Az a baj a közös programokkal, hogy minden résztvevő le akarja húzni a sápot. Mert itt ahány résztvevő van, annyi gyárat, titkárnőt, igazgatóságot,HR-t, minőségbiztosítást, stb. kell fenntartani. És ezek mind költség szinten jelentkeznek. A haszon meg csak erre kerül rá.
Ráadásul a Leopard 2 egy kirakat program, ahol a KMW német szinten eléggé monopol helyzetben van. Tehát akkor sem fogja lefelé vinni az árakat, ha megtehetné. Ha meg a BW rákérdez, hogy mér' ilyen drága, akkor meg mindenki másra tud mutogatni:
- a KMWhez mennnnyenek, ők szabják meg a harckocsi árát...
- a RM-t kérdezzék, ők vállalják el a saját részüket túl drágán...
Aztán még ott az ide-oda számlázós kreativ könyvelés...
Szóval a BW saját magát szívatja ezzel az kizárólagos/osztott termeléssel.
Ebből a szempontból talán az amerikai modell jobb.
Ott tudtommal minden program úgy megy, hogy kifizetik így v. úgy a fejlesztést a cégeknek - az IPvel a Pentagon rendelkezik-, a gyártást meg azzal csinálja a Pentagon, akivel akarja.
Ezzel szemben, ha RM letesz az asztalra egy önálló típust, akkor nem kell külön még a KMW board-ot is a befolyt összegből fizetnie.