Az oroszok elleni szankciók valami másra is rávilágítanak: akinek terméke van van előnyben, méghozzá akinek klasszikus ipari és mezőgazdasági terméke. Szóval nincs paritás a kiszolgáltatottságban, a Nyugat sokkal kiszolgáltatottabb végső soron, mert a nyersanyag, termék és gyártókapacitáshiányok kiszolgáltatottá teszik annak, akinek egy gazdasági szeparálódás esetén nem kell emiatt nélkülöznie. Hiába van a Nyugatnak pénze, ebben az évben fogja megtanulni, hogy nem lehet megenni.
Én voltam nagyon sokáig annak a politikának a megrögzött képviselője, hogy a pénz birtokosai előnyben vannak a politikában ilyen téren, nekem is nagy meglepetés volt, hogy a termék, a nyersanyag birtokosai mennyire függetlenek valójában a globális pénzforgalomtól, amikor saját társadalmuk ellátásáról van szó. Ennek alapvető oka, hogy a nyersanyagok és termelőkapacitások eloszlása a világban nem egyenletes, egyes országok nélkülözhetetlen forrását biztosítják azoknak. Ezek a gyakran fejlettlenebb országok előnyben vannak a pénzt birtokló országokkal szemben. Szóval ma már egyre inkább úgy látom, hogy egy Nyugat és Kína közti szakítás a szakadékba is taszíthatná a Nyugatot, míg Kína legföljebb súlyos zavarokkal, de nem alapvető zavarokkal bekkelné ki.