Egyszer az őskorban, 84-86 körül stoppoltam valahol északon egy Zilt, kamaszként nagyon nagy kaland volt Pestig jönni vele. De durván fapados technika volt, máig emlékszem, milyen keményen dolgozott sofőr minden váltásnál, kanyarodásnál, plusz izzasztóan meleg volt a fülke, a saját levemben csúszkált a seggem a műbőrön. És olyan hangos volt járgány, hogy csak ordítva lehetett beszélgetni.
Ugyanazon a nyáron kifogtam egy Edét is, az egy űrhajó volt a Zilhez képest.
Az én szememben a billencs ZiL mindig is izgalmas volt, mint egy sportautó!
Benzines vényóc, ráadásul rendre durrogtak, pedig még fel sem volt találva az ALS.
'90-ben az egyik, Budapestről Miskolcra tartó sorkatonai stoppolásom alkalmával az első autó, ami megállt egy ZiL volt pótkocsival - megrakva vasáruval.
Na most én már tudtam gyerekkoromból - amikor is tátott szájjal hallgattam a SOFŐRÖKET - hogy a benzines ZiL megeszi reggelire az IFÁT szólóban, de ha pótot húznak, akkor a ZiL "meghál, mint Menuhin áz ásztálnál"
Egy népszerű cigányprímásnak Yehudi Menuhint, a híres hegedűművészt dicsérték...
cultura.hu
Mindegy, csak jussak haza.
Beültem - nekem a fülkéje is tetszett - tiszta amcsi teherautó a hatvanas évekből.
Mind ama másodpercig, amíg nem döbbentem rá, hogy ez a jármű a 3-as Volán remekműve, a rettenetes VOZIFA, s ugye pótkocsival!
A tempó az autópályán síkon 60 volt, emelkedőn 40-50...
Egy szükségleti szünetnél inkább elbújtam az épület mögött, s megvártam, amíg elmegy, s egy másik autóban lekushadtam, amíg elmentünk mellette.
Szerintem most járhat Mezőkövesdnél...