Indokína (III.) Kambodzsa
Az 1975-ben hatalomra jutott Vörös Khmer-rezsim gyorsan megkezdte ambíciói érvényesítését Vietnammal szemben,az évszázadok során elveszett területek visszaszerzése érdekében. Folyamatosak voltak a Vörös Khmer erők betörései és portyái a kambodzsai-vietnami határvidéken. A sorozatos határvillongások és mészárlások beavatkozásra késztették a vietnami vezetést. Először 1977. december 16-án a vietnami néphadsereg 60 000 katonája indított támadást, és a kambodzsaiakat megverve 30 km-re megközelítette Phnom Penh-t, végül a vietnami csapatokat 1978. január 6-án kivonták az országból. Annak ellenére, hogy megalázó vereséget szenvedtek és a vietnamiak túlerőben voltak, a határon átnyúló kambodzsai támadások folytatódtak. Ezután egy másik nagy vietnami haderő gyűlt össze a határ mentén, ami feldühítette a vörös khmereket. A vietnami légierő megkezdte a Kambodzsa belsejében lévő Vörös Khmer erők elleni bombatámadásokat, tovább növelve a feszültséget.A vörös khmer káderek közötti tisztogatások országszerte megkezdődtek, különösen azok körében, akiket korábban Hanoi képzett ki. Ez sok Vörös Khmer harcos és parancsnok dezertálásához vezetett a keleti övezetből, a határon átlépve menekültek el 1977-78-ban. Kambodzsa hét hónapos tűzszünetet kért 1978. április 12-én, amelyet a vietnámiak elutasítottak. Ezt követően rettenetes erőszakhullám vette kezdetét a határvidéken, a Vörös Khmerek több mint 3000 vietnami civilt mészároltak le brutális körülmények között.
Ez már sok volt a vietnámi vezetés számára, és készítettek egy tervet Pol Pot és a Vörös Khmer eltávolítására a hatalomból. Újabb vietnami betörésre 1978 júniusában került sor a keleti övezetben, a Vörös Khmer tüzérséget visszavonták, azonban visszatérték a határra a vietnami hadsereg kivonulása után, és folytatták a vietnami területek lövetését.
A konfliktus egyre inkább nemzetközivé vált, mivel a Vörös Khmer rezsim egyre inkább támaszkodott a kínai támogatásra, míg Vietnam 1978. november 3-án aláírta a Szovjetunióval a katonai segítségnyújtást garantáló szerződést.
A Pol Pot-rezsim megdöntésére otthon egyre növekvő ellenállási erőt hoztak létre. A Khmerek Nemzeti Megmentésért Egyesített Frontja Kratie tartományban alakult meg 1978. december 2-án, és Heng Samrint választották meg a mozgalom vezetőjévé, amely legitimitást adott a hanoi kormány tervezett inváziójának és Pol Pot megdöntésének. 350 000 vietnami katonát csoportosítottak a határra.
A Demokratikus Kambodzsának becslések szerint 73 000 katonája volt a Vietnammal határos keleti övezetben. Kambodzsa főként Kínában gyártott katonai felszereléssel rendelkezett, amelyek között vadászrepülőgépek, járőrhajók, nehéz tüzérség, légvédelmi ágyúk, teherautók és harckocsik voltak. A Vörös Khmer haderő a T-59 közepes harckocsik mellett, Type-63 kétéltű harckocsikkal is rendelkezett. 10 000-20 000 kínai katonai és polgári tanácsadó is volt az országban.
1978. december 25-én Hanoi tizenkét-tizennégy hadosztállyal és három khmer ezreddel kezdte meg az offenzívát, teljes inváziós ereje 100 000-150 000 fő között lehetett. A közepes harckocsik mellett a PT-76 és Type-63 kétéltű harckocsik is alkalmazásra kerültek. A Vörös Khmer hadsereg(Kambodzsai Forradalmi Hadsereg) kezdetben hagyományos harci módszerekkel kísérelte meg feltartóztatni Vietnam katonai erejét, de ez a taktika két héten belül a haderő felének elvesztését eredményezte. A csatatéren bekövetkezett súlyos vereségek arra késztették a Vörös Khmer vezetést, hogy az ország nyugati régióiba menekült.
1979. január 6-án a Vietnami Népi Haditengerészet partraszállási műveletet kezdett meg, amelynek célja a Kampong Som kikötő és a Ream katonai bázis elfoglalása volt, hogy megakadályozza a vörös khmerek újbóli ellátását a tengeren keresztül. Vietnami Type-63 kétéltű harckocsik partra érkezése.
A vietnamiak győzelmét a Szovjetunió támogatta, és ez jelentős következményekkel járt a térségben. Kína büntető hadjáratot indított Észak-Vietnamban ellen, aztán visszavonult, mindkét fél győztesnek hirdette ki magát. Eközben megszületett a Kambodzsai Népköztársaság. Megkezdődött az új kambodzsai nemzeti hadsereg felállítása. 200 000 vietnami katona őrizte Kambodzsában a városi központokat, míg a Kambodzsai Népi Forradalmi Fegyveres Erők mintegy 30 000 katonával rendelkeztek 1980-as években. A kambodzsai haderőt a Szovjetunió fegyverezte fel, többek között 20 darab PT-76 harckocsit is szállított az 1980-as években.
Kambodzsai Népi Forradalmi Hadsereg páncélosa
Az újonnan létrehozott állammal szemben 1981-ben három frakcióból megalakult a száműzött kormány, amelyet a Demokratikus Kambodzsa Koalíciós Kormányának neveztek. Ez a Vörös Khmerből, a Szihanuk vezette király-párti frakcióból és a nacionalista Khmer Népi Nemzeti Felszabadítási Frontból állt.
Kelet- és Közép-Kambodzsa 1980-as években Vietnám és kambodzsai szövetségeseinek ellenőrzése alatt állt, míg az ország nyugati része az 1980-as évek folyamán továbbra is harctér volt. A 15 ezer fős gerilla hadseregben továbbra is a Pol Pot vezette Vörös Khmer volt a legerősebb a koalíciós kormány három lázadó csoportja közül, amely kiterjedt katonai segítséget kapott Kínától. A royalista és nacionalista frakciókat főként az USA és Nagy-Britannia támogatta. Katonailag a Vörös Khmer volt az egyetlen igazán életképes katonai ellenállási csoport, amely képes volt Kambodzsában működni, felhasználva a gerillaháborúval és a régi ellátási utakkal kapcsolatos csatatéri tapasztalatait.
A Vietnam által a thaiföldi határ mentén elindított, hatalmas, 1984–1985-es száraz évszakban végrehajtott offenzívája, csak a nem kommunista fegyveres frakciók harci képességét rombolta le. Son Sen, a Vörös Khmer volt hadügyminisztere és a Demokratikus Kambodzsa Nemzeti Hadseregének vezetője taktikát váltott. A határbetörések folytatása helyett erőfeszítéseket tettek távoli falvak megtartására és a Kambodzsai Népköztársaság és a vietnami kézen kívüli rivális hatóság megalakítására.
Vietnami PT-76 harckocsi Kambodzsában 1989
1989. szeptember 26-án, 10 évvel, 9 hónappal és 1 nappal azután, hogy a katonai művelet megkezdődött, az utolsó vietnami csapatok elhagyták Kambodzsát. 26 000 ember és felszerelésük az 1-es országúton haladt Ho Si Minh-városig. A vietnamiak 55 000 hivatásos katonája és önkéntese halt meg Kambodzsában. A kambodzsai hadsereg veszteségei talán négyszer nagyobbak voltak.
A vietnami-kambodzsai háborút lezáró békét 1991. októberében írták alá, 1993-ban visszaállították a királyságot.
Napjainkban a Kambodzsai Királyi Hadsereg arzenáljában a T-55 és Type-62 típusok mellett 50 darab PT-76 és a Vörös Khmer készleteiből származó 20 darab Type-63 úszó harckocsi található.
5. Katonai Körzet 66. páncélos zászlóaljának PT-76 harckocsijai
www.armyrecognition.com
en.wikipedia.org
www.armyrecognition.com
