadták, és ezeket megsemmisítve hozzájárultak az izraeli légierő sikeres működéséhez. Október 20.-án estére az izraeli védelmi erők három páncélos és két gépesített dandárja állt a hídfőn, amelyek október 21-i nap végére a hídfőt 30 km és 20 km mélységig kiterjesztették, és folytatták a támadó műveleteiket.
A Sínai-félszigeten zajló ellenségeskedések során a döntő fordulópont az Ariel Sharon által kiötlött művelettel kezdődött, amelynek során szovjet gyártmányú kétéltű harckocsikat és páncélos járműveket használták első lépcsőben a csatorna nyugati partján egy hidfőállás kialakításához.
A háború kitörésével a személyzetet légi szállítással juttatták el Sharm-el-Sheikbe, ahonnan a zászlóalj et-Tourba diszlokált, ahol egy héten keresztül tétlenül szemlélték a harcokat. Október 14-én a zászlóaljat áthelyezték a fő csapásirányba, de csak 17-én hajnalra érkezett meg az egység a Nagy-Sós-tó partján fekvő Lakekan megerősített támaszpontjára. A zászlóalj Sharon 143. hadosztályának részeként a 14. „Reshev” páncélos dandárral és a 243. „Matt” ejtőernyős dandárral közösen tartóztatta fel az egyiptomi 7. gyaloghadosztály 25. páncélos dandárját, amely északi irányban kísérelt meg támadást a tópart mentén. A harcokban a „jegesmedvék” is részt vettek, 18-án a „kínai farm” ellen vetették be őket, kiderült hogy az egyiptomiak már kiürítették azt. Október 19-én a zászlóalj a 14. páncélos dandárhoz csatlakozva a pontonhídon átkelt Afrikába, és részt vett az egyiptomi állások elleni második támadásban Aorha körzetében. Ebben a csatában a zászlóalj összes páncélozott járműve megsérült, 16 halottat és 27 sebesültet vesztett. Másnap a frissen zsákmányolt járművekkel a zászlóalj részt vett az egyiptomi légvédelmi rendszer felszámolásában. A tűzszünet Iszmailiától délre érte a zászlóaljat.
1974 júniusában feloszlatták az egységet. 1981-ig 65 darab PT-76 úszó harckocsi állt az izraeli haderő szolgálatában.
Megsemmisült PT-76 és BTR-50
Módosított izraeli PT-76 harckocsi a Sínai-félszigeten
Izraeli PT-76
Úton Afrikában. Izraeli PT-76 hadihídra gördül
Izraeli PT-76 a Sínain
Izraeli PT-76 harckocsi Aorha közelében
A PT-76 és a Szuezi-csatorna története azonban ezzel még nem ért véget. A háború kilencedik napján, október 15-én reggel, 18 dandárral (közülük 9 páncélos), hatalmas légi támogatással rendelkező izraeli erők ellentámadást indítottak a Sínai Fronton, és ezzel a fő csapást a 2. egyiptomi hadseregre mérték. Heves csaták alakultak ki a földön és a levegőben. Amikor kiderült, hogy a frontális támadások sikertelenek, az izraeli parancsnokság átirányította fő erőit, hogy legyőzze a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyi alakulatait, és elérje a Suez-csatornát a Bolsoj Gorkij-tótól északra. A csata egész nap tartott, de egyik fél sem ért el döntő sikert. Az izraelieknek csak a 2. hadsereg jobb szárnyát biztosító 16. gyalogos hadosztályának védelmi körletében és a Hamsa mezőgazdasági állomás területén sikerült a tóhoz eljutniuk.
Ariel Sharon, a 143. tartalék harckocsi hadosztály parancsnoka fordulópontot hozott az ellenségeskedés során. Javaslatára október 16-án éjjel Gonen ezredes 11. tartalék harckocsi-dandárjának hét PT-76 kétéltű és nyolc BTR-50P páncéloson szállított gyalogsággal rendelkező izraeli különítménye átkelt Bolsoj Gorkij északi részén. A tó a nyugati partján hídfőállást foglalt el Abu Sultan állomás területén. E különítmény sikeres tevékenységét azzal magyarázzák, hogy az egyiptomi parancsnokság nem engedte az izraeli csapatok átjutni a tóhoz, és nem osztott erőket és eszközöket a nyugati part védelmére. Az egyiptomi parancsnokság még akkor is, ha információkat kapott egy izraeli különítmény átkeléséről, nem tulajdonított ennek semmilyen jelentőséget, és nem tett erőteljes intézkedéseket annak megsemmisítésére. A következő két napban az izraeli csapatok megtámadták a 2. egyiptomi hadsereg jobbszárnyú egységeit, és a csatornáig nyomták őket. Október 18-án éjjel Sharon további 90 harckocsit csoportosított a hídfőbe az önjáró kompokon. Az izraeli erők október 18-a éjjeléig a hídfőt 6 km-re szélességűre és 5 km mélységűre terjesztették ki. Az egyiptomiak megkésett kísérletei az ellenség legyőzésére sikertelenek voltak. Október 19-én éjjel az izraeli műszakiak két hidat építettek, amelyeken át akár 200 harckocsi is átment a tó nyugati partjára.
Október 19-én reggel a hídfőnél lévő csapatok döntő offenzívát indítottak. Jellemzője volt a harckocsik széles körű használata kis csoportokban (motorizált gyalogsággal és ATGM-mel rendelkező csapatok támogatták a páncélosokat). Széles fronton működve gyenge pontokat találtak az egyiptomi csapatok védelmében, és áttörtek a hátsó vonalakra. A PT-76 könnyű harckocsik nagy sebességgel az egyiptomi légvédelmi rakétarendszerek és a radarok állásait támadták, és ezeket megsemmisítve hozzájárultak az izraeli légierő sikeres működéséhez. Október 20.-án estére az izraeli védelmi erők három páncélos és két gépesített dandárja állt a hídfőn, amelyek október 21-i nap végére a hídfőt 30 km és 20 km mélységig kiterjesztették, és folytatták a támadó műveleteiket.
A Sínai-félszigeten zajló ellenségeskedések során a döntő fordulópont az Ariel Sharon által kiötlött művelettel kezdődött, amelynek során szovjet gyártmányú kétéltű harckocsikat és páncélos járműveket használták első lépcsőben a csatorna nyugati partján egy hidfőállás kialakításához.
A háború kitörésével a személyzetet légi szállítással juttatták el Sharm-el-Sheikbe, ahonnan a zászlóalj et-Tourba diszlokált, ahol egy héten keresztül tétlenül szemlélték a harcokat. Október 14-én a zászlóaljat áthelyezték a fő csapásirányba, de csak 17-én hajnalra érkezett meg az egység a Nagy-Sós-tó partján fekvő Lakekan megerősített támaszpontjára. A zászlóalj Sharon 143. hadosztályának részeként a 14. „Reshev” páncélos dandárral és a 243. „Matt” ejtőernyős dandárral közösen tartóztatta fel az egyiptomi 7. gyaloghadosztály 25. páncélos dandárját, amely északi irányban kísérelt meg támadást a tópart mentén. A harcokban a „jegesmedvék” is részt vettek, 18-án a „kínai farm” ellen vetették be őket, kiderült hogy az egyiptomiak már kiürítették azt. Október 19-én a zászlóalj a 14. páncélos dandárhoz csatlakozva a pontonhídon átkelt Afrikába, és részt vett az egyiptomi állások elleni második támadásban Aorha körzetében. Ebben a csatában a zászlóalj összes páncélozott járműve megsérült, 16 halottat és 27 sebesültet vesztett. Másnap a frissen zsákmányolt járművekkel a zászlóalj részt vett az egyiptomi légvédelmi rendszer felszámolásában. A tűzszünet Iszmailiától délre érte a zászlóaljat.
1974 júniusában feloszlatták az egységet. 1981-ig 65 darab PT-76 úszó harckocsi állt az izraeli haderő szolgálatában.
Megsemmisült PT-76 és BTR-50
Módosított izraeli PT-76 harckocsi a Sínai-félszigeten
Izraeli PT-76
Úton Afrikában. Izraeli PT-76 hadihídra gördül
Izraeli PT-76 a Sínain
Izraeli PT-76 harckocsi Aorha közelében
Azért érdekes, hogy ez a típus képviseli több mint fél évszázada ezt a járműfajtát és minden más marginális hozzá képest. A gyenge páncélzat és fegyverzet ellenére elég komoly hadműveleti potenciált jelentett jól bevetve, érdekes, hogy inkább leszerelték váltótípus hiányában is itt nálunk is, máshol is. Persze az új kerekesekben biztos van amivel pótolható.PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(I.)
A kétéltű harckocsik alkalmazásának fontos hadszíntere volt a Közel-Kelet. Egyiptom 1966-ban kapta meg az első 50 PT-76 harckocsit és számos BTR-50P és OT-62 páncélos szállítójárművet. Az 1967-es „hatnapos” háború kezdetére Egyiptomnak 28 ilyen harckocsija volt a Sínai-félszigeten, és szinte mindegyik az izraeliek zsákmánya lett. Az izraeli védelmi erők a későbbiekben, mintegy két tucatnyi zsákmányolt kétéltű harckocsit láttak el amerikai gyártmányú motorokkal és géppuskákkal. 1969. június 18-án parancsot adtak ki a 88-as egység létrehozására. A Dov Lavan(„jegesmedve”) egység PT-76 harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel lett felszerelve. Az egységet természetesen a kétéltű műveletek figyelembe vételével hozták létre-rajtaütések, hidfőállások foglalása céljából. Az „Anyagháború” vége felé egy kétéltű akciót terveztek a Timsakh-tavon, az úgynevezett Trize műveletet. 1970. május 25-26 éjjelén hat PT-76 harckocsiból és hét BTR-50 páncélozott járműből álló különítmény a tó nyugati partján fekvő félszigeten kellett partra szállnia és megtámadni az ott található egyiptomi támaszpontot. Már a vízbe lépés szakaszában három harckocsi elakadt, az egyiptomiak észlelték az izraeli tevékenységet ezért a műveletet félbeszakították. 1971-ben az egységet tartalék zászlóaljjá szervezték át, kezdetben hat harckocsival és tizenöt páncélos járművel és körülbelül 280 katonával. 1973-ban további 19 kétéltű harckocsi került a 88-asok állományába. A zászlóalj parancsnokává Josef Judovicsot nevezték ki. A 70-es évek elején legalább két kétéltű hadműveletet dolgoztak ki a zászlóalj részvételével- egyet a Szuezi-öbölben, egyet pedig a Nagy-Sós-tavon keresztül. Ez utóbbi egy nagy pártraszállási hadművelet része volt a Szuezi-csatorna nyugati partján, a „jegesmedvék”-nek hat órával a főerők partra szállása előtt kellett volna átkelniük a tavon.
A 1970-es évek elején Egyiptom 200 darab további PT-76 úszó harckocsit és 750 darab BTR-50P/OT-62 lövészpáncélost szerzett be a keleti blokk államaitól. Az egyiptomi hadvezetés fontos szerepet szánt a kétéltű páncélosoknak a szuezi csatornán való átkelés során.
Október elejére Egyiptom 101 darab, míg Szíria 90 darab PT-76 úszó harckocsit összpontosított a hadműveleti zónában. Ezenkívül Iraknak 20 PT-76-os harckocsija volt, amelyek talán teljes számban vagy egy részük Szíriában harcolt az iraki expedíciós erők részeként. A PT-76 harckocsi valójában szerény szerepet töltött be 90 000 egyiptomi katona és közel 1000 harckocsi átkelésében a csatorna túlsó partjára. Heves egyiptomi tüzérségi zárótüzet követően 1973. október 6-án 14 órakor a 130. önálló gépesített dandár 20 PT-76-osa átúszta a Nagy Keserű-tavat, ezer főnyi BTR-50 páncélosokon szállított gyalogság kíséretében. Az izraeli hadsereg nem rendelkezett erődítményekkel vagy homoksáncokkal a tó túlsó partján, ezért az egyiptomi gyalogosok 14:40-ig ellenállás nélkül átjutottak és megkezdték a közeli aknamezők megtisztítását. Két órával később a gyalogosok elhárították az izraeli páncélosok ellentámadását, a Sagger páncéltörő rakéták segítségével két harckocsit és három páncélozott járművet tettek harcképtelenné. A gépesített dandár rajtaütéseket hajtott végre az izraeli Bir El Thamada légibázison és a közeli radarállomásokon.
A dandár 603. zászlóalja ez után levált, hogy elfoglalja és megtartsa Putzer erődöt, október 9-én elfoglalta az elhagyatott állást, és az ismételt ellentámadások ellenére a háború végéig tartotta. Eközben a 602. zászlóalj kelet felé gurult, ahol szerencsétlenségére, késő este a tüzérségi úton egy izraeli harckocsi zászlóalj 35 M-60 Patton harckocsijába ütközött.(A harckocsi-zászlóalj az izraeli „Mendler” páncélos hadosztály két, a Bar-Lev vonalban harcoló izraeli csapatok megerősítésére vonuló páncélos dandárának egyikéhez tartozott) Ez az éjszakai harc nem sikerült jól a 602.zászlóalj 10 PT-76-osának. Az izraeli tankok elpusztították a zászlóaljat, és a túlélőket arra kényszerítették, hogy visszavonuljanak az egyiptomi vonalakhoz.
Egyiptomi PT-76 úszó harckocsik egy diszszemlén
Zsákmányolt egyiptomi PT-76 a hatnapos háborúban
Zsákmányolt egyiptomi PT-76 harckocsik vasúti rakodása, El Arish 1967
További zsákmány 1967-ből, Tel-Aviv vasútállomás
IDF PT-76 harckocsijai az 1968-as jeruzsálemi katonai parádén
IDF PT-76 harckocsija a vízen
Izraeli páncélosok egy partra szállító hajón
PT-76 harckocsik az arab-izraeli háborúkban(III.)
PT-76 harckocsik a Golan-fennsíkon
Szír PT-76-os
PT-76 harckocsik a Golan-fennsíkon
Szír PT-76-os
Cuban Fire Support Vehicle | Military-Today.com
This fire support vehicle is a Cuban conversion of the Soviet BTR-60PB armored personnel carrier, fitted with a modified turret from the T-54 medium tank. It can be also considered as an armored car or tank destroyer.
www.military-today.com
Ez a PT-76 tornyával ellátott BTR-60, szintén kubai
Pogány
A BMP-2 és később a BMP-3 teljesen átvette a PT-76 szerepét is.
PT-76 Indonéziában
A szovjetek az első 50 darab PT-76B úszó harckocsit 1962-ben szállították Indonéziába, és állt hadrendbe, részben az indonéz hadsereg lovas egységeinél, részben a Tengerészgyalogság kétéltű jármű zászlóaljánál(KKO AL). A páncélosokat eredetileg a Holland Új-Guinea elfoglalására tervezett Jayawijaya hadműveletben kívánták felhasználni. A későbbiek során a PT-76 aktívan részt vett különféle belbiztonsági és katonai műveletekben. Az állomány 170 darabra növekedett. A kétéltű harckocsikat bevetették Dwikora(1964-1965) hadművelet során Borneó szigetén, az indonéz-malajziai határvidéken. A konfrontáció során az indonéz vezetés, nem vetette be reguláris erőit, helyettük irreguláris önkéteseket küldtek harcba a malajziai, gurkha, brit, ausztrál és új-zélandi erők által védelmezett Észak-Borneói brit protektorátusok Sarawak, Sabah és Brunei ellen. A PT-76 első valódi harci bevetésére az indonéz hadseregben az 1975-ös kelet-timori események során került sor.
Lótusz hadművelet(Operasi Seroja)
1974. áprilisi szegfűs forradalmat követően az új portugál vezetés lemondott gyarmatbirodalmáról. A lisszaboni kormányzat kormányzat új kormányzót nevezett ki, aki legalizálta a politikai pártok működését. A kolónián öt párt alakult, amelyek közül 1975. március 13-i helyhatósági választásokon a legnagyobb pártként FRETILIN(Független Kelet-Timor Forradalmi Frontja) és az UDT(Timori Demokratikus Szövetség) jelent meg, akik korábban szövetséget alkottak a függetlenségért folytatott kampány érdekében. Az indonéz katonai hírszerzés megpróbált megosztottságot szítani a függetlenségpárti pártok között, és támogatta az indonéz-párti APODETI(Timori Népi Demokratikus Szövetség) pártot. Számos indonéz katonai személy megbeszélést folytatott az UDT vezetőivel, akik egyértelművé tették, hogy Jakarta nem fogja tolerálni a FRETILIN által vezetett kormányzást egy független Kelet-Timorban.
1975. augusztus 11-én az UDT puccsot hajtott végre, hogy megállítsa FRETILIN növekvő népszerűségét. Az államcsíny során az UDT milíciája a létfontosságú infrastruktúra, például a rádióállomások, a nemzetközi kommunikációs rendszerek, a repülőtér és a rendőrség felett átvette az irányítást. Az ebből fakadó polgárháború során mindkét fél vezetői "elvesztették az irányítást támogatóik viselkedése felett", és míg az UDT és Fretilin vezetői is visszafogottan viselkedtek, az ellenőrizetlen támogatók különféle véres tisztogatásokat és gyilkosságokat szerveztek. Az UDT tagjai tucatnyi Fretilin tagot öltek meg négy helyszínen. Az áldozatok között volt a Fretilin egyik alapító tagja és az alelnök testvére, Nicolau Lobato. Fretilin válaszul sikeresen állította maga mellé a portugálok által kiképzett kelet-timori katonai egységeket. UDT erőszakos hatalomátvétele ezzel kiprovokálta a három hétig tartó polgárháborút, és 1500 katonáját szembeállította a Fretilin parancsnokai által vezetett 2000 fős reguláris haderővel. Amikor a portugál kiképzésű kelet-timori katonaság felesküdött a Fretilinre, FALINTIL néven ismertté. Augusztus végére az UDT maradványai visszahúzódtak az indonéz határ felé. A kilencszáz tagú UDT-csoport 1975. szeptember 24-én átlépett Nyugat-Timorba, majd több mint ezer másik következett, így Fretilin a következő három hónapra Kelet-Timort irányítása alá vonta. A polgárháborúban elhunytak száma állítólag négyszáz ember volt a fővárosban és valószínűleg ezerhatszáz a hegyekben.
1975 októberében az indonéz-barát miliciák és az indonéz csapatok megkezdték a beszivárgást határ menti körzetekbe. Október közepén Balibo városban két ausztrál televíziós stábot megöltek az indonéz erők, miután szemtanúi voltak indonéz beszivárgásnak Timorba. Egy indonéz PT-76-os már október 5-én tüzet nyitott egy kelet-timori partraszállító hajóra Batugade térségében. Az indonéz kétéltű harckocsik a FRETILIN állásait is lőttéka körzetben. A fokozodó háborús feszültség következtében 1975. november 28-án FRETILIN egyoldalúan kinyilvánította a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság (portugál Republica Democrática de Timor Leste) függetlenségi nyilatkozatát. Ezt sem Portugália, sem Indonézia, sem Ausztrália nem ismerte el. Francisco Xavier do Amaral lett az első elnök, míg FRETILIN vezetője, Nicolau dos Reis Lobato lett a miniszterelnök. Indonézia válasza az volt, hogy az UDT, az APODETI, a KOTA és a Trabalhista Párt vezetői aláírták az Indonéziával való integrációt szorgalmazó Balibo nyilatkozatot.
A Kelet-timori Nemzeti Felszabadítás Fegyveres Erői(Forcas armadas da Libertação Nacional de Timor-Leste -FALINTIL) 2500 reguláris katonája mellett volt további 7000 tartalékos, akik valamilyen portugál katonai kiképzésben részesültek, és további 10 000 ember, akik rövid katonai oktató tanfolyamokon vettek részt. A FALINTIL összesen 20 000 fegyveressel rendelkezett. FALINTIL / FRETILIN csapatok meglehetősen jól felszereltek voltak a NATO könnyűfegyvereivel, a katonák portugál és NATO minták alapján jól képzettek voltak.
1975. december 7-én kezdetét vette az Operasi Seroja, a nyílt indonéz invázió Kelet-Timor ellen. Első lépcsőben egy indonéz flotta kötelék, amely a KRI Ratulangi fregattból, KRI Barakuda korvettből, KRI Martadinata kísérő rombolóból, KRI Jaya Wijaya javítóhajóból, valamint a KRI Teluk Bone partaszállító hajóból állt a kelet-timori főváros közelébe hajózott. Az indonéz 1. tengerészgyalogos dandár 5. zászlóalja PT-76 kétéltű harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel felszerelve, hajnali fél négy magasságában ereszkedett le a partraszállító hajóról. A kétéltű járműveken szállított tengerészgyalogság 2 óra 20 perc alatt tette meg a 20 kilóméteres utat a partra szállási zónának kijelölt strandig. Eközben hajnali 3 órától az indonéz haditengerészet egységei megkezdték Dili lövetését. A partot érő tengerészgyalogosok minimális ellenállásba ütköztek és reggel 7 órára megszilárdították pozicióikat.
Reggel 5:45-kor az összehangolt művelet második lépcsőjét jelentő légideszant művelet vette kezdetét a különleges erők(KOPASSUS) és a Hadsereg Stratégiai Parancsnokságának 501. (légi szállítású) gyalog zászlóaljának bevetésével. Az első hullámban a 10 C-130 szállítórepülőről 550 ejtőernyős ereszkedett Dilire. Az ejtőernyősök hat órás harcba bonyolódtak FRETILIN erőivel, miközben megérkezett a légideszant művelet második hulláma, öt C-130 fedélzetén az 502. gyalogzászlóalj fele. Dél körül a FRETILIN erő feladták a fővárost és visszavonultak a Dili-től délre fekvő dombokra.
Három nappal később, december 10-én egy második kombinált légideszant és partraszálló műveletre került sor Baucau város bevételéért. Noha Kelet-Timort már 1976-ban Indonézia 27. tartományává nyilvánították, 1978-ig eltartott a jelentősebb ellenállási gócok felszámolása.
(A PT-76 további indonéziai történetével majd legközelebb)
A szovjetek az első 50 darab PT-76B úszó harckocsit 1962-ben szállították Indonéziába, és állt hadrendbe, részben az indonéz hadsereg lovas egységeinél, részben a Tengerészgyalogság kétéltű jármű zászlóaljánál(KKO AL). A páncélosokat eredetileg a Holland Új-Guinea elfoglalására tervezett Jayawijaya hadműveletben kívánták felhasználni. A későbbiek során a PT-76 aktívan részt vett különféle belbiztonsági és katonai műveletekben. Az állomány 170 darabra növekedett. A kétéltű harckocsikat bevetették Dwikora(1964-1965) hadművelet során Borneó szigetén, az indonéz-malajziai határvidéken. A konfrontáció során az indonéz vezetés, nem vetette be reguláris erőit, helyettük irreguláris önkéteseket küldtek harcba a malajziai, gurkha, brit, ausztrál és új-zélandi erők által védelmezett Észak-Borneói brit protektorátusok Sarawak, Sabah és Brunei ellen. A PT-76 első valódi harci bevetésére az indonéz hadseregben az 1975-ös kelet-timori események során került sor.
Lótusz hadművelet(Operasi Seroja)
1974. áprilisi szegfűs forradalmat követően az új portugál vezetés lemondott gyarmatbirodalmáról. A lisszaboni kormányzat kormányzat új kormányzót nevezett ki, aki legalizálta a politikai pártok működését. A kolónián öt párt alakult, amelyek közül 1975. március 13-i helyhatósági választásokon a legnagyobb pártként FRETILIN(Független Kelet-Timor Forradalmi Frontja) és az UDT(Timori Demokratikus Szövetség) jelent meg, akik korábban szövetséget alkottak a függetlenségért folytatott kampány érdekében. Az indonéz katonai hírszerzés megpróbált megosztottságot szítani a függetlenségpárti pártok között, és támogatta az indonéz-párti APODETI(Timori Népi Demokratikus Szövetség) pártot. Számos indonéz katonai személy megbeszélést folytatott az UDT vezetőivel, akik egyértelművé tették, hogy Jakarta nem fogja tolerálni a FRETILIN által vezetett kormányzást egy független Kelet-Timorban.
1975. augusztus 11-én az UDT puccsot hajtott végre, hogy megállítsa FRETILIN növekvő népszerűségét. Az államcsíny során az UDT milíciája a létfontosságú infrastruktúra, például a rádióállomások, a nemzetközi kommunikációs rendszerek, a repülőtér és a rendőrség felett átvette az irányítást. Az ebből fakadó polgárháború során mindkét fél vezetői "elvesztették az irányítást támogatóik viselkedése felett", és míg az UDT és Fretilin vezetői is visszafogottan viselkedtek, az ellenőrizetlen támogatók különféle véres tisztogatásokat és gyilkosságokat szerveztek. Az UDT tagjai tucatnyi Fretilin tagot öltek meg négy helyszínen. Az áldozatok között volt a Fretilin egyik alapító tagja és az alelnök testvére, Nicolau Lobato. Fretilin válaszul sikeresen állította maga mellé a portugálok által kiképzett kelet-timori katonai egységeket. UDT erőszakos hatalomátvétele ezzel kiprovokálta a három hétig tartó polgárháborút, és 1500 katonáját szembeállította a Fretilin parancsnokai által vezetett 2000 fős reguláris haderővel. Amikor a portugál kiképzésű kelet-timori katonaság felesküdött a Fretilinre, FALINTIL néven ismertté. Augusztus végére az UDT maradványai visszahúzódtak az indonéz határ felé. A kilencszáz tagú UDT-csoport 1975. szeptember 24-én átlépett Nyugat-Timorba, majd több mint ezer másik következett, így Fretilin a következő három hónapra Kelet-Timort irányítása alá vonta. A polgárháborúban elhunytak száma állítólag négyszáz ember volt a fővárosban és valószínűleg ezerhatszáz a hegyekben.
1975 októberében az indonéz-barát miliciák és az indonéz csapatok megkezdték a beszivárgást határ menti körzetekbe. Október közepén Balibo városban két ausztrál televíziós stábot megöltek az indonéz erők, miután szemtanúi voltak indonéz beszivárgásnak Timorba. Egy indonéz PT-76-os már október 5-én tüzet nyitott egy kelet-timori partraszállító hajóra Batugade térségében. Az indonéz kétéltű harckocsik a FRETILIN állásait is lőttéka körzetben. A fokozodó háborús feszültség következtében 1975. november 28-án FRETILIN egyoldalúan kinyilvánította a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság (portugál Republica Democrática de Timor Leste) függetlenségi nyilatkozatát. Ezt sem Portugália, sem Indonézia, sem Ausztrália nem ismerte el. Francisco Xavier do Amaral lett az első elnök, míg FRETILIN vezetője, Nicolau dos Reis Lobato lett a miniszterelnök. Indonézia válasza az volt, hogy az UDT, az APODETI, a KOTA és a Trabalhista Párt vezetői aláírták az Indonéziával való integrációt szorgalmazó Balibo nyilatkozatot.
A Kelet-timori Nemzeti Felszabadítás Fegyveres Erői(Forcas armadas da Libertação Nacional de Timor-Leste -FALINTIL) 2500 reguláris katonája mellett volt további 7000 tartalékos, akik valamilyen portugál katonai kiképzésben részesültek, és további 10 000 ember, akik rövid katonai oktató tanfolyamokon vettek részt. A FALINTIL összesen 20 000 fegyveressel rendelkezett. FALINTIL / FRETILIN csapatok meglehetősen jól felszereltek voltak a NATO könnyűfegyvereivel, a katonák portugál és NATO minták alapján jól képzettek voltak.
1975. december 7-én kezdetét vette az Operasi Seroja, a nyílt indonéz invázió Kelet-Timor ellen. Első lépcsőben egy indonéz flotta kötelék, amely a KRI Ratulangi fregattból, KRI Barakuda korvettből, KRI Martadinata kísérő rombolóból, KRI Jaya Wijaya javítóhajóból, valamint a KRI Teluk Bone partaszállító hajóból állt a kelet-timori főváros közelébe hajózott. Az indonéz 1. tengerészgyalogos dandár 5. zászlóalja PT-76 kétéltű harckocsikkal és BTR-50 páncélozott szállítójárművekkel felszerelve, hajnali fél négy magasságában ereszkedett le a partraszállító hajóról. A kétéltű járműveken szállított tengerészgyalogság 2 óra 20 perc alatt tette meg a 20 kilóméteres utat a partra szállási zónának kijelölt strandig. Eközben hajnali 3 órától az indonéz haditengerészet egységei megkezdték Dili lövetését. A partot érő tengerészgyalogosok minimális ellenállásba ütköztek és reggel 7 órára megszilárdították pozicióikat.
Reggel 5:45-kor az összehangolt művelet második lépcsőjét jelentő légideszant művelet vette kezdetét a különleges erők(KOPASSUS) és a Hadsereg Stratégiai Parancsnokságának 501. (légi szállítású) gyalog zászlóaljának bevetésével. Az első hullámban a 10 C-130 szállítórepülőről 550 ejtőernyős ereszkedett Dilire. Az ejtőernyősök hat órás harcba bonyolódtak FRETILIN erőivel, miközben megérkezett a légideszant művelet második hulláma, öt C-130 fedélzetén az 502. gyalogzászlóalj fele. Dél körül a FRETILIN erő feladták a fővárost és visszavonultak a Dili-től délre fekvő dombokra.
Három nappal később, december 10-én egy második kombinált légideszant és partraszálló műveletre került sor Baucau város bevételéért. Noha Kelet-Timort már 1976-ban Indonézia 27. tartományává nyilvánították, 1978-ig eltartott a jelentősebb ellenállási gócok felszámolása.
(A PT-76 további indonéziai történetével majd legközelebb)
Kubai barkács Angolában.Kilótt Eland90 vagy Ratel90röl származó toronnyal.De később több helyen is lemásolták.Van ilyenröl hir Dzsibutibol,Csádbol és Jemenböl is.Jó példa ragadósEz melyik ország?
Mert van ilyen jemenben is
PT-76 Indonéziában(II.)
Indonéz PT-76 harckocsik modernizálása
Noha az indonéz haderő az elmúlt évtizedekben több kétéltű harcjárművet is beszerzett(AMX-10 PAC 90, BMP-2, BMP-3F), az indonéz haderő nem csak tovább használja, de modernizálja is a PT-76 készletét.
A PT-76 eredeti 76,2 mm-es lövege helyett egy 90 mm-es Cockerill MK III került beépítésre új tűzvezető rendszerrel és lövegstabilizátorral, míg az eredeti szovjet 7,62 mm-es géppuskát az FN MAG 7,62x51 mm-es géppuska váltotta fel. A az eredeti motort egy új, 290 lóerős Detroit Diesel 6V-92T dízelmotor váltotta fel, az eredeti sebességváltóval összekapcsolva.Az új 24 V-os generátor, a hűtő- és az elektromos rendszer, valamint a jármű üzemanyagrendszere, kipufogóteste és felső fedélzete szintén módosításra került. A modernizált jármű úton 58km/h, terepen 35-40 km/h sebességre képes. Az új, 90 mm-es löveg többféle lőszert tüzelhet, beleértve a leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedéket (APFSDS) is, míg az új tűzvezető rendszer nappali és éjszakai működést és jobb pontosságot tesz lehetővé. A korszerűsítési csomag az izraeli Nimda céghez köthető. Az elmúlt évben az ukrán Falarik 90 csőből indítható irányított páncéltörő rakétákat is beszerzett Indonézia.
A modernizáció 1990-ben kezdődött, a korszerűsített PT-76M mellett az eredeti szovjet változatok is hadrendben állnak. Indonézia teljes PT-76 állománya 30-70 darabra tehető.
BMP-3F, PT-76M és PT-76
Aceh
Suharto indonéz elnök bukása után a demokratizálás jegyében kivonták az indonéz haderőt a tartományból. A 1976-77 óta a tartomány függetlenségéért harcoló Szabad Aceh Mozgalom(Geurakan Acèh Meurdèka-GAM) tevékenysége felélénkült, 2002-re a vidéki területek 70 százalékát tartotta ellenőrzése alatt a szeparatista szervezet. 2003. április 28-án a kormány kéthetes ultimátumot adott a Szabad Aceh Mozgalomnak (GAM), hogy szüntesse meg az ellenállást és fogadja el az autonómiát Indonézia egységes államában. A GAM nem hajlandó figyelembe venni az ultimátumot. 2003. május 16-án a kormány megismételte, hogy a különleges autonómia volt az utolsó ajánlatuk, kijelentve, hogy a GAM-nak katonai akciókkal kell szembenéznie. A GAM-tárgyalók nem válaszoltak a megkeresésekre. Csak 2003. május 18-án éjfél után, Megawati Sukarnoputri elnök zöld utat adott a lázadók elleni offenzívának. Aceh-ben szükségállapotot hirdettek hat hónapra. A kormány mintegy 30 000 katonát és 12 000 rendőrt vezényelt Acehbe. A hadjáratban a tengerészgyalogság kétéltű harckocsijai is részt vettek. Az acehi lázadás azonban érdekes bizonyítékokkal szolgált a harckocsi képességeiről, bár több tűzharcban az ellenség nehézfegyvereit is bevetette, néhány esetben RPG-ket is használtak, de az utolsó feladatig egyetlen PT-76 sem sérült meg, vagyis ez a tank elegendő. nem túl jól felszerelt felkelők elleni harcot nehéz fegyverzettel támogatni. 2005. augusztus 15-én az indonéz kormány és a GAM között békemegállapodást írtak alá az egyetértési megállapodással.
Indonéz PT-76 harckocsik modernizálása
Noha az indonéz haderő az elmúlt évtizedekben több kétéltű harcjárművet is beszerzett(AMX-10 PAC 90, BMP-2, BMP-3F), az indonéz haderő nem csak tovább használja, de modernizálja is a PT-76 készletét.
A PT-76 eredeti 76,2 mm-es lövege helyett egy 90 mm-es Cockerill MK III került beépítésre új tűzvezető rendszerrel és lövegstabilizátorral, míg az eredeti szovjet 7,62 mm-es géppuskát az FN MAG 7,62x51 mm-es géppuska váltotta fel. A az eredeti motort egy új, 290 lóerős Detroit Diesel 6V-92T dízelmotor váltotta fel, az eredeti sebességváltóval összekapcsolva.Az új 24 V-os generátor, a hűtő- és az elektromos rendszer, valamint a jármű üzemanyagrendszere, kipufogóteste és felső fedélzete szintén módosításra került. A modernizált jármű úton 58km/h, terepen 35-40 km/h sebességre képes. Az új, 90 mm-es löveg többféle lőszert tüzelhet, beleértve a leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedéket (APFSDS) is, míg az új tűzvezető rendszer nappali és éjszakai működést és jobb pontosságot tesz lehetővé. A korszerűsítési csomag az izraeli Nimda céghez köthető. Az elmúlt évben az ukrán Falarik 90 csőből indítható irányított páncéltörő rakétákat is beszerzett Indonézia.
A modernizáció 1990-ben kezdődött, a korszerűsített PT-76M mellett az eredeti szovjet változatok is hadrendben állnak. Indonézia teljes PT-76 állománya 30-70 darabra tehető.
Aceh
Suharto indonéz elnök bukása után a demokratizálás jegyében kivonták az indonéz haderőt a tartományból. A 1976-77 óta a tartomány függetlenségéért harcoló Szabad Aceh Mozgalom(Geurakan Acèh Meurdèka-GAM) tevékenysége felélénkült, 2002-re a vidéki területek 70 százalékát tartotta ellenőrzése alatt a szeparatista szervezet. 2003. április 28-án a kormány kéthetes ultimátumot adott a Szabad Aceh Mozgalomnak (GAM), hogy szüntesse meg az ellenállást és fogadja el az autonómiát Indonézia egységes államában. A GAM nem hajlandó figyelembe venni az ultimátumot. 2003. május 16-án a kormány megismételte, hogy a különleges autonómia volt az utolsó ajánlatuk, kijelentve, hogy a GAM-nak katonai akciókkal kell szembenéznie. A GAM-tárgyalók nem válaszoltak a megkeresésekre. Csak 2003. május 18-án éjfél után, Megawati Sukarnoputri elnök zöld utat adott a lázadók elleni offenzívának. Aceh-ben szükségállapotot hirdettek hat hónapra. A kormány mintegy 30 000 katonát és 12 000 rendőrt vezényelt Acehbe. A hadjáratban a tengerészgyalogság kétéltű harckocsijai is részt vettek. Az acehi lázadás azonban érdekes bizonyítékokkal szolgált a harckocsi képességeiről, bár több tűzharcban az ellenség nehézfegyvereit is bevetette, néhány esetben RPG-ket is használtak, de az utolsó feladatig egyetlen PT-76 sem sérült meg, vagyis ez a tank elegendő. nem túl jól felszerelt felkelők elleni harcot nehéz fegyverzettel támogatni. 2005. augusztus 15-én az indonéz kormány és a GAM között békemegállapodást írtak alá az egyetértési megállapodással.
Ott hátul van két érdekes toronnyal ellátott versenyző a T-34-től balra( és le, ferdén --ezen az utolsó képen--):PT-76
PT-76M
Arról? ...vmi? ..vkinek?
Ott hátul van két érdekes toronnyal ellátott versenyző a T-34-től balra( és le, ferdén --ezen az utolsó képen--):
Arról? ...vmi? ..vkinek?
Object 775
The Object 775 is a prototype missile tank developed by Russia in 1964. The tank was designed to fire anti tank guided missles (ATGM) out of its barrel. Guided missile technology was very new and t…
strangemachines442451389.wordpress.com