Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Moyse. Gyanús név. Mindenesetre tökös gyerek volt.1860. augusztus 12-én a 3. (East Kent, The Buffs) ezred John Moyse nevű közlegényét elfogták a kínaiak a Taku-erődöknél a 2. ópiumháború során (1856-1860).
Moyse háta mögött megkötött kézzel, egy lóháton ülő kínai mandarinnal állt szemben, mindkettejüket fegyveres kínaiak vették körül, Moyse megtagadta, hogy meghajoljon a mandarin előtt.
Kivégezték.
Kihívó fellépését később Sir Francis Hastings Doyle örökítette meg „A buffok közlegénye” című versében.
Moyse őrmester volt, de halála előtt engedetlenség miatt besorolták.
LAST night, among his fellow roughs,
He jested, quaff’d, and swore:
A drunken private of the Buffs,
Who never look’d before.
To-day, beneath the foeman’s frown,
He stands in Elgin’s place,
Ambassador from Britain’s crown,
And type of all her race.
Poor, reckless, rude, lowborn, untaught,
Bewilder’d, and alone,
A heart, with English instinct fraught,
He yet can call his own.
Ay, tear his body limb from limb,
Bring cord, or axe, or flame:
He only knows, that not through him
Shall England come to shame.
Far Kentish hop-fields round him seem’d,
Like dreams, to come and go;
Bright leagues of cherry-blossom gleam’d,
One sheet of living snow;
The smoke, above his father’s door,
In gray soft eddyings hung:
Must he then watch it rise no more,
Doom’d by himself, so young?
Yes, honor calls!—with strength like steel
He put the vision by.
An English lad must die.
And thus, with eyes that would not shrink,
With knee to man unbent,
Unfaltering on its dreadful brink,
To his red grave he went.
Vain, mightiest fleets, of iron fram’d;
Vain, those all-shattering guns;
Unless proud England keep, untam’d,
The strong heart of her sons.
So, let his name through Europe ring—
A man of mean estate,
Who died, as firm as Sparta’s king,
Because his soul was great.
John Moyse - Wikipedia
en.wikipedia.org
Ezek régen csak ennyi sort ittak?Gotland gyal.ezd.
korai 1900-as évek
Felcipo meg sarkantyu?No, ez érdekes:
Konstantin görög koronaherceg tekinti meg a tüzérség munkáját ottomán állásokra
Epirus-i régió, Első Balkán háború 1913. márc.
Nagy illetlenséget követett el Kínában.1860. augusztus 12-én a 3. (East Kent, The Buffs) ezred John Moyse nevű közlegényét elfogták a kínaiak a Taku-erődöknél a 2. ópiumháború során (1856-1860).
Moyse háta mögött megkötött kézzel, egy lóháton ülő kínai mandarinnal állt szemben, mindkettejüket fegyveres kínaiak vették körül, Moyse megtagadta, hogy meghajoljon a mandarin előtt.
Kivégezték.
Kihívó fellépését később Sir Francis Hastings Doyle örökítette meg „A buffok közlegénye” című versében.
Moyse őrmester volt, de halála előtt engedetlenség miatt besorolták.
LAST night, among his fellow roughs,
He jested, quaff’d, and swore:
A drunken private of the Buffs,
Who never look’d before.
To-day, beneath the foeman’s frown,
He stands in Elgin’s place,
Ambassador from Britain’s crown,
And type of all her race.
Poor, reckless, rude, lowborn, untaught,
Bewilder’d, and alone,
A heart, with English instinct fraught,
He yet can call his own.
Ay, tear his body limb from limb,
Bring cord, or axe, or flame:
He only knows, that not through him
Shall England come to shame.
Far Kentish hop-fields round him seem’d,
Like dreams, to come and go;
Bright leagues of cherry-blossom gleam’d,
One sheet of living snow;
The smoke, above his father’s door,
In gray soft eddyings hung:
Must he then watch it rise no more,
Doom’d by himself, so young?
Yes, honor calls!—with strength like steel
He put the vision by.
An English lad must die.
And thus, with eyes that would not shrink,
With knee to man unbent,
Unfaltering on its dreadful brink,
To his red grave he went.
Vain, mightiest fleets, of iron fram’d;
Vain, those all-shattering guns;
Unless proud England keep, untam’d,
The strong heart of her sons.
So, let his name through Europe ring—
A man of mean estate,
Who died, as firm as Sparta’s king,
Because his soul was great.
John Moyse - Wikipedia
en.wikipedia.org